(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 13, hétfő
Z-től kaptam tegnap egy emailt, amiben azt írta, hogy ma reggel 9:30 körül beszélgetünk majd telefonon, mert Apa összekapcsol minket. (Hogy hogyan, azt szept. 3-ánál olvashatod el.) Mivel ott olyankor már délután van, Z. már otthon lesz suli után, Apa meg még a munkahelyén. Most jogging órára készülődök. Óra után gyorsan megreggelizek, és tűzök vissza ide várni a hívást. Izgalommal teljes kíváncsisággal várom, hogy Z. mit fog mondani!
7:23 a.m.
Z. azt mondta, hogy nem tudja, mit akar. Még mindig nem tudta elfelejteni azt, ami augusztusban a Balatonnál történt. Én érzem, hogy ő szeret engem, de most mégis másképp érez irántam, mint régen. Nehéz, nagyon nehéz távol lenni tőle. Ha itt lenne ő is, egész biztosan boldogok lennénk együtt. De most szomorú vagyok miatta és csak siratom az együtt töltött boldog napokat. És nem tudom, mit csináljak, hogy azok a napok visszatérjenek. Csak várni tudok és búsulni. Most egyébként a fűben ülök a szép kis erdőcskében, amiről már írtam aug. 27-én és 30-án meg szept. 1-jén is. Most is mókusok ugrálnak körülöttem mindenütt és egymást kergetik körbe-körbe a fatörzseken. Azért zarándokoltam ide a fényképezőgépemmel és a naplómmal, mert egyedül akartam lenni. Egyedül Z. emlékével. A bal kezemben azt az átlátszó csiszolt kavicsot szorongatom, amit tőle kaptam pár nappal azelőtt, hogy ideutaztam. A nap már laposan süt és nincs túl meleg, így éppen jól érzem magam. Ma egyébként jelentkeztem dolgozni az ebédlő konyhájába, mivel a könyvtárra várni értelmetlen. Mindenki oda törekszik, így nincs is hiányuk dolgozókból. A konyhának annál inkább van. Ott biztos kap munkát az ember, úgyhogy akinek tényleg égető szüksége van pénzre (ld. én), az legjobban teszi, ha oda jelentkezik. Ahhoz, hogy dolgozzak, szükségem van egy social security card-ra, amit a social security office-ban lehet igényelni. Természetesen fogalmam se volt, hogy hol van az az iroda. Így hát felkerestem az iskolám információs pultját. Ott egy nagyon kedves, idős nénivel hozott össze a sors, aki felajánlotta, hogy elvisz oda autóval, mivel úgyis orvoshoz megy, és az is arra van. Odafelé úton derült ki a néniről, hogy őt is és engem is egy bizonyos országhoz fűznek szálak, mégpedig Magyarországhoz. A néni neve (...) Szabo, éspedig azért, mert magyar férje van. (Ó, az előbb láttam egy... egy cuki állatot, de nem tudom, mi volt az. Talán borz? Le akartam fotózni, de bemenekült az odújába. Villanóval lefotóztam az odú belsejét, talán látszani fog. A hangját hallottam, dühödten morgott, úgyhogy biztos ott volt benn!) Visszatérve Szabo nénire: Nagyon kedves volt, és még a magyar ételek (palacsinta, csirkepaprikás, stb.) nevét is elmondta nekem magyarul. Miután kitett az irodánál, továbbment a dokijához. Én meg dolgom végeztével hazagyalogoltam. De biztos fogok még találkozni Szabo nénivel, hiszen itt dolgozik a sulimban. Ebéd után a könyvtárban töltöttem az időt. Az újságírás research paper-höz kerestem - és találtam is szép számmal - könyveket. Miután azokat hazavittem, eljöttem ide, ahol most vagyok. De míg írtam, lement a nap, és eléggé sötétedik, úgyhogy mindjárt hazaindulok. Meleg nyárillat van és hangos tücsökciripelés.
7:27 p.m.
szeptember 13, hétfő
Z-től kaptam tegnap egy emailt, amiben azt írta, hogy ma reggel 9:30 körül beszélgetünk majd telefonon, mert Apa összekapcsol minket. (Hogy hogyan, azt szept. 3-ánál olvashatod el.) Mivel ott olyankor már délután van, Z. már otthon lesz suli után, Apa meg még a munkahelyén. Most jogging órára készülődök. Óra után gyorsan megreggelizek, és tűzök vissza ide várni a hívást. Izgalommal teljes kíváncsisággal várom, hogy Z. mit fog mondani!
7:23 a.m.
Z. azt mondta, hogy nem tudja, mit akar. Még mindig nem tudta elfelejteni azt, ami augusztusban a Balatonnál történt. Én érzem, hogy ő szeret engem, de most mégis másképp érez irántam, mint régen. Nehéz, nagyon nehéz távol lenni tőle. Ha itt lenne ő is, egész biztosan boldogok lennénk együtt. De most szomorú vagyok miatta és csak siratom az együtt töltött boldog napokat. És nem tudom, mit csináljak, hogy azok a napok visszatérjenek. Csak várni tudok és búsulni. Most egyébként a fűben ülök a szép kis erdőcskében, amiről már írtam aug. 27-én és 30-án meg szept. 1-jén is. Most is mókusok ugrálnak körülöttem mindenütt és egymást kergetik körbe-körbe a fatörzseken. Azért zarándokoltam ide a fényképezőgépemmel és a naplómmal, mert egyedül akartam lenni. Egyedül Z. emlékével. A bal kezemben azt az átlátszó csiszolt kavicsot szorongatom, amit tőle kaptam pár nappal azelőtt, hogy ideutaztam. A nap már laposan süt és nincs túl meleg, így éppen jól érzem magam. Ma egyébként jelentkeztem dolgozni az ebédlő konyhájába, mivel a könyvtárra várni értelmetlen. Mindenki oda törekszik, így nincs is hiányuk dolgozókból. A konyhának annál inkább van. Ott biztos kap munkát az ember, úgyhogy akinek tényleg égető szüksége van pénzre (ld. én), az legjobban teszi, ha oda jelentkezik. Ahhoz, hogy dolgozzak, szükségem van egy social security card-ra, amit a social security office-ban lehet igényelni. Természetesen fogalmam se volt, hogy hol van az az iroda. Így hát felkerestem az iskolám információs pultját. Ott egy nagyon kedves, idős nénivel hozott össze a sors, aki felajánlotta, hogy elvisz oda autóval, mivel úgyis orvoshoz megy, és az is arra van. Odafelé úton derült ki a néniről, hogy őt is és engem is egy bizonyos országhoz fűznek szálak, mégpedig Magyarországhoz. A néni neve (...) Szabo, éspedig azért, mert magyar férje van. (Ó, az előbb láttam egy... egy cuki állatot, de nem tudom, mi volt az. Talán borz? Le akartam fotózni, de bemenekült az odújába. Villanóval lefotóztam az odú belsejét, talán látszani fog. A hangját hallottam, dühödten morgott, úgyhogy biztos ott volt benn!) Visszatérve Szabo nénire: Nagyon kedves volt, és még a magyar ételek (palacsinta, csirkepaprikás, stb.) nevét is elmondta nekem magyarul. Miután kitett az irodánál, továbbment a dokijához. Én meg dolgom végeztével hazagyalogoltam. De biztos fogok még találkozni Szabo nénivel, hiszen itt dolgozik a sulimban. Ebéd után a könyvtárban töltöttem az időt. Az újságírás research paper-höz kerestem - és találtam is szép számmal - könyveket. Miután azokat hazavittem, eljöttem ide, ahol most vagyok. De míg írtam, lement a nap, és eléggé sötétedik, úgyhogy mindjárt hazaindulok. Meleg nyárillat van és hangos tücsökciripelés.
7:27 p.m.