(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 9, csütörtök
Ma nagyon fárasztó napom volt. Egyik óráról a másikra rohantam, közben bekaptam egy ebédet, és írtam emaileket N-nek és Z-nek, mert tőlük kaptam. Sokáig tartott ma a tanulás, mert reggel az asztronómia órán számítógépes feladatba kezdtünk bele, (egy program segítségével csillagképeket kell berajzolni egy pöttyös papírra) és nem sikerült befejeznem (másnak se), úgyhogy statisztika óra után még visszamentem a Lewis Hall-ba (ld. térkép 12 lappal ezelőtt!) megcsinálni azt. A reggeli órán egyébként egy macska keltett feltűnést (talán ez volt az oka annak, hogy a feladattal nem készültünk el), egy hatalmas, tigriscsíkos macska, ami fel-alá járkált az asztalon a számítógépek közt, néha végiggyalogolt a billentyűzeten, aztán hanyagul elheveredett egy gépnek dőlve. A tanárnő ismerte a macskát, és azt mondta, imádja a számítógépeket, és mindig ezt csinálja. Azt hiszem, azt szeretheti a számítógépekben, hogy melegek, duruzsolnak, és rezegnek egy kicsit. Vagyis nagyon is hasonlítanak macskatársaira! Most G. és én is itthon vagyunk. G. telefonál. De valószínűleg ez az utolsó este, amit itt töltünk. Ma reggel megtudtuk, hogy a hétvégén elköltözhetünk! Ha sikerül, már holnap elhúzzuk a csíkot. Szuper lesz! Most mindjárt - 6-kor - megyünk vacsorázni.
5:42 p.m.
Ezeket a gabonapehely zacskójáról vágtam ki, amit még aug. 29-én vettem. Ma fogyott el az első zacskó, de van még egy.
Vacsora után Celine-nel beszélgettem és úgy elszaladt az idő, hogy észre se vettük. De nagyon jó volt beszélgetni! Beültünk a pub-ba (így hívják az éjfélig nyitva tartó evőhelyet, ami itt a campuson van, ott voltam múlt vasárnap G-vel is), Celine vett egy italt, aztán leültünk, és beszélgettünk mindenről. Elmeséltük egymásnak minden bajunkat, aztán megpróbáltunk tanácsokat adni a másiknak, hogy mitévő legyen. Közben meg néha a tévére is rálestünk (egy ÓRIÁSI, lapos képernyős tévé van ott), mert éppen egy zenei műsor volt, és a legjobb zenék mentek. Celine-nek és nekem is majdnem minden slágerről Európa jutott eszünkbe és a barátunk (Celine-nek az ex-barátja), akit ott hagytunk, mert azokat a zenéket persze velük hallgattuk utoljára. Bizony az a hatása annak, hogy nincs a szobámban rádió, hogy szinte minden zenéről Z. jut eszembe, és sírva fakadok. Mert Magyarországon állandóan szólt a zene a szobámban, ha tanultam, halkan, ha boldog voltam, hangosan, aztán itt most hirtelen semmi se szól. Soha. De a Decker Center-ben igen, hangszórók vannak, és a pub-ban ott a tévé, egyszer meg itt a szobámban is hallottam valami gyönyörű, szomorú, romantikus zenét, amit egy másik szobában hallgatott valaki, és átszűrődött a falon. És minden zene a szerelemről szól, minden egyes zene a Z-re emlékeztet, még akkor is, ha sose hallgattuk együtt, sőt, én se hallottam azelőtt soha, így ha szép zenét hallok, a szemeim mindig megtelnek könnyel. És akkor most, míg Celine-nel beszélgettem, meghallottam azt a zenét, amit állandóan játszottak az utolsó héten, amíg Magyarországon voltam, folyton az szólt a rádióban, mikor Z-vel a piros Pocokkal mentünk valahová, és Z. még fel is hangosította mindig, mert nagyon tetszik neki. Így hát elkezdtem pityeregni, és Celine átölelt és mondta, hogy előtte sírhatok nyugodtan, de mondtam, hogy nem akarok sírni, úgyhogy abba is hagytam. Istenem, de borzasztó nehéz az élet!!! Holnap reggel 8-kor frissen, vidáman jogging órán kell lennem, ezért most megyek sürgősen zuhanyozni és aludni. G. már alszik, a nagylámpa nem ég, és az asztali lámpám fényénél írok.
10:56 pm
szeptember 9, csütörtök
Ma nagyon fárasztó napom volt. Egyik óráról a másikra rohantam, közben bekaptam egy ebédet, és írtam emaileket N-nek és Z-nek, mert tőlük kaptam. Sokáig tartott ma a tanulás, mert reggel az asztronómia órán számítógépes feladatba kezdtünk bele, (egy program segítségével csillagképeket kell berajzolni egy pöttyös papírra) és nem sikerült befejeznem (másnak se), úgyhogy statisztika óra után még visszamentem a Lewis Hall-ba (ld. térkép 12 lappal ezelőtt!) megcsinálni azt. A reggeli órán egyébként egy macska keltett feltűnést (talán ez volt az oka annak, hogy a feladattal nem készültünk el), egy hatalmas, tigriscsíkos macska, ami fel-alá járkált az asztalon a számítógépek közt, néha végiggyalogolt a billentyűzeten, aztán hanyagul elheveredett egy gépnek dőlve. A tanárnő ismerte a macskát, és azt mondta, imádja a számítógépeket, és mindig ezt csinálja. Azt hiszem, azt szeretheti a számítógépekben, hogy melegek, duruzsolnak, és rezegnek egy kicsit. Vagyis nagyon is hasonlítanak macskatársaira! Most G. és én is itthon vagyunk. G. telefonál. De valószínűleg ez az utolsó este, amit itt töltünk. Ma reggel megtudtuk, hogy a hétvégén elköltözhetünk! Ha sikerül, már holnap elhúzzuk a csíkot. Szuper lesz! Most mindjárt - 6-kor - megyünk vacsorázni.
5:42 p.m.
Ezeket a gabonapehely zacskójáról vágtam ki, amit még aug. 29-én vettem. Ma fogyott el az első zacskó, de van még egy.
Vacsora után Celine-nel beszélgettem és úgy elszaladt az idő, hogy észre se vettük. De nagyon jó volt beszélgetni! Beültünk a pub-ba (így hívják az éjfélig nyitva tartó evőhelyet, ami itt a campuson van, ott voltam múlt vasárnap G-vel is), Celine vett egy italt, aztán leültünk, és beszélgettünk mindenről. Elmeséltük egymásnak minden bajunkat, aztán megpróbáltunk tanácsokat adni a másiknak, hogy mitévő legyen. Közben meg néha a tévére is rálestünk (egy ÓRIÁSI, lapos képernyős tévé van ott), mert éppen egy zenei műsor volt, és a legjobb zenék mentek. Celine-nek és nekem is majdnem minden slágerről Európa jutott eszünkbe és a barátunk (Celine-nek az ex-barátja), akit ott hagytunk, mert azokat a zenéket persze velük hallgattuk utoljára. Bizony az a hatása annak, hogy nincs a szobámban rádió, hogy szinte minden zenéről Z. jut eszembe, és sírva fakadok. Mert Magyarországon állandóan szólt a zene a szobámban, ha tanultam, halkan, ha boldog voltam, hangosan, aztán itt most hirtelen semmi se szól. Soha. De a Decker Center-ben igen, hangszórók vannak, és a pub-ban ott a tévé, egyszer meg itt a szobámban is hallottam valami gyönyörű, szomorú, romantikus zenét, amit egy másik szobában hallgatott valaki, és átszűrődött a falon. És minden zene a szerelemről szól, minden egyes zene a Z-re emlékeztet, még akkor is, ha sose hallgattuk együtt, sőt, én se hallottam azelőtt soha, így ha szép zenét hallok, a szemeim mindig megtelnek könnyel. És akkor most, míg Celine-nel beszélgettem, meghallottam azt a zenét, amit állandóan játszottak az utolsó héten, amíg Magyarországon voltam, folyton az szólt a rádióban, mikor Z-vel a piros Pocokkal mentünk valahová, és Z. még fel is hangosította mindig, mert nagyon tetszik neki. Így hát elkezdtem pityeregni, és Celine átölelt és mondta, hogy előtte sírhatok nyugodtan, de mondtam, hogy nem akarok sírni, úgyhogy abba is hagytam. Istenem, de borzasztó nehéz az élet!!! Holnap reggel 8-kor frissen, vidáman jogging órán kell lennem, ezért most megyek sürgősen zuhanyozni és aludni. G. már alszik, a nagylámpa nem ég, és az asztali lámpám fényénél írok.
10:56 pm