(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
augusztus 24, kedd
Az előbb keltem fel, de sajnos már hajnali négykor is felébredtem egy időre, mert villámlott, dörgött, és zuhogott az eső. Aztán elaludtam ismét, és most már nem esik, de minden vizes és borult az ég. Viszont továbbra is hőség van. Sajnos nincs nálam hőmérő, hoogy megmérjem, se rádió, hogy meghallgassam, hány fok van. De annyi biztos, hogy itt a nyitott ablak mellett fekve egész éjjel is melegem van néha, míg Budapesten mindig csukott ablaknál vagy résnyire nyitott ablaknál aludtam, különben hajnalban fáztam volna. És ott még nem is az ablak tövében aludtam, mint itt. Lerajzolom ide a szobám alaprajzát:
A BLANCHE WARD HALL 107-ES SZÁMÚ SZOBÁJA
A padlószőnyeg szép kék, és ez nagyon jó hatással van rám, mert az a kedvenc színem. Most felöltözök és megyek reggelizni.
8:27 a.m.
Ma még el fogok menni itthonról, de most egy időre hazatértem. Ma is nagyon jókat ettem-ittam és egyebeket is csináltam. Felkerestem David mamáját, aki pont olyan aranyos, mint amilyen aranyosakat írt nekem emailben, amíg még Budapestről leveleztem vele. Megkérdezte, mire van szükségem, mondtam, hogy ágyneműre és asztali lámpára. Elmeséltem neki az eddigi élményeimet és adtam neki ajándékba egy kis rúd szalámit, amit Magyarországról hoztam. Aztán elkísért Davidhez, ugyanis ő is itt van. David olyan cuki volt, annyira örült, hogy lát, hogy megölelgetett. Beszélgettem vele is egy kicst, aztán mentem egyéb dolgaimat intézni. Összeállítottam az órarendemet, és kiderült, hogy a röplabda meg a tánc, amikre akartam járni, egy időben vannak. Ezért röpi helyett futni fogok. Aztán volt ma két megbeszélés is, az egyik a kompjúter-tanfolyamról, amire mindenki ingyen mehet, ha akar. Én akarok, csak nem tudom, lesz-e időm rá. A másik ülésezésen azt mondták el, mi tilos ebben az országban, ami miatt börtönbe zárnak: pl. ha iszol és vezetsz, kábszerezel, zaklatsz valakit. Ha nem vagy 21, akkor nem is szabad inni egyáltalán alkoholt. Számítógépeztem is ma, és találtam egy hosszú-hosszú emailt, ami Z-től jött. Szegénykém leírta részletesen, hogy érezte magát és mit csinált aznap, amikor elutaztam ilyen messzire, ilyen szörnyen hosszú négy hónapra tőle. Írta, hogy sírt a reptéren, aztán S-sel kellett hazamennie, aztán meglátogatta a T-t, aki hülye kérdésekkel bombázta, pl. szomorú-e, aztán átment a S-hez, és bement az én szobámba is, és őrülten fájt neki, hogy nem vagyok sehol, a szoba üres, és egyedül van. Azt is írta, hogy hétfőn lement a Balatonhoz, de nem csinált semmit, csak nézte a vizet. Anya meg megkérte, hogy menjen le velük Edericsre hétvégén, de csak udvariasságból megy, mert semmi kedve ott lenni nélkülem. És azt is írta, hogy akkor is sír, amikor azt a levelet gépeli. Szegény, édes, pici Z-m! Neki szörnyű rossz lehet most. Én is imádom őt nagyon, és hiányzik, de nekem azért itt van Amerika, és minden új és szép és izgalmas, ami velem történik. Ő meg ott maradt és egyedül van. De ma írtam neki én is egy hosszú-hosszú emailt válaszul. Meg hazatelefonáltam Apának. Mondta, hogy Anya is aggódott értem Bécsből, de most végre elmondhatja neki, hogy megvagyok. (Közben Apa hívott, és beszéltem az Évával is. Cuki Éva, ő is hiányzik. Ha itt lenne, megmutatnék neki minden izgit, amit eddig láttam!) Most megyek, mert találkozót beszéltem meg Celine-nel és P-vel. Ma pedig érkezett ide egy német lány is, J., és ő is velünk tart. Megyünk eszegetni, utána pedig egy bevásárlóközpontba szállítanak majd minket.
4:47 p.m.
augusztus 24, kedd
Az előbb keltem fel, de sajnos már hajnali négykor is felébredtem egy időre, mert villámlott, dörgött, és zuhogott az eső. Aztán elaludtam ismét, és most már nem esik, de minden vizes és borult az ég. Viszont továbbra is hőség van. Sajnos nincs nálam hőmérő, hoogy megmérjem, se rádió, hogy meghallgassam, hány fok van. De annyi biztos, hogy itt a nyitott ablak mellett fekve egész éjjel is melegem van néha, míg Budapesten mindig csukott ablaknál vagy résnyire nyitott ablaknál aludtam, különben hajnalban fáztam volna. És ott még nem is az ablak tövében aludtam, mint itt. Lerajzolom ide a szobám alaprajzát:
A BLANCHE WARD HALL 107-ES SZÁMÚ SZOBÁJA
A padlószőnyeg szép kék, és ez nagyon jó hatással van rám, mert az a kedvenc színem. Most felöltözök és megyek reggelizni.
8:27 a.m.
Ma még el fogok menni itthonról, de most egy időre hazatértem. Ma is nagyon jókat ettem-ittam és egyebeket is csináltam. Felkerestem David mamáját, aki pont olyan aranyos, mint amilyen aranyosakat írt nekem emailben, amíg még Budapestről leveleztem vele. Megkérdezte, mire van szükségem, mondtam, hogy ágyneműre és asztali lámpára. Elmeséltem neki az eddigi élményeimet és adtam neki ajándékba egy kis rúd szalámit, amit Magyarországról hoztam. Aztán elkísért Davidhez, ugyanis ő is itt van. David olyan cuki volt, annyira örült, hogy lát, hogy megölelgetett. Beszélgettem vele is egy kicst, aztán mentem egyéb dolgaimat intézni. Összeállítottam az órarendemet, és kiderült, hogy a röplabda meg a tánc, amikre akartam járni, egy időben vannak. Ezért röpi helyett futni fogok. Aztán volt ma két megbeszélés is, az egyik a kompjúter-tanfolyamról, amire mindenki ingyen mehet, ha akar. Én akarok, csak nem tudom, lesz-e időm rá. A másik ülésezésen azt mondták el, mi tilos ebben az országban, ami miatt börtönbe zárnak: pl. ha iszol és vezetsz, kábszerezel, zaklatsz valakit. Ha nem vagy 21, akkor nem is szabad inni egyáltalán alkoholt. Számítógépeztem is ma, és találtam egy hosszú-hosszú emailt, ami Z-től jött. Szegénykém leírta részletesen, hogy érezte magát és mit csinált aznap, amikor elutaztam ilyen messzire, ilyen szörnyen hosszú négy hónapra tőle. Írta, hogy sírt a reptéren, aztán S-sel kellett hazamennie, aztán meglátogatta a T-t, aki hülye kérdésekkel bombázta, pl. szomorú-e, aztán átment a S-hez, és bement az én szobámba is, és őrülten fájt neki, hogy nem vagyok sehol, a szoba üres, és egyedül van. Azt is írta, hogy hétfőn lement a Balatonhoz, de nem csinált semmit, csak nézte a vizet. Anya meg megkérte, hogy menjen le velük Edericsre hétvégén, de csak udvariasságból megy, mert semmi kedve ott lenni nélkülem. És azt is írta, hogy akkor is sír, amikor azt a levelet gépeli. Szegény, édes, pici Z-m! Neki szörnyű rossz lehet most. Én is imádom őt nagyon, és hiányzik, de nekem azért itt van Amerika, és minden új és szép és izgalmas, ami velem történik. Ő meg ott maradt és egyedül van. De ma írtam neki én is egy hosszú-hosszú emailt válaszul. Meg hazatelefonáltam Apának. Mondta, hogy Anya is aggódott értem Bécsből, de most végre elmondhatja neki, hogy megvagyok. (Közben Apa hívott, és beszéltem az Évával is. Cuki Éva, ő is hiányzik. Ha itt lenne, megmutatnék neki minden izgit, amit eddig láttam!) Most megyek, mert találkozót beszéltem meg Celine-nel és P-vel. Ma pedig érkezett ide egy német lány is, J., és ő is velünk tart. Megyünk eszegetni, utána pedig egy bevásárlóközpontba szállítanak majd minket.
4:47 p.m.