(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
augusztus 29, vasárnap
Nemrég keltem fel. Hétvége lévén sokáig aludtam és reggeli és ebéd helyett egyszer eszek csak: brunch-ot. 11:30-kor találkozom a többiekkel az ebédlőnél. A továbbiakban pedig mindennap csak kétszer fogok enni az ebédlőben: reggelit és ebédet. 220 kajám van kifizetve az egész szemeszterre. Ha idő előtt elfogy, venni kell még. Hogy este ne legyek éhes, fogok venni boltban gabonapelyhet és tejet, esetleg gyümölcsjoghurtot, és azt fogom enni itt a szobámban. Tulajdonképpen amíg Magyarországon voltam, addig is pont ezt csináltam. Sose ettem meleg ételt vacsorára. Csak hát itt eddig ingyen volt, meg finom volt, meg a társaság kedvéért is mentem oda. Holnaptól viszont, ahányszor bemegyünk az ebédlőbe, végighúzzák majd a kártyánkat egy gépben, és az levon egy kajaadagot a 220-ból. Persze a szemeszter végére aztán megint az lesz, hogy 3-szor is ehetek egy nap, mert közben biztos lesz pár nap, amit nem is itt fogok eltölteni, pl. ünnepek, de addig jobb takarékoskodni. A kánikula továbbra is tart. Ami nagyon de nagyon tetszik a campus-életben, az az, hogy úgy lehet öltözködni, ahogy a legkényelmesebb, és nem kell tekintettel lenni semmi másra. Pont, mint egy táborban. Mivel meleg van, rövidnadrágot hord mindenki és papucsot, zokni nélkül. Ha hidegebb idő van, nyugodtan lehet tréningruhában mászkálni, ha meg extán meleg van, és valakinek úgy tetszik, lehet mezítláb is. Ezt egy lány mesélte, aki már negyedéves, és van tapasztalata ezen a téren. Azt is mondta, hogy természetesen ugyanezek a szokások érvényesek a tanteremben is. Ha mezítláb van kedved bemenni egy órára, bemehetsz mezítláb, senkit sem fog zavarni! Ez vicces, de végülis tényleg jó. Mi a fenének divatozzunk itt ebben a hőségben?
10:45 a.m.
Ma voltam egy K-Mart-ban! Bárki, aki látta a Rain Man című filmet, annyit biztosan tud a K-Mart-ról, hogy: "A K-Mart az egy szar." Charlie mondogatta ezt mindig Raynek, az autista bátyának, akinek számtalan rigolyája közül az volt az egyik, hogy kizárólag K-Mart-ban vásárolt alsógatyát volt hajlandó felvenni. Nos, ma láttam egy ilyen "szar" K-Mart-ot testközelből. Persze nem szar, csak olcsó, és hát nem a szupergazdagok bevásárlóhelye. Nem vettem ott semmit, mert az nem kajabolt, és nekem tejre meg gabonapehelyre volt szükségem. Autóval mentünk bevásárolni, J. egy német barátnőjének autójával. Jött J. is, meg Celine, meg P. Szóval összesen öten voltunk. Először a Wal-Mart-ba mentünk, ott vettem gabonapelyhet (tarka-barka, pici, gyümölcsízű karikákat), utána a K-Mart-ba, és végül egy Superfresh nevezetű élelmiszerboltba, ahol megvettem a tejet. Itt is lehet papírdobozban kapni, mint Mo-on, de itt elterjedtebb a műanyag kannás, és én is olyat vettem. Láttam gyümölcsjoghurtokat is, de túl drágának találtam őket, 70-80-90 cent egyetlen darab, és különben is kizárólag zsírmentes, volt úgyhogy azt nem vettem. A hőmérséklet úgy hiszem, hogy 35 °C körül lehet. Abból gondolom, hogy ilyen volt Mo-on is, mikor azok az extrameleg nyarak voltak pár éve. De az idei nem ilyen volt. Itt viszont most úgy tűz a nap, hogy érzed a bőrödön, ahogy éget. Különösen akkor érzem, ha a fülemre süt a nap. Az fáj tőle, annyira átforrósítja. Most megyek, mert fél 3-kor találkozom a barátnőimmel, és megyünk a színházterembe, ahol az honor code-ról lesz előadás és azt meg KELL hallgatnia minden diáknak. Az honor code egyféle házirend, de a vizsga- és házidolgozat írás szabályaira koncentrál leginkább.
2:28 p.m.
Jaj, de melegem van! A színházterem persze légkondis, de mikor onnan kijöttünk, olyan érzés volt, mintha besétáltunk volna egy kemencébe. Persze, minden viszonylagos. P., a spanyol lány, látott már 45 °C-ot is, és egy texasi lány is mondta, hogy nem találja különösebben melegnek ezt az időjárást. P. pedig még soha életében nem látott eddig havat! Azt mondta, ha télen lesz itt hó, és majd látjuk őt benne ugrálni, ne nagyon csodálkozzunk, mert az neki valami különleges élmény lesz. Hát, ilyen is van. 22 éves, és még nem látott havat. Miután kijöttünk a színházból, bemenekültünk a főépületbe hűsölni. Ott meg találtunk egy italautomatát egy asztalon, mellette műanyag poharak, rajta egy felirat: Help yourself. Na, itt mindig megkapja az ember, amire szüksége van! A gépből jéghideg, rózsaszín, savanykás lé folyt. Talán színezett limonádé? Mindegy, nagyon jól esett. Most visszajöttem a szobámba, hogy hosszú nadrágot vegyek, mert akármilyen meleg van, azért a templomba nem akarok ilyen strandcuccban beállítani, mint amiben most vagyok. 4:15-kor találkozom a könyvtár előtt Celine-nel, Y-nal, P-vel, J-vel, és B-vel, és megyünk misét hallgatni.
3:57 p.m.
A mise nagyon szép volt. Szép énekeket énekeltünk, a kápolna is szép, amiben voltunk. De persze egyáltalán nem az volt, amit Csepelen megszoktam. Nem baj, ettől még nem érzem elveszettnek magam. A vallás egyáltalán nem szokásokból áll és nem is azoktól függ. A mise végén például itt az emberek megölelik egymást vagy kezet fognak. J. mondta, hogy Németországban kezet fognak, én meg mondtam hogy Magyarországon puszilkodnak. Erre P. közbevetette, hogy Spanyolországban is puszilkodnak. Y-nak ez volt ez volt az első mise életében, amin részt vett! Végül összesen 7-en mentünk a misére, ugyanis csatlakozott hozzánk egy amerikai lány is. M. a neve, és ezt spanyol szülei adták neki. A mise után vacsorázni mentünk, azután pedig a színházba, ahol az iskola színtársulata adott elő egy nagyon vicces darabot, ami az itteni életről szól. Most visszatértem ide a szobámba, de 9:20-kor találkozom a többiekkel ismét, ugyanis fogadás lesz a könyvtár előtti téren. Ma összefutottam egy orosz lánnyal, akit Budapesten láttam már G-vel beszélgetni. Gondoltam, megkérdem, nem tudja-e, G. hol van és mikor jön már. Azt mondta, holnap vagy holnapután jön. Hát, nem sieti el a dolgot az biztos! Holnap kezdődik az iskola! És ma van egy hete, hogy Amerikában vagyok! Jaj, de jó itt! Bárcsak itt születtem volna! Akkor soha de soha nem mennék el innen sehová!
9:14 p.m.
A múltkor nem volt időm írni arról a két cukorpapírról az előző oldalon. Azokat a színházban kaptuk. A baloldalit én ettem, a másikat P. A könyvtár előtti téren gyertyákat osztottak szét, majd felálltunk egy hatalmas körbe, és egymás után meggyújtottuk a gyertyákat, egyikkel a másikat. Kisvártatva azonban szél kerekedett, és egy csomó gyertya elaludt. A kör felbomlott, és ezután már csak azzal voltunk elfoglalva, hogy a gyertyánkat újragyújtsuk valaki máséval, és a kezünkkel takargattuk, hogy ne aludjon el megint. Az enyém egy csomó ideig égett, aztán páran odajöttek meggyújtani a sajátjukat, és ettől elaludt. Utána már én mehettem gyújtogatni az enyémet. Mikor ezt meguntuk, bevonultunk a főépületbe, ahol állófogadás volt, - lett volna, nem telepedünk le a szőnyegre piknikezni - és kekszeket lehetett enni, meg alkoholmentes puncsot inni. Beszélgettünk a szőnyegen körbe ülve, meg nevettünk minden hülyeségen, a végén már úgy viselkedtünk, mintha alkohol is lett volna a puncsban, pedig nem volt. Azt hiszem, valahol mindenki érezte, hogy ez az utolsó este a nyárból, illetve abból a részéből, amikor nincs iskola, úgyhogy igyekeztünk kihasználni, hogy még semmi dolgunk sincs, csak szórakozni. Ennek most vége, holnaptól más dolgunk is lesz, mint szórakozni, de attól még a szórakozásra is lesz idő. Alig várom már a következő bulit, és abban reménykedem, hogy olyan nagyon szuper lesz, mint az első! Most sietek zuhanyozni és lefeküdni, mert holnap reggel 8-tól lesz órám. De aztán szerencsére az az egyetlen órám lesz csak holnap és kész. Utána lesz időm lerajzolni az órarendemet ide és be ragasztani egy térképet a campusról.
11:07 p.m.
augusztus 29, vasárnap
Nemrég keltem fel. Hétvége lévén sokáig aludtam és reggeli és ebéd helyett egyszer eszek csak: brunch-ot. 11:30-kor találkozom a többiekkel az ebédlőnél. A továbbiakban pedig mindennap csak kétszer fogok enni az ebédlőben: reggelit és ebédet. 220 kajám van kifizetve az egész szemeszterre. Ha idő előtt elfogy, venni kell még. Hogy este ne legyek éhes, fogok venni boltban gabonapelyhet és tejet, esetleg gyümölcsjoghurtot, és azt fogom enni itt a szobámban. Tulajdonképpen amíg Magyarországon voltam, addig is pont ezt csináltam. Sose ettem meleg ételt vacsorára. Csak hát itt eddig ingyen volt, meg finom volt, meg a társaság kedvéért is mentem oda. Holnaptól viszont, ahányszor bemegyünk az ebédlőbe, végighúzzák majd a kártyánkat egy gépben, és az levon egy kajaadagot a 220-ból. Persze a szemeszter végére aztán megint az lesz, hogy 3-szor is ehetek egy nap, mert közben biztos lesz pár nap, amit nem is itt fogok eltölteni, pl. ünnepek, de addig jobb takarékoskodni. A kánikula továbbra is tart. Ami nagyon de nagyon tetszik a campus-életben, az az, hogy úgy lehet öltözködni, ahogy a legkényelmesebb, és nem kell tekintettel lenni semmi másra. Pont, mint egy táborban. Mivel meleg van, rövidnadrágot hord mindenki és papucsot, zokni nélkül. Ha hidegebb idő van, nyugodtan lehet tréningruhában mászkálni, ha meg extán meleg van, és valakinek úgy tetszik, lehet mezítláb is. Ezt egy lány mesélte, aki már negyedéves, és van tapasztalata ezen a téren. Azt is mondta, hogy természetesen ugyanezek a szokások érvényesek a tanteremben is. Ha mezítláb van kedved bemenni egy órára, bemehetsz mezítláb, senkit sem fog zavarni! Ez vicces, de végülis tényleg jó. Mi a fenének divatozzunk itt ebben a hőségben?
10:45 a.m.
Ma voltam egy K-Mart-ban! Bárki, aki látta a Rain Man című filmet, annyit biztosan tud a K-Mart-ról, hogy: "A K-Mart az egy szar." Charlie mondogatta ezt mindig Raynek, az autista bátyának, akinek számtalan rigolyája közül az volt az egyik, hogy kizárólag K-Mart-ban vásárolt alsógatyát volt hajlandó felvenni. Nos, ma láttam egy ilyen "szar" K-Mart-ot testközelből. Persze nem szar, csak olcsó, és hát nem a szupergazdagok bevásárlóhelye. Nem vettem ott semmit, mert az nem kajabolt, és nekem tejre meg gabonapehelyre volt szükségem. Autóval mentünk bevásárolni, J. egy német barátnőjének autójával. Jött J. is, meg Celine, meg P. Szóval összesen öten voltunk. Először a Wal-Mart-ba mentünk, ott vettem gabonapelyhet (tarka-barka, pici, gyümölcsízű karikákat), utána a K-Mart-ba, és végül egy Superfresh nevezetű élelmiszerboltba, ahol megvettem a tejet. Itt is lehet papírdobozban kapni, mint Mo-on, de itt elterjedtebb a műanyag kannás, és én is olyat vettem. Láttam gyümölcsjoghurtokat is, de túl drágának találtam őket, 70-80-90 cent egyetlen darab, és különben is kizárólag zsírmentes, volt úgyhogy azt nem vettem. A hőmérséklet úgy hiszem, hogy 35 °C körül lehet. Abból gondolom, hogy ilyen volt Mo-on is, mikor azok az extrameleg nyarak voltak pár éve. De az idei nem ilyen volt. Itt viszont most úgy tűz a nap, hogy érzed a bőrödön, ahogy éget. Különösen akkor érzem, ha a fülemre süt a nap. Az fáj tőle, annyira átforrósítja. Most megyek, mert fél 3-kor találkozom a barátnőimmel, és megyünk a színházterembe, ahol az honor code-ról lesz előadás és azt meg KELL hallgatnia minden diáknak. Az honor code egyféle házirend, de a vizsga- és házidolgozat írás szabályaira koncentrál leginkább.
2:28 p.m.
Jaj, de melegem van! A színházterem persze légkondis, de mikor onnan kijöttünk, olyan érzés volt, mintha besétáltunk volna egy kemencébe. Persze, minden viszonylagos. P., a spanyol lány, látott már 45 °C-ot is, és egy texasi lány is mondta, hogy nem találja különösebben melegnek ezt az időjárást. P. pedig még soha életében nem látott eddig havat! Azt mondta, ha télen lesz itt hó, és majd látjuk őt benne ugrálni, ne nagyon csodálkozzunk, mert az neki valami különleges élmény lesz. Hát, ilyen is van. 22 éves, és még nem látott havat. Miután kijöttünk a színházból, bemenekültünk a főépületbe hűsölni. Ott meg találtunk egy italautomatát egy asztalon, mellette műanyag poharak, rajta egy felirat: Help yourself. Na, itt mindig megkapja az ember, amire szüksége van! A gépből jéghideg, rózsaszín, savanykás lé folyt. Talán színezett limonádé? Mindegy, nagyon jól esett. Most visszajöttem a szobámba, hogy hosszú nadrágot vegyek, mert akármilyen meleg van, azért a templomba nem akarok ilyen strandcuccban beállítani, mint amiben most vagyok. 4:15-kor találkozom a könyvtár előtt Celine-nel, Y-nal, P-vel, J-vel, és B-vel, és megyünk misét hallgatni.
3:57 p.m.
A mise nagyon szép volt. Szép énekeket énekeltünk, a kápolna is szép, amiben voltunk. De persze egyáltalán nem az volt, amit Csepelen megszoktam. Nem baj, ettől még nem érzem elveszettnek magam. A vallás egyáltalán nem szokásokból áll és nem is azoktól függ. A mise végén például itt az emberek megölelik egymást vagy kezet fognak. J. mondta, hogy Németországban kezet fognak, én meg mondtam hogy Magyarországon puszilkodnak. Erre P. közbevetette, hogy Spanyolországban is puszilkodnak. Y-nak ez volt ez volt az első mise életében, amin részt vett! Végül összesen 7-en mentünk a misére, ugyanis csatlakozott hozzánk egy amerikai lány is. M. a neve, és ezt spanyol szülei adták neki. A mise után vacsorázni mentünk, azután pedig a színházba, ahol az iskola színtársulata adott elő egy nagyon vicces darabot, ami az itteni életről szól. Most visszatértem ide a szobámba, de 9:20-kor találkozom a többiekkel ismét, ugyanis fogadás lesz a könyvtár előtti téren. Ma összefutottam egy orosz lánnyal, akit Budapesten láttam már G-vel beszélgetni. Gondoltam, megkérdem, nem tudja-e, G. hol van és mikor jön már. Azt mondta, holnap vagy holnapután jön. Hát, nem sieti el a dolgot az biztos! Holnap kezdődik az iskola! És ma van egy hete, hogy Amerikában vagyok! Jaj, de jó itt! Bárcsak itt születtem volna! Akkor soha de soha nem mennék el innen sehová!
9:14 p.m.
A múltkor nem volt időm írni arról a két cukorpapírról az előző oldalon. Azokat a színházban kaptuk. A baloldalit én ettem, a másikat P. A könyvtár előtti téren gyertyákat osztottak szét, majd felálltunk egy hatalmas körbe, és egymás után meggyújtottuk a gyertyákat, egyikkel a másikat. Kisvártatva azonban szél kerekedett, és egy csomó gyertya elaludt. A kör felbomlott, és ezután már csak azzal voltunk elfoglalva, hogy a gyertyánkat újragyújtsuk valaki máséval, és a kezünkkel takargattuk, hogy ne aludjon el megint. Az enyém egy csomó ideig égett, aztán páran odajöttek meggyújtani a sajátjukat, és ettől elaludt. Utána már én mehettem gyújtogatni az enyémet. Mikor ezt meguntuk, bevonultunk a főépületbe, ahol állófogadás volt, - lett volna, nem telepedünk le a szőnyegre piknikezni - és kekszeket lehetett enni, meg alkoholmentes puncsot inni. Beszélgettünk a szőnyegen körbe ülve, meg nevettünk minden hülyeségen, a végén már úgy viselkedtünk, mintha alkohol is lett volna a puncsban, pedig nem volt. Azt hiszem, valahol mindenki érezte, hogy ez az utolsó este a nyárból, illetve abból a részéből, amikor nincs iskola, úgyhogy igyekeztünk kihasználni, hogy még semmi dolgunk sincs, csak szórakozni. Ennek most vége, holnaptól más dolgunk is lesz, mint szórakozni, de attól még a szórakozásra is lesz idő. Alig várom már a következő bulit, és abban reménykedem, hogy olyan nagyon szuper lesz, mint az első! Most sietek zuhanyozni és lefeküdni, mert holnap reggel 8-tól lesz órám. De aztán szerencsére az az egyetlen órám lesz csak holnap és kész. Utána lesz időm lerajzolni az órarendemet ide és be ragasztani egy térképet a campusról.
11:07 p.m.