(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)

(Kedves I. és D.! Ha valaha megtaláljátok ezt és magatokra ismertek, őszintén bocsánatot kérek! Remélem, hogy meg tudtok bocsátani annak tudatában, hogy nagyon sok nagyon rossz percem volt azóta életemben, és tudom, hogy mindet megérdemeltem.)

szeptember 11, szombat

Elköltöztünk! Már tegnap este áthurcolkodtunk ide az új helyünkre, csak eddig nem jutottam hozzá, hogy írjak. Most már tehát ugyanaz a címünk, mint az amerikai elnöknek: Pennsylvania Avenue. Igaz, az elnök az 1600-as házszám alatt lakik Washington D.C.-ben, mi meg a 171-es házszám alatt Westminsterben, de ez mellékes. Egyébként Pennsylvania Avenue rengeteg városban van itt a környéken, mivel Pennsylvania egy szomszédos állam. Baltimore-ban is van róla elnevezett út. Most már nem egy hatalmas, sokszáz szobás épületben lakunk, hanem egy szép kis házikóban. A földszinten is van három szoba, ott fiúk laknak, meg az emeleten is három, ott meg lányok. Lenn is meg fönt is van egy fürdőszoba, szép szőnyegekkel, függönnyel, káddal, tehát egészen otthonos. Ám hogy semmi se legyen tökéletes, az itteni szobánkban nincs szőnyeg, hanem parketta. Én azt nem szeretem annyira. És mivel most már saját házunk van, azt magunknak is kell takarítani, mostantól már senki se fogja azt helyettünk csinálni. Ma délelőtt G-vel el is caplattunk a Wal-Mart-ba és vettünk többek közt tisztítószereket meg rongyokat. Miután hazaértünk, megebédeltünk, az ebédlőben hosszasan időztünk, mert beszélgettünk minden ismerőssel, aztán visszajöttünk ide takarítani. Most már azzal is kész vagyunk, G. most a ruháit mossa, én meg itt írkálok, de már délután 4 múlt! Tanulás semmi... Ma piknik lesz vacsi helyett, oda megyünk majd ¾ 6-kor. Addig talán még tanulok valamit. Talán... De most lerajzolom az új szobánk alaprajzát. Mi rendeztük be így, mert mikor tegnap bejöttünk ide, nagyon lehetetlen módon helyezkedtek el a bútorok, úgyhogy azzal kezdtük, hogy mindent áttologattunk. Most már jól néz ki.
4:20 p.m.


<- Ez valami szuperfinom élelemnek a csomagolása.

Hát nagyon jól érzem itt magam, az biztos. Talán túl jól is. Egyszerűen nem vagyok képes úgy érezni magam itt, mint egy iskolában. Hiszen olyan az egész, mint egy nyári tábor! A piknik szuper volt, ültünk a fűben, mint a nyuszik, jókat ettünk-ittunk és dumcsiztunk. Azután mindannyian - M., P., Celine, B., Y., M., Sz., J., és én - bevonultunk a könyvtárba, annak is a számítógép termébe legelőször. Ott találtuk Han Solót és Chubaccát. (ld. szeptember 6, ha nem tudod, kikre gondolok!) Ezek ketten a fél életüket a számítógép (internet) előtt töltik! Lehet piknik, hangos zene, leszakadhat az ég is akár, de ők akkor se moccannak el onnan! Én írtam egy emailt az N-nek, azután könyveket keresgéltem a research paper-ömhöz, találtam is párat, felírtam hogy számukat, bementem a könyvtárba kikeresni őket, és amelyik tényleg hasznosnak bizonyult, azokat kikölcsönöztem. Asszem szükségem lesz még azért más forrásokra is, hogy megírjam azt a paper-t. De most ismét sutba vágom a tanulást, mert J-éknál megint party van, ahova én is hivatalos vagyok, és J. mondta, hogy ez most sokkal jobb lesz, mint a múltkori, mert elpaterolták az útból a bútorokat, és táncolni is fogunk. Így hát muszáj mennem! Képtelen vagyok kihagyni egy jó kis táncolást, amitől egycsapásra minden rosszról (Z. hiánya) elfelejtkezem! Tanulás, viszlát holnapig!
9:10 p.m.