(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
december 18, szombat
Nem hinném, hogy van ezen a világon nálam szerencsésebb és boldogabb ember! Megint napokig nem naplóztam, de ígérem, most bepótlom a lemaradást és RENGETEGET írok. Van is miről, és végre időm is van. Mik történtek azóta, amióta nem írtam: Kedden megírtam az utolsó vizsgámat is. Az eredményeket hétfőn fogom megtudni. Szerdán Céline-nel a Cranberry Mall-ban császkáltunk és vásároltunk. Csütörtökön és pénteken egész nap dolgoztam (tehát tegnap és tegnap előtt), vagyis reggeltől estig taco-kat gyártottam. Szeretek taco-kat gyártani. Ha azt kell csinálnom, még azt se bánom, hogy az ebédlőben kell dolgoznom, ami pedig elég kimerítő. Állni kell egész nap, amitől a lábaim állandóan fájnak, és valami hihetetlen hőség van, olyan, hogy érzem a vízcseppeket legurulni a hátamon. (Fúj!) Néha már nem bírom tovább és valamilyen ürüggyel (kifogyott a sajt, a tejföl, a soft taco shell, stb.) elvonulok egy hűtőkamrába és ott töltök 10 percet. Mmm! Az mindig felfrissít! Most már elég régóta dolgozok az ebédlőben ahhoz, hogy legyenek nálam újabb dolgozók, akik már tőlem kérdeznek meg ezt-azt, hogy mit hogy kell csinálni meg mit hol tartanak a raktárokban. Akikkel rendszeresen együtt dolgozom, azokkal nagyon jóban vagyok és együtt még a munkában is tudunk valami kellemeset találni. Mikor vasárnaponként dolgozom, akkor nem taco-kat gyártok, mert hétvégén nem szolgálunk fel taco-kat. Olyankor a mindenkori vacsorát osztogatom és egy B. nevű 18 éves lánnyal dolgozom együtt. Az ebédlő nyitása előtt nekünk kell kipakolni a desszerteket a pultra. A desszertek között mindig van torta is. Szoktunk fogni egy-egy egyforma tortát, aztán mindketten saját ízlésünk szerint kidíszítjük őket színes cukorreszelékkel, tejszínhabbal, csokireszelékkel, zselével, és aztán egymás mellé tesszük őket a pultra, és lessük, melyik fogy jobban. Akinek a tortája népszerűbb volt, az a nyertes. A desszertes pultot nézve egyébként nekem mindig a Jurassic Park első részének egy jelenete jut eszembe: Az, amikor a két gyerek, miután 24 óráig nem ettek semmit, végre visszatalálnak a park főépületébe, és ott a fogadóteremben egy hatalmas asztalon mindenféle torták és sütemények vannak felhalmozva. A két gyerek egymásra vigyorog és elkezdenek habzsolni mindent. Tudják, hogy minden az övék lehet, amit csak ott látnak. Hát aki odamegy a mi desszertes pultunkhoz, az ugyanazt érezheti, mint a gyerekek a filmben. Ott az a nagy rakás csábító édesség, és mindent kipróbálhat, amit csak akar!
Amikor hétközben taco-kat gyártok, egy elképesztően terebélyes, fekete bőrű nénivel dolgozom együtt, aki az ebédet osztogatja. C. a neve. Mindig viccelődünk és nagyon jókat szoktunk nevetgélni együtt. Tegnap meg - utolsó nap a karácsonyi szünet előtt - már eléggé karácsonyi hangulatban lehetett, mert egyszercsak rázendített arra, hogy "It's beginning to look a lot like Christmas, everywhere you go..." Elkezdtem nevetni, mert olyan vicces volt, hogy osztogatja a sültkrumplit meg a rántott csirkét és közben danászik. Megkértem, hogy énekelje a White Christmas-t. Láthatóan örült, hogy értékelem az előadói képességeit, és öblös hangján elkezdte énekelni, hogy "I'm dreaming of a white Christmas, just like the ones I used to know, with the treetops glistening and children listening to hear sleigh bells in the snow..." Aztán megkérdezte, mit akarok még, hogy elénekeljen nekem. Mondtam, hogy a Silver Bells-t. Szóval gyártottam a taco-kat, ő meg osztogatta az előbb említett dolgokat, de közben én röhögtem, mint a kerge marha, ő meg énekelte, hogy "Silver bells, silver bells, it's Christmas time in the city..." A következő kívánságom a Holy Night volt. Jókedvünk hamarosan mindenkire átragadt és már azok is röhögtek, akik ebédelni jöttek. C. meg csak énekelt: "O holy night, the stars are brightly shining, this is the night of our dear Savior's birth..." Szóval a tegnapi ebéd kirobbanó siker volt! (C. néni 2021 végén hunyt el, ezt a Facebookról tudom. Nyugodjon békében! Én sose felejtem el...) Ahhoz is elég régen gyártom már itt a taco-kat, hogy tudjam, az igazi taco rajongók (akik naponta legalább egyszer esznek tacot és mindig ugyanazt kérik bele), mivel eszik a tacojukat. És tudom, hogy semmivel sem könnyebb megnyerni az emberek szívét, mint azzal, ha emlékszel rá, mit szeretnek enni. Itt volt például ez a lány, aki - fene tudja, miért - állandóan rossz passzban volt, és folyton undokul beszélt velem, pedig az életben soha nem ártottam neki. Minden egyes nap, mikor dolgoztam, odajött hozzám és azt mondta (dühödten morogta), "Two hard tacos!" Se "please," se "can I have," semmi. És minden egyes alkalommal ugyanazt kérte a tacoiba: tejfölt, chilit, salátát, és reszelt sajtot. Szóval egyik nap ismét felbukkant a szokásos utálkozó kifejezéssel az arcán. Ám mielőtt még bármit szólhatott volna, azt mondtam, "Wait! I know what you want." És megcsináltam neki a két tacoját, úgy, ahogy ő szereti. Nagyon meg volt lepve, mosolygott, és azt mondta "Thank you so much! Have a nice day!" Azóta ő a legkedvesebb velem, a záróvizsgáimra se felejtett el sok szerencsét kívánni! Aztán meg van egy fiú is, aki mindig pontosan ugyanolyan tacokat kér: két puha tésztát salátával, sajttal, paradicsommal, olajbogyóval, és salsával. (A salsa az egy csípős mexikói szósz paradicsompüréből, hagymából, csípős paprikából, meg fűszerekből.) Ő mindig jókedvű és mosolygós amúgy is, de mikor mondtam neki, hogy tudom, mit szeretne a tacoira, még boldogabb lett. Azóta megpróbálok minél több arcra emlékezni, és arra, hogy az az arc mit szeretne a tacojába.
KARÁCSONYI LAP P-TŐL -> (Ahogy a napló elején írtam, volt, aki Amy-nek hívott.)
Az ebédlő mától január 2-ig zárva van. Azután majd megyek megint oda dolgozni. Ma sokáig aludtam, mert azelőtti két éjjel hosszasan csevegtem az interneten Annette-tel. Már a második videokazettát küldte el nekem, újabb két X-akta epizóddal, gyerekrajzok kíséretében. A túloldalon E. rajza látható.
T. egy nagy papír-Mikulást küldött nekem, amit ő színezett ki. Hát nem megható? Szóval a mai napra visszatérve: Céline-nel beteg kutyusokat sétáltattunk az állatorvosnál, aztán megebédeltünk abból, amit Céline lakótársai ott hagytak neki a hűtőben, aztán elmentünk a Safewaybe kaját venni. Vettem kenyeret, vajat, eperlekvárt, macskatápot, gyümölcsjoghurtokat, tejet, bancikat, mirelit kukoricát, és narancslevet. Céline-nek még egy csomó kajája van mélyhűtve, főleg husik: halrudak, csirkefilék, és virslik. Úgyhogy csak némi zöldség kell hozzá, és azokat ehetjük. Tudom, úgy hangzik, amit írok, mintha rajtunk kívül egy lélek se lenne itt, de azért ez nem egészen igaz. Mondjuk majdnem. P. még itt van, holnap délután egy S. nevű fiú viszi Baltimore-ba a reptérre és én meg Céline majd elkísérjük. Rajtunk kívül még kb. 10 diák maradt itt, ők valami apartmanban vannak elszállásolva. Nekem meg Céline-nek meg királyi dolgunk van, mienk egy egész ház! Saját házam, konyhám, fürim, szobám, és macskáim vannak! És mindezek tetejébe még Amerikában is vagyok!! Hát ezért mondtam, hogy nem hiszem, van nálam boldogabb és szerencsésebb ember ezen a világon. Ragyogó napunk volt ma is, kék volt az ég, fehérek a felhők, és sütött a nap. Hideg sem volt, kabát se kellett. El nem hinném, hogy december van! A fűben sárga pitypangok virítanak! Sétáltunk Céline-nel a Safeway felé az autóút mentén és aztán mielőtt a Safeway-hez értünk volna, eszünkbe jutott, hogy elmegyünk egy úton balra, amerre még soha életünkben nem jártunk. Hát mi izgalmasabb annál, mint felfedezni egy helyet, ahol még soha nem járt az ember? Szabadok voltunk, arra mehettünk, amerre akartunk. Miért mentünk volna a megszokott úton megint? Szép, nagy családi házakat láttunk, amerre sétáltunk, amerikai postaládákkal, kerítések nélküli kerteket, és aztán megint hatalmas, végeláthatatlan, szabad területeket, fűvel, fával, bokrokkal, kis tóval. Egyszerűen gyönyörű volt minden! Most mosni fogok. Aztán majd átmegyek Céline-hez a két videokazettával, amit Annette küldött, csinálunk mikrohullámú pattogatott kukoricát, és leülünk megnézni a négy X-aktát. Asszem holnap is jó sokáig fogok aludni. De csodásan érzem magam! SZABAD VAGYOOOOK!!!
8:37 p.m.
december 18, szombat
Nem hinném, hogy van ezen a világon nálam szerencsésebb és boldogabb ember! Megint napokig nem naplóztam, de ígérem, most bepótlom a lemaradást és RENGETEGET írok. Van is miről, és végre időm is van. Mik történtek azóta, amióta nem írtam: Kedden megírtam az utolsó vizsgámat is. Az eredményeket hétfőn fogom megtudni. Szerdán Céline-nel a Cranberry Mall-ban császkáltunk és vásároltunk. Csütörtökön és pénteken egész nap dolgoztam (tehát tegnap és tegnap előtt), vagyis reggeltől estig taco-kat gyártottam. Szeretek taco-kat gyártani. Ha azt kell csinálnom, még azt se bánom, hogy az ebédlőben kell dolgoznom, ami pedig elég kimerítő. Állni kell egész nap, amitől a lábaim állandóan fájnak, és valami hihetetlen hőség van, olyan, hogy érzem a vízcseppeket legurulni a hátamon. (Fúj!) Néha már nem bírom tovább és valamilyen ürüggyel (kifogyott a sajt, a tejföl, a soft taco shell, stb.) elvonulok egy hűtőkamrába és ott töltök 10 percet. Mmm! Az mindig felfrissít! Most már elég régóta dolgozok az ebédlőben ahhoz, hogy legyenek nálam újabb dolgozók, akik már tőlem kérdeznek meg ezt-azt, hogy mit hogy kell csinálni meg mit hol tartanak a raktárokban. Akikkel rendszeresen együtt dolgozom, azokkal nagyon jóban vagyok és együtt még a munkában is tudunk valami kellemeset találni. Mikor vasárnaponként dolgozom, akkor nem taco-kat gyártok, mert hétvégén nem szolgálunk fel taco-kat. Olyankor a mindenkori vacsorát osztogatom és egy B. nevű 18 éves lánnyal dolgozom együtt. Az ebédlő nyitása előtt nekünk kell kipakolni a desszerteket a pultra. A desszertek között mindig van torta is. Szoktunk fogni egy-egy egyforma tortát, aztán mindketten saját ízlésünk szerint kidíszítjük őket színes cukorreszelékkel, tejszínhabbal, csokireszelékkel, zselével, és aztán egymás mellé tesszük őket a pultra, és lessük, melyik fogy jobban. Akinek a tortája népszerűbb volt, az a nyertes. A desszertes pultot nézve egyébként nekem mindig a Jurassic Park első részének egy jelenete jut eszembe: Az, amikor a két gyerek, miután 24 óráig nem ettek semmit, végre visszatalálnak a park főépületébe, és ott a fogadóteremben egy hatalmas asztalon mindenféle torták és sütemények vannak felhalmozva. A két gyerek egymásra vigyorog és elkezdenek habzsolni mindent. Tudják, hogy minden az övék lehet, amit csak ott látnak. Hát aki odamegy a mi desszertes pultunkhoz, az ugyanazt érezheti, mint a gyerekek a filmben. Ott az a nagy rakás csábító édesség, és mindent kipróbálhat, amit csak akar!
Amikor hétközben taco-kat gyártok, egy elképesztően terebélyes, fekete bőrű nénivel dolgozom együtt, aki az ebédet osztogatja. C. a neve. Mindig viccelődünk és nagyon jókat szoktunk nevetgélni együtt. Tegnap meg - utolsó nap a karácsonyi szünet előtt - már eléggé karácsonyi hangulatban lehetett, mert egyszercsak rázendített arra, hogy "It's beginning to look a lot like Christmas, everywhere you go..." Elkezdtem nevetni, mert olyan vicces volt, hogy osztogatja a sültkrumplit meg a rántott csirkét és közben danászik. Megkértem, hogy énekelje a White Christmas-t. Láthatóan örült, hogy értékelem az előadói képességeit, és öblös hangján elkezdte énekelni, hogy "I'm dreaming of a white Christmas, just like the ones I used to know, with the treetops glistening and children listening to hear sleigh bells in the snow..." Aztán megkérdezte, mit akarok még, hogy elénekeljen nekem. Mondtam, hogy a Silver Bells-t. Szóval gyártottam a taco-kat, ő meg osztogatta az előbb említett dolgokat, de közben én röhögtem, mint a kerge marha, ő meg énekelte, hogy "Silver bells, silver bells, it's Christmas time in the city..." A következő kívánságom a Holy Night volt. Jókedvünk hamarosan mindenkire átragadt és már azok is röhögtek, akik ebédelni jöttek. C. meg csak énekelt: "O holy night, the stars are brightly shining, this is the night of our dear Savior's birth..." Szóval a tegnapi ebéd kirobbanó siker volt! (C. néni 2021 végén hunyt el, ezt a Facebookról tudom. Nyugodjon békében! Én sose felejtem el...) Ahhoz is elég régen gyártom már itt a taco-kat, hogy tudjam, az igazi taco rajongók (akik naponta legalább egyszer esznek tacot és mindig ugyanazt kérik bele), mivel eszik a tacojukat. És tudom, hogy semmivel sem könnyebb megnyerni az emberek szívét, mint azzal, ha emlékszel rá, mit szeretnek enni. Itt volt például ez a lány, aki - fene tudja, miért - állandóan rossz passzban volt, és folyton undokul beszélt velem, pedig az életben soha nem ártottam neki. Minden egyes nap, mikor dolgoztam, odajött hozzám és azt mondta (dühödten morogta), "Two hard tacos!" Se "please," se "can I have," semmi. És minden egyes alkalommal ugyanazt kérte a tacoiba: tejfölt, chilit, salátát, és reszelt sajtot. Szóval egyik nap ismét felbukkant a szokásos utálkozó kifejezéssel az arcán. Ám mielőtt még bármit szólhatott volna, azt mondtam, "Wait! I know what you want." És megcsináltam neki a két tacoját, úgy, ahogy ő szereti. Nagyon meg volt lepve, mosolygott, és azt mondta "Thank you so much! Have a nice day!" Azóta ő a legkedvesebb velem, a záróvizsgáimra se felejtett el sok szerencsét kívánni! Aztán meg van egy fiú is, aki mindig pontosan ugyanolyan tacokat kér: két puha tésztát salátával, sajttal, paradicsommal, olajbogyóval, és salsával. (A salsa az egy csípős mexikói szósz paradicsompüréből, hagymából, csípős paprikából, meg fűszerekből.) Ő mindig jókedvű és mosolygós amúgy is, de mikor mondtam neki, hogy tudom, mit szeretne a tacoira, még boldogabb lett. Azóta megpróbálok minél több arcra emlékezni, és arra, hogy az az arc mit szeretne a tacojába.
KARÁCSONYI LAP P-TŐL -> (Ahogy a napló elején írtam, volt, aki Amy-nek hívott.)
Az ebédlő mától január 2-ig zárva van. Azután majd megyek megint oda dolgozni. Ma sokáig aludtam, mert azelőtti két éjjel hosszasan csevegtem az interneten Annette-tel. Már a második videokazettát küldte el nekem, újabb két X-akta epizóddal, gyerekrajzok kíséretében. A túloldalon E. rajza látható.
T. egy nagy papír-Mikulást küldött nekem, amit ő színezett ki. Hát nem megható? Szóval a mai napra visszatérve: Céline-nel beteg kutyusokat sétáltattunk az állatorvosnál, aztán megebédeltünk abból, amit Céline lakótársai ott hagytak neki a hűtőben, aztán elmentünk a Safewaybe kaját venni. Vettem kenyeret, vajat, eperlekvárt, macskatápot, gyümölcsjoghurtokat, tejet, bancikat, mirelit kukoricát, és narancslevet. Céline-nek még egy csomó kajája van mélyhűtve, főleg husik: halrudak, csirkefilék, és virslik. Úgyhogy csak némi zöldség kell hozzá, és azokat ehetjük. Tudom, úgy hangzik, amit írok, mintha rajtunk kívül egy lélek se lenne itt, de azért ez nem egészen igaz. Mondjuk majdnem. P. még itt van, holnap délután egy S. nevű fiú viszi Baltimore-ba a reptérre és én meg Céline majd elkísérjük. Rajtunk kívül még kb. 10 diák maradt itt, ők valami apartmanban vannak elszállásolva. Nekem meg Céline-nek meg királyi dolgunk van, mienk egy egész ház! Saját házam, konyhám, fürim, szobám, és macskáim vannak! És mindezek tetejébe még Amerikában is vagyok!! Hát ezért mondtam, hogy nem hiszem, van nálam boldogabb és szerencsésebb ember ezen a világon. Ragyogó napunk volt ma is, kék volt az ég, fehérek a felhők, és sütött a nap. Hideg sem volt, kabát se kellett. El nem hinném, hogy december van! A fűben sárga pitypangok virítanak! Sétáltunk Céline-nel a Safeway felé az autóút mentén és aztán mielőtt a Safeway-hez értünk volna, eszünkbe jutott, hogy elmegyünk egy úton balra, amerre még soha életünkben nem jártunk. Hát mi izgalmasabb annál, mint felfedezni egy helyet, ahol még soha nem járt az ember? Szabadok voltunk, arra mehettünk, amerre akartunk. Miért mentünk volna a megszokott úton megint? Szép, nagy családi házakat láttunk, amerre sétáltunk, amerikai postaládákkal, kerítések nélküli kerteket, és aztán megint hatalmas, végeláthatatlan, szabad területeket, fűvel, fával, bokrokkal, kis tóval. Egyszerűen gyönyörű volt minden! Most mosni fogok. Aztán majd átmegyek Céline-hez a két videokazettával, amit Annette küldött, csinálunk mikrohullámú pattogatott kukoricát, és leülünk megnézni a négy X-aktát. Asszem holnap is jó sokáig fogok aludni. De csodásan érzem magam! SZABAD VAGYOOOOK!!!
8:37 p.m.