(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 12, vasárnap
Fura éjszakám volt. Két buliba is elmentem, de egyik se tetszett. Az első J-éknál volt abból az alkalomból, hogy J-nek szülinapja volt. Szuper zene volt, szépen kidíszített nagy tánctér, de lankadt hangulat. Csak egy keveset táncoltunk. Ücsörgés, ivászat, cigizés, és pattogatott kukorica-evés folyt. Nagyon untam magam. Beszélgettem ezzel-azzal. B. és Y. is megjelentek, de hamar el is mentek. P. is benézett egy időre. Celine nem, pedig őt vártam a legjobban. Aztán végül valaki kitalálta, hogy menjünk át mindannyian a szomszéd épületbe, mert ott is van egy buli. Át is mentünk, de az undorító volt. Valami rángatózós, monoton zene ment, kb. százan voltak bepréselődve egy kis szobába, aminek ablaka sincs, levegőt nem lehetett kapni! Addigra én már összekerültem egy indiai fiúval az első buliban, úgyhogy vele táncoltam. Aztán megjelent egy amerikai és ő akart velem táncolni. Jó, táncoltam vele, bár egyáltalán nem tetszett, de amikor elkezdett a tapogatni, akkor mondtam, hogy kösz, ebből nem kérek, és ellöktem. Indiai "barátom" is szörnyen érezte magát ott, ezért ki is mentünk a ház elé levegőzni. Ültünk egy padon és arról beszélgettünk, hogy milyen hülyeségeket csinál az ember bánatában, ha az, akit szeret, nincs mellette. Neki is van barátnője, nekem is barátom, és szörnyen hiányoltuk a másikat. Aztán végül odajött hozzánk ennek az indiai fiúnak egy szintén indiai barátja, aztán még egy harmadik indiai is az amerikai barátnőjével, plusz még egy amerikai lány. Azt mondták, menjünk már el enni valahova. Beültünk mind a hatan egy autóba, és elmentünk egy Dunkin' Donuts-ba. Ettünk pár donutot, aztán visszajöttünk. Indiai "barátom" hazakísért. Éjjel 2-kor már megzuhanyozva, le is feküdtem aludni. Most megyek brunch-ot enni, mert a többiekkel azt beszéltem meg, hogy 11-kor ott találkozunk.
11:03 a.m.
Brunch evés után visszajöttem a házamba, és mivel szép, napos, de nem túl meleg(nek tűnő) idő volt, fogtam a napozótörölközőmet meg a könyvet, amiből filmórára olvasni kell, és kimentem velük a ház mögötti kertbe. Ott olvastam, amíg túl melegem nem lett. Utána bejöttem a szobámba, és az ágyamon fekve olvastam tovább. Ennek, meg a melegnek az lett a következménye, hogy elolvastam ugyan, amit kell, de aztán el is aludtam, úgy, ahogy voltam. Álmomban tündöklő kék tengerben fürödtem. Emlékszem még a puha, sárga homokra is, meg arra, hogy naplementekor egy fotót is csináltam. A fotón a víz, egy világítótorony, hatalmas kaktuszok körvonalai, és a vöröslő nap látszott. Ezenkívül azt is biztosan tudtam álmomban, hogy az a tenger nem más, mint a Csendes-Óceán. Ha azt vesszük, hogy borzalmas hőség van ebben a szobában és alvás közben is izzadtam, nem csoda, hogy ilyeneket álmodok. Ami viszont furcsa, az az, hogy a Csendes-Óceánról álmodok. Miért nem a Balatonról mondjuk? Vagy az Atlanti-Óceánról legalább. Az is közelebb van most hozzám, mint bármi mást strandolóhely. Soha életemben nem jártam a Csendes-Óceánnál, álmomban mégis olyan természetes volt ott lennem, mintha mindig is ott éltem volna mellette. Ez különös dolog, és nem tudom az okát. Most zoknit húzok és egy pulóverrel is felszerelkezem, mert a fagyasztott könyvtárba megyek tanulni. De ott tényleg sokkal jobb, mint itt! Előbb még vedelek egy kis hűs vizet. Ja, azt még nem is írtam, hogy a házunk földszintjén egy nagy konyha van, mosogatóval, mikrosütővel, két hűtőszekrénnyel, és minden egyéb konyha-tartozékkal, ezenkívül egy étkező is, nagy asztallal. Vagyis nagyon otthonos ez a ház. A kertjéről már írtam. Az persze egybefolyik a szomszéd ház kertjével, az előkert meg az utcával, hiszen itt Amerikában nincsenek kerítések. Úgy érzem, igazi otthonra találtam. Most tehát megyek a könyvtárba. 6-ra beszéltük meg a találkozót az ebédlőben, hogy együtt megvacsorázzunk, úgyhogy akkor meg majd odamegyek.
3:52 p.m.
szeptember 12, vasárnap
Fura éjszakám volt. Két buliba is elmentem, de egyik se tetszett. Az első J-éknál volt abból az alkalomból, hogy J-nek szülinapja volt. Szuper zene volt, szépen kidíszített nagy tánctér, de lankadt hangulat. Csak egy keveset táncoltunk. Ücsörgés, ivászat, cigizés, és pattogatott kukorica-evés folyt. Nagyon untam magam. Beszélgettem ezzel-azzal. B. és Y. is megjelentek, de hamar el is mentek. P. is benézett egy időre. Celine nem, pedig őt vártam a legjobban. Aztán végül valaki kitalálta, hogy menjünk át mindannyian a szomszéd épületbe, mert ott is van egy buli. Át is mentünk, de az undorító volt. Valami rángatózós, monoton zene ment, kb. százan voltak bepréselődve egy kis szobába, aminek ablaka sincs, levegőt nem lehetett kapni! Addigra én már összekerültem egy indiai fiúval az első buliban, úgyhogy vele táncoltam. Aztán megjelent egy amerikai és ő akart velem táncolni. Jó, táncoltam vele, bár egyáltalán nem tetszett, de amikor elkezdett a tapogatni, akkor mondtam, hogy kösz, ebből nem kérek, és ellöktem. Indiai "barátom" is szörnyen érezte magát ott, ezért ki is mentünk a ház elé levegőzni. Ültünk egy padon és arról beszélgettünk, hogy milyen hülyeségeket csinál az ember bánatában, ha az, akit szeret, nincs mellette. Neki is van barátnője, nekem is barátom, és szörnyen hiányoltuk a másikat. Aztán végül odajött hozzánk ennek az indiai fiúnak egy szintén indiai barátja, aztán még egy harmadik indiai is az amerikai barátnőjével, plusz még egy amerikai lány. Azt mondták, menjünk már el enni valahova. Beültünk mind a hatan egy autóba, és elmentünk egy Dunkin' Donuts-ba. Ettünk pár donutot, aztán visszajöttünk. Indiai "barátom" hazakísért. Éjjel 2-kor már megzuhanyozva, le is feküdtem aludni. Most megyek brunch-ot enni, mert a többiekkel azt beszéltem meg, hogy 11-kor ott találkozunk.
11:03 a.m.
Brunch evés után visszajöttem a házamba, és mivel szép, napos, de nem túl meleg(nek tűnő) idő volt, fogtam a napozótörölközőmet meg a könyvet, amiből filmórára olvasni kell, és kimentem velük a ház mögötti kertbe. Ott olvastam, amíg túl melegem nem lett. Utána bejöttem a szobámba, és az ágyamon fekve olvastam tovább. Ennek, meg a melegnek az lett a következménye, hogy elolvastam ugyan, amit kell, de aztán el is aludtam, úgy, ahogy voltam. Álmomban tündöklő kék tengerben fürödtem. Emlékszem még a puha, sárga homokra is, meg arra, hogy naplementekor egy fotót is csináltam. A fotón a víz, egy világítótorony, hatalmas kaktuszok körvonalai, és a vöröslő nap látszott. Ezenkívül azt is biztosan tudtam álmomban, hogy az a tenger nem más, mint a Csendes-Óceán. Ha azt vesszük, hogy borzalmas hőség van ebben a szobában és alvás közben is izzadtam, nem csoda, hogy ilyeneket álmodok. Ami viszont furcsa, az az, hogy a Csendes-Óceánról álmodok. Miért nem a Balatonról mondjuk? Vagy az Atlanti-Óceánról legalább. Az is közelebb van most hozzám, mint bármi mást strandolóhely. Soha életemben nem jártam a Csendes-Óceánnál, álmomban mégis olyan természetes volt ott lennem, mintha mindig is ott éltem volna mellette. Ez különös dolog, és nem tudom az okát. Most zoknit húzok és egy pulóverrel is felszerelkezem, mert a fagyasztott könyvtárba megyek tanulni. De ott tényleg sokkal jobb, mint itt! Előbb még vedelek egy kis hűs vizet. Ja, azt még nem is írtam, hogy a házunk földszintjén egy nagy konyha van, mosogatóval, mikrosütővel, két hűtőszekrénnyel, és minden egyéb konyha-tartozékkal, ezenkívül egy étkező is, nagy asztallal. Vagyis nagyon otthonos ez a ház. A kertjéről már írtam. Az persze egybefolyik a szomszéd ház kertjével, az előkert meg az utcával, hiszen itt Amerikában nincsenek kerítések. Úgy érzem, igazi otthonra találtam. Most tehát megyek a könyvtárba. 6-ra beszéltük meg a találkozót az ebédlőben, hogy együtt megvacsorázzunk, úgyhogy akkor meg majd odamegyek.
3:52 p.m.