(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
(Kedves I. és D.! Ha valaha megtaláljátok ezt és magatokra ismertek, őszintén bocsánatot kérek! Remélem, hogy meg tudtok bocsátani annak tudatában, hogy nagyon sok nagyon rossz percem volt azóta életemben, és tudom, hogy mindet megérdemeltem.)
augusztus 28, szombat
A buli fantasztikus volt! Tényleg őrült jó! Ez volt az első bulim Amerikában! (Ugyanis a tegnapi pizza partit kihagytam, de akik ott voltak, úgyis azt mondták, hogy pocsék volt.) A mai (ill. tegnap kezdődött) viszont tökéletesre sikerült. M&M's party volt, tehát kaja gyanánt M&M's volt kirakva hatalmas tálakban. Azonkívül még hurkapálcára felfűzött gyümölcsöket (sárgadinnye, görögdinnye, eper) lehetett enni, inni pedig szénsavas üdítőket, amik csapból folytak egy gépből. Ami talán a legjobb volt ebben a buliban, és ez igaz lesz minden itteni bulira, hogy nem volt se alkohol, se cigifüst. Itt ugyanis tilos alkoholizálni 21 éves kor alatt vagy 21 év alattiak jelenlétében, és cigizni is tilos a bulikban. És ezt komolyan is veszik. Mert persze elvben Magyarországon se lehet inni 18 éves kor alatt, de aztán azzal már senki se törődik, hogy ezt a szabályt be is tartsák. Úgyhogy a magyarországi bulikban aki csak akart, az részegre itta magát. És amilyen hülyék ott az emberek, jó sokan akarták. Cigizni meg aztán pláne korlátlanul lehet a bulikban. De itt minden más! Megszagoltam a pólómat és semmi cigifüst nem érződik rajta! Ez a buli volt az első olyan buli életemben, ami után nem bűzlök a cigifüsttől! Hát már csak ezért is érdemes volt Amerikába jönnöm. Hogy megtudjam, ilyen is lehet egy buli: józan, de jókedvű, és egészséges. Mert órákon át táncolni egészséges ám, jó sokat mozogsz közben. Nagyon jó zene volt, úgyhogy tényleg rengeteget táncoltunk. Celine-en kívül mindenki ott volt, akivel jóban vagyok. Meg persze ott volt I. és D. is, és nyomultak rám teljes gőzzel. Nem tudom, mikor hagyják már abba! I. mindjárt az elején derékon ragadott, hogy most akkor menjünk táncolni. Mondtam, hogy még nem akarok táncolni. (Akkor még nem tudtuk biztosan, hogy Celine jön-e vagy sem, és ketten elmentek felhívni telefonon, úgyhogy őket vártam.) Aztán végül bementünk a terembe, ahol a buli volt, addig az ajtó előtt álltunk. Benn az egész plafont színes lufik borították, amiknek a szalagja lelógott a fejünk fölé. D. mindjárt leakasztott egy nagy piros lufit és nekem adta hódolata jeléül. Mondtam, hogy kösz, de nem akarok ezzel mászkálni egész este, úgyhogy el is engedtem rögtön a lufit, és az visszaszállt a plafonra. Később, mikor már táncoltunk egy nagy körben állva, I. folyton próbált a közelembe férkőzni, D. meg el se ment onnan. Hát nem sok figyelmet szenteltem nekik. I. aztán el is ment onnan párszor és próbálta J-t becserkészni, de tudom, hogy nála sincs esélye, mert neki is lassan két éve van ugyanaz a barátja, úgyhogy tényleg komoly az a kapcsolat. Mint az enyém Z-vel. Jaj, hogy szerettem volna, ha ő is itt lett volna! Annyira fájt, mikor láttam párokat összebújva táncolni. Persze örülök, hogy ők örülnek, nem az a baj, hanem hogy az én Z-m nincs itt mellettem!! Mikor elfáradtunk a táncolásban, leültünk egy időre, páran elmentek enni-inni. Mondtam I-nek, hogy hozzon már nekem inni, hozott is. Aztán beszélgettem vele, hadd örüljön, utána meg D-vel is. Persze nehéz is lett volna mással beszélgetnem, mint velük, mivel odatelepedtek pont mellém. Aztán mikor meghallottam valami nagyon jó zenét, ami tudtam, hogy a többieknek is tetszeni fog, egyszerűen felpattantam a székről, és otthagytam mind a két hülyét. A többiek jöttek is velem, ahogy gondoltam. Nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk minden vidámságunkat bedobva. És akkor egyszercsak megjelent J., az az amerikai fiú, akiről már az előző naplóban írtam. Odajött hozzánk és megtáncoltatott minden lányt, engem is. Na, azt látnod kellett volna, hogy bámult ránk D. meg I., mikor J-vel egymásbakarolva táncoltam! J. közben énekelte a fülembe a dalszöveget. Neki hagyom, hogy megtáncoltasson, mert tudom, hogy ő ezt csak puszta a kedvességből teszi, és azért is, mert ő nem hülye. D. meg I. teljesen hülye! Mikor épp nem volt jobb dolguk, a lufikat durrantgatták szét pont mellettünk. Folyton megijedtem a pukkanásoktól. Megkértem, hogy fejezzék már be, erre abbahagyták. Aztán meg azzal szórakoztak, hogy beszívták a gázt a lufiból, és attól valami szörnyűséges hangon tudtak csak beszélni egy darabig, és azon röhögtek. Mikor véget ért a buli, még lejátszottak egy lassú számot, befejezésképpen. D. persze felkért, de asszem tudod, mit válaszoltam neki. Összeszedtem nyolc lufit azok közül, amik még ott maradtak, mert persze mindenki elvitt párat, és hazaballagtam. Hát ilyen volt az első amerikai buli, amin részt vettem. Most nagyon jól érzem magam, csak hát Z... Ha arra a szép lassú számra gondolok, ami a buli végén volt, sírhatnékom támad mégis. Most elmegyek megzuhanyozni, aztán lefekszem aludni az ágyikómba, ami fölött már összesen 9 lufi lebeg.
1:09 a.m.
A lufik már lepotyogtak a földre. Nagyon meleg van. Kb. 30 fok vagy kicsit több, pontosan nem tudom, mert nincs hőmérőm. De ez nem az a 30 fok, amit Magyarországon megszoktam, és nem is zavart különösebben. Ez nagyon párás, szinten nedves 30 fok. Hiába izzadsz, nem hűt semmit, mert a szél is meleg, és a levegő is tele van vízzel, úgyhogy rólad nem párolog el. Bemenni egy légkondícionált épületbe igazi felüdülés. Most a szobámban vagyok, és itt bizony elég izzasztó a hőfok. Még jó, hogy ma este megyünk úszni. Illetve egy sportcentrumba megyünk, de én biztos úszni fogok ott. Ma megvettem a tankönyveimet, és a csillagászat könyvhöz adtak egy CD-ROM-ot: Apa karácsonyi ajándéka is kilőve. Aztán voltak még ma előadások is az iskola színháztermében, amiket megnéztem. Step show volt, amit fekete bőrű fiúk adtak elő, és egy másik előadás arról, hogy miért fontos az emberek különbözősége a világban. Ez utóbbi igaz történeteken alapult, és egy zsidó, egy fekete bőrű, és egy homoszexuális emberről szólt. Színház után jégkrémosztás volt, hogy ne süljünk meg. Utána elmentem amerikai focit nézni, amit még soha nem láttam élőben ezelőtt, és nagyon kíváncsi voltam már rá. Persze nem értettem az egészből semmit, mert fogalmam sincs a szabályokról, de mindenesetre érdekes volt.
<- Ilyen alakúra kitömött emberek először felsorakoznak egymással szemben, lehajolnak, egymásra merednek, majd hirtelen nekirontanak a szemben lévőknek. Hadakozásuk tárgya egy ilyen alakú képződmény:
Ha ezt valaki megkaparintja, rohanni kezd vele a pálya egyik vége felé, a többiek meg utána, és rövidesen le is teperik szilvamagostul, de ez még nem elég, mert utána még vagy öten rávetik magukat ugyanarra a szerencsétlenre, nehogy már meg tudjon moccani még egyszer. A kapu ilyen alakú:
Mint egy hangvilla, kábé. Na, mindegy, asszem sose fogok érteni az amerikai focihoz. Kár, pedig szeretnék, de valószínű ahhoz előbb kellett volna megismerkednem vele. Ja, azt kihagytam, hogy délelőtt mit csináltunk: Westminsterben sétáltunk, boltocskákban nézelődtünk. Én mindeközben buzgón fotóztam. Meg persze a színházban és a focimeccsen is. Most nagy sürgés-forgás, pakolászás van itt, mert költözködnek befelé az itt tanuló régi, tehát nem elsőéves diákok. Negyed óra múlva kajálni megyek, utána majd meglátom mit csinálok, kitalálunk valamit a többiekkel közösen, és este 8-kor indulunk busszal vagy autóval a sportcentrumba.
5:17 p.m.
<- Ezt a tegnapi bulin kaptam, de sajnos nem sikerült nyernem vele.
<- Ilyen rágókat a színházban dobáltak nekünk, és elkaptam egyet. (Meg Western Maryland College labdácskákat is dobáltak, és abból is szereztem egyet.)
A sportcentrumba olyan sokan mentünk, hogy megtöltöttünk három darab hatalmas, sárga iskolabuszt is. Four Seasons Sports Complex névre hallgat, szép, nagy, és ingyenkaja meg -innivaló is járt hozzá. Megérkeztünk, I. mindjárt ott termett mellettem: "Noémi, te mit fogsz itt csinálni?" Mondtam, hogy úszni szeretnék. "Ó, én is azt akartam," így ő, és jött utánam. Még jó, hogy az öltözőbe nem jött velem! Úszkáltam, addig J. és (Hangya) teniszeztek, B. és Y. golfozni indultak, de aztán nem tudom, abból mi lett, P. csak nézelődött, Celine el se jött. Sok fiú focizott, ketten meg röplabdáztak. Lehetett kosárlabdázni, aerobicozni, és fitness-gépeken tornázni is. Miután elfáradtunk, mentünk tápolni. Volt rántott csirkefilé, ketchuppal és barbeque szósszal, és kukoricachipset is lehetett enni hozzá. Én csak chipset ettem, mert nem voltam túl éhes. De az ilyen chipset imádom. Ilyen Magyarországon is van, csak ott háromszög alakú, ez meg kerek volt. De amúgy ugyanaz. Egyébként meg azért nem voltam túl éhes, mert ma nagy piknik volt vacsora helyett. A focipálya mellett volt felállítva egy sátor, az alatt szolgálták fel a kaját, - paradicsomos, husis, fűszeres tészta, káposztasaláta, kenyérke, csokis süti, inni meg dobozos kóla - és a fűben ülve ettünk papírtányérról, műanyagvillával. Egy csomó tésztát meg salátát tettem, mert nagyon ízlett. Szóval az ételre továbbra sincs panaszom. Csak az a baj most, hogy megtelt a ház, ahol lakom, és elég nagy a ricsaj. Az amerikai diákok hatalmas rádiókkal érkeztek, és azokat dübögtetik, a falak meg vékonyak, és azt is hallom, ha fölöttem ugrálnak vagy csak járkálnak. Meg az ajtókat is csapkodják, meg üvöltöznek is. Hát, nem tudom, hogy fogok aludni. Mindenesetre, ez biztos megszűnik hétfőtől, mert akkor elkezdődik a tanítás, és mindenkinek olvasni és tanulni kell majd. Úgyhogy nem is aggódom emiatt. Megyek és lefekszem. Jó éjt!
11:49 p.m.
(Kedves I. és D.! Ha valaha megtaláljátok ezt és magatokra ismertek, őszintén bocsánatot kérek! Remélem, hogy meg tudtok bocsátani annak tudatában, hogy nagyon sok nagyon rossz percem volt azóta életemben, és tudom, hogy mindet megérdemeltem.)
augusztus 28, szombat
A buli fantasztikus volt! Tényleg őrült jó! Ez volt az első bulim Amerikában! (Ugyanis a tegnapi pizza partit kihagytam, de akik ott voltak, úgyis azt mondták, hogy pocsék volt.) A mai (ill. tegnap kezdődött) viszont tökéletesre sikerült. M&M's party volt, tehát kaja gyanánt M&M's volt kirakva hatalmas tálakban. Azonkívül még hurkapálcára felfűzött gyümölcsöket (sárgadinnye, görögdinnye, eper) lehetett enni, inni pedig szénsavas üdítőket, amik csapból folytak egy gépből. Ami talán a legjobb volt ebben a buliban, és ez igaz lesz minden itteni bulira, hogy nem volt se alkohol, se cigifüst. Itt ugyanis tilos alkoholizálni 21 éves kor alatt vagy 21 év alattiak jelenlétében, és cigizni is tilos a bulikban. És ezt komolyan is veszik. Mert persze elvben Magyarországon se lehet inni 18 éves kor alatt, de aztán azzal már senki se törődik, hogy ezt a szabályt be is tartsák. Úgyhogy a magyarországi bulikban aki csak akart, az részegre itta magát. És amilyen hülyék ott az emberek, jó sokan akarták. Cigizni meg aztán pláne korlátlanul lehet a bulikban. De itt minden más! Megszagoltam a pólómat és semmi cigifüst nem érződik rajta! Ez a buli volt az első olyan buli életemben, ami után nem bűzlök a cigifüsttől! Hát már csak ezért is érdemes volt Amerikába jönnöm. Hogy megtudjam, ilyen is lehet egy buli: józan, de jókedvű, és egészséges. Mert órákon át táncolni egészséges ám, jó sokat mozogsz közben. Nagyon jó zene volt, úgyhogy tényleg rengeteget táncoltunk. Celine-en kívül mindenki ott volt, akivel jóban vagyok. Meg persze ott volt I. és D. is, és nyomultak rám teljes gőzzel. Nem tudom, mikor hagyják már abba! I. mindjárt az elején derékon ragadott, hogy most akkor menjünk táncolni. Mondtam, hogy még nem akarok táncolni. (Akkor még nem tudtuk biztosan, hogy Celine jön-e vagy sem, és ketten elmentek felhívni telefonon, úgyhogy őket vártam.) Aztán végül bementünk a terembe, ahol a buli volt, addig az ajtó előtt álltunk. Benn az egész plafont színes lufik borították, amiknek a szalagja lelógott a fejünk fölé. D. mindjárt leakasztott egy nagy piros lufit és nekem adta hódolata jeléül. Mondtam, hogy kösz, de nem akarok ezzel mászkálni egész este, úgyhogy el is engedtem rögtön a lufit, és az visszaszállt a plafonra. Később, mikor már táncoltunk egy nagy körben állva, I. folyton próbált a közelembe férkőzni, D. meg el se ment onnan. Hát nem sok figyelmet szenteltem nekik. I. aztán el is ment onnan párszor és próbálta J-t becserkészni, de tudom, hogy nála sincs esélye, mert neki is lassan két éve van ugyanaz a barátja, úgyhogy tényleg komoly az a kapcsolat. Mint az enyém Z-vel. Jaj, hogy szerettem volna, ha ő is itt lett volna! Annyira fájt, mikor láttam párokat összebújva táncolni. Persze örülök, hogy ők örülnek, nem az a baj, hanem hogy az én Z-m nincs itt mellettem!! Mikor elfáradtunk a táncolásban, leültünk egy időre, páran elmentek enni-inni. Mondtam I-nek, hogy hozzon már nekem inni, hozott is. Aztán beszélgettem vele, hadd örüljön, utána meg D-vel is. Persze nehéz is lett volna mással beszélgetnem, mint velük, mivel odatelepedtek pont mellém. Aztán mikor meghallottam valami nagyon jó zenét, ami tudtam, hogy a többieknek is tetszeni fog, egyszerűen felpattantam a székről, és otthagytam mind a két hülyét. A többiek jöttek is velem, ahogy gondoltam. Nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk minden vidámságunkat bedobva. És akkor egyszercsak megjelent J., az az amerikai fiú, akiről már az előző naplóban írtam. Odajött hozzánk és megtáncoltatott minden lányt, engem is. Na, azt látnod kellett volna, hogy bámult ránk D. meg I., mikor J-vel egymásbakarolva táncoltam! J. közben énekelte a fülembe a dalszöveget. Neki hagyom, hogy megtáncoltasson, mert tudom, hogy ő ezt csak puszta a kedvességből teszi, és azért is, mert ő nem hülye. D. meg I. teljesen hülye! Mikor épp nem volt jobb dolguk, a lufikat durrantgatták szét pont mellettünk. Folyton megijedtem a pukkanásoktól. Megkértem, hogy fejezzék már be, erre abbahagyták. Aztán meg azzal szórakoztak, hogy beszívták a gázt a lufiból, és attól valami szörnyűséges hangon tudtak csak beszélni egy darabig, és azon röhögtek. Mikor véget ért a buli, még lejátszottak egy lassú számot, befejezésképpen. D. persze felkért, de asszem tudod, mit válaszoltam neki. Összeszedtem nyolc lufit azok közül, amik még ott maradtak, mert persze mindenki elvitt párat, és hazaballagtam. Hát ilyen volt az első amerikai buli, amin részt vettem. Most nagyon jól érzem magam, csak hát Z... Ha arra a szép lassú számra gondolok, ami a buli végén volt, sírhatnékom támad mégis. Most elmegyek megzuhanyozni, aztán lefekszem aludni az ágyikómba, ami fölött már összesen 9 lufi lebeg.
1:09 a.m.
A lufik már lepotyogtak a földre. Nagyon meleg van. Kb. 30 fok vagy kicsit több, pontosan nem tudom, mert nincs hőmérőm. De ez nem az a 30 fok, amit Magyarországon megszoktam, és nem is zavart különösebben. Ez nagyon párás, szinten nedves 30 fok. Hiába izzadsz, nem hűt semmit, mert a szél is meleg, és a levegő is tele van vízzel, úgyhogy rólad nem párolog el. Bemenni egy légkondícionált épületbe igazi felüdülés. Most a szobámban vagyok, és itt bizony elég izzasztó a hőfok. Még jó, hogy ma este megyünk úszni. Illetve egy sportcentrumba megyünk, de én biztos úszni fogok ott. Ma megvettem a tankönyveimet, és a csillagászat könyvhöz adtak egy CD-ROM-ot: Apa karácsonyi ajándéka is kilőve. Aztán voltak még ma előadások is az iskola színháztermében, amiket megnéztem. Step show volt, amit fekete bőrű fiúk adtak elő, és egy másik előadás arról, hogy miért fontos az emberek különbözősége a világban. Ez utóbbi igaz történeteken alapult, és egy zsidó, egy fekete bőrű, és egy homoszexuális emberről szólt. Színház után jégkrémosztás volt, hogy ne süljünk meg. Utána elmentem amerikai focit nézni, amit még soha nem láttam élőben ezelőtt, és nagyon kíváncsi voltam már rá. Persze nem értettem az egészből semmit, mert fogalmam sincs a szabályokról, de mindenesetre érdekes volt.
<- Ilyen alakúra kitömött emberek először felsorakoznak egymással szemben, lehajolnak, egymásra merednek, majd hirtelen nekirontanak a szemben lévőknek. Hadakozásuk tárgya egy ilyen alakú képződmény:
Ha ezt valaki megkaparintja, rohanni kezd vele a pálya egyik vége felé, a többiek meg utána, és rövidesen le is teperik szilvamagostul, de ez még nem elég, mert utána még vagy öten rávetik magukat ugyanarra a szerencsétlenre, nehogy már meg tudjon moccani még egyszer. A kapu ilyen alakú:
Mint egy hangvilla, kábé. Na, mindegy, asszem sose fogok érteni az amerikai focihoz. Kár, pedig szeretnék, de valószínű ahhoz előbb kellett volna megismerkednem vele. Ja, azt kihagytam, hogy délelőtt mit csináltunk: Westminsterben sétáltunk, boltocskákban nézelődtünk. Én mindeközben buzgón fotóztam. Meg persze a színházban és a focimeccsen is. Most nagy sürgés-forgás, pakolászás van itt, mert költözködnek befelé az itt tanuló régi, tehát nem elsőéves diákok. Negyed óra múlva kajálni megyek, utána majd meglátom mit csinálok, kitalálunk valamit a többiekkel közösen, és este 8-kor indulunk busszal vagy autóval a sportcentrumba.
5:17 p.m.
<- Ezt a tegnapi bulin kaptam, de sajnos nem sikerült nyernem vele.
<- Ilyen rágókat a színházban dobáltak nekünk, és elkaptam egyet. (Meg Western Maryland College labdácskákat is dobáltak, és abból is szereztem egyet.)
A sportcentrumba olyan sokan mentünk, hogy megtöltöttünk három darab hatalmas, sárga iskolabuszt is. Four Seasons Sports Complex névre hallgat, szép, nagy, és ingyenkaja meg -innivaló is járt hozzá. Megérkeztünk, I. mindjárt ott termett mellettem: "Noémi, te mit fogsz itt csinálni?" Mondtam, hogy úszni szeretnék. "Ó, én is azt akartam," így ő, és jött utánam. Még jó, hogy az öltözőbe nem jött velem! Úszkáltam, addig J. és (Hangya) teniszeztek, B. és Y. golfozni indultak, de aztán nem tudom, abból mi lett, P. csak nézelődött, Celine el se jött. Sok fiú focizott, ketten meg röplabdáztak. Lehetett kosárlabdázni, aerobicozni, és fitness-gépeken tornázni is. Miután elfáradtunk, mentünk tápolni. Volt rántott csirkefilé, ketchuppal és barbeque szósszal, és kukoricachipset is lehetett enni hozzá. Én csak chipset ettem, mert nem voltam túl éhes. De az ilyen chipset imádom. Ilyen Magyarországon is van, csak ott háromszög alakú, ez meg kerek volt. De amúgy ugyanaz. Egyébként meg azért nem voltam túl éhes, mert ma nagy piknik volt vacsora helyett. A focipálya mellett volt felállítva egy sátor, az alatt szolgálták fel a kaját, - paradicsomos, husis, fűszeres tészta, káposztasaláta, kenyérke, csokis süti, inni meg dobozos kóla - és a fűben ülve ettünk papírtányérról, műanyagvillával. Egy csomó tésztát meg salátát tettem, mert nagyon ízlett. Szóval az ételre továbbra sincs panaszom. Csak az a baj most, hogy megtelt a ház, ahol lakom, és elég nagy a ricsaj. Az amerikai diákok hatalmas rádiókkal érkeztek, és azokat dübögtetik, a falak meg vékonyak, és azt is hallom, ha fölöttem ugrálnak vagy csak járkálnak. Meg az ajtókat is csapkodják, meg üvöltöznek is. Hát, nem tudom, hogy fogok aludni. Mindenesetre, ez biztos megszűnik hétfőtől, mert akkor elkezdődik a tanítás, és mindenkinek olvasni és tanulni kell majd. Úgyhogy nem is aggódom emiatt. Megyek és lefekszem. Jó éjt!
11:49 p.m.