(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 10, péntek
Éppen a könyvtárban ülök. És eszembe jutott, hogy itt Amerikában eddig még sehol másutt nem írtam naplót, csak a szobámban. De most először nem ott vagyok. A szoba és a kinti levegő is fullasztóan párás és forró. Ezért jöttem ide a légkondis könyvtárba tanulni. Elhoztam a naplómat is, hogy pihenésképpen abba írkáljak. Ezt teszem most. A szobánkban egyébként már majdnem minden összepakolva áll bőröndökben és zacskókban. G. még pakolászott, mikor ide jöttem, mert neki délután 2-ig órái voltak, és nem volt annyi ideje csomagolni, mint nekem. Este 8-ig sajnos nem kaphatjuk meg az új szobánk kulcsát, mert csak akkor lesz itt az a nő, akinél a kulcs van és a költözésünket intézi. Ezért elöl is hagytam pár könyvemet, füzetemet, és a naplómat, hogy legyen mit csinálnom estig. Ja, és megtaláltam a CD-ROM-ot! Annyira örültem neki! Röhejes a sztori, hogy hogyan tűnt el! A következő képpen történt: Ugyebár bele volt ragasztva az asztronómia könyvbe, és miután onnan kiszedtem, még elég ragacsos volt a tasakja. Le is akartam szedni róla a ragacsot körömlakklemosóval, ezért nem is tettem el sehová, csak otthagytam az asztalon. Csakhogy ez még a legelső héten volt, amit itt töltöttem, minden a feje tetején állt, ide-oda kellett rohangálnom, így hamar elfelejtkeztem a CD-ről. Mikor ismét eszembe jutott, hogy vajon hol lehet, már nem láttam sehol. Addigra az asztalomon már rendet raktam, néhány papírt felragasztottam a falra, a többit berámoltam a fiókba, ezért az asztal üres volt, és a CD láthatóan nem volt rajta. Ma tudtam meg, hogy hol volt egész idő alatt. Hozzáragadt egy nagy kartonlaphoz, ami falinaptárként szolgál, ezért kiraktam a falra. Se akkor, se most, mikor leszedtem, nem tűnt fel, hogy rá van ragadva az egész CD-ROM, tasakostul! Csak mikor ma megemeltem, azután, hogy már letettem valahová, akkor tűnt fel, hogy az egyik széle furcsamód nehéz. És akkor megfordítottam, és ott volt a CD! Hurrá! Már azt hittem, más ajándékot kell kerítenem Apának, de szerencsére mégse! Még valami örvendetes történt ma: Kaptam egy levelet postán Sz-től! (Ő persze nem az az Sz, akit eddig emlegettem ebben a naplóban. A napló végén megnézheted, hogy ki ő. Ő a másodjára felsorolt Sz.) Megírta az email címét is, de azért most egy levelet küldök neki én is postán. Már tanultam asztronómiát, újságírást, és filmművészetet is. Felfüggesztem egy időre a tanulást, és megírom neki a levelet most. Ezt a cuki matricát ő küldte a levélben:
4:22 p.m.
szeptember 10, péntek
Éppen a könyvtárban ülök. És eszembe jutott, hogy itt Amerikában eddig még sehol másutt nem írtam naplót, csak a szobámban. De most először nem ott vagyok. A szoba és a kinti levegő is fullasztóan párás és forró. Ezért jöttem ide a légkondis könyvtárba tanulni. Elhoztam a naplómat is, hogy pihenésképpen abba írkáljak. Ezt teszem most. A szobánkban egyébként már majdnem minden összepakolva áll bőröndökben és zacskókban. G. még pakolászott, mikor ide jöttem, mert neki délután 2-ig órái voltak, és nem volt annyi ideje csomagolni, mint nekem. Este 8-ig sajnos nem kaphatjuk meg az új szobánk kulcsát, mert csak akkor lesz itt az a nő, akinél a kulcs van és a költözésünket intézi. Ezért elöl is hagytam pár könyvemet, füzetemet, és a naplómat, hogy legyen mit csinálnom estig. Ja, és megtaláltam a CD-ROM-ot! Annyira örültem neki! Röhejes a sztori, hogy hogyan tűnt el! A következő képpen történt: Ugyebár bele volt ragasztva az asztronómia könyvbe, és miután onnan kiszedtem, még elég ragacsos volt a tasakja. Le is akartam szedni róla a ragacsot körömlakklemosóval, ezért nem is tettem el sehová, csak otthagytam az asztalon. Csakhogy ez még a legelső héten volt, amit itt töltöttem, minden a feje tetején állt, ide-oda kellett rohangálnom, így hamar elfelejtkeztem a CD-ről. Mikor ismét eszembe jutott, hogy vajon hol lehet, már nem láttam sehol. Addigra az asztalomon már rendet raktam, néhány papírt felragasztottam a falra, a többit berámoltam a fiókba, ezért az asztal üres volt, és a CD láthatóan nem volt rajta. Ma tudtam meg, hogy hol volt egész idő alatt. Hozzáragadt egy nagy kartonlaphoz, ami falinaptárként szolgál, ezért kiraktam a falra. Se akkor, se most, mikor leszedtem, nem tűnt fel, hogy rá van ragadva az egész CD-ROM, tasakostul! Csak mikor ma megemeltem, azután, hogy már letettem valahová, akkor tűnt fel, hogy az egyik széle furcsamód nehéz. És akkor megfordítottam, és ott volt a CD! Hurrá! Már azt hittem, más ajándékot kell kerítenem Apának, de szerencsére mégse! Még valami örvendetes történt ma: Kaptam egy levelet postán Sz-től! (Ő persze nem az az Sz, akit eddig emlegettem ebben a naplóban. A napló végén megnézheted, hogy ki ő. Ő a másodjára felsorolt Sz.) Megírta az email címét is, de azért most egy levelet küldök neki én is postán. Már tanultam asztronómiát, újságírást, és filmművészetet is. Felfüggesztem egy időre a tanulást, és megírom neki a levelet most. Ezt a cuki matricát ő küldte a levélben:
4:22 p.m.