(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 16, csütörtök
Egész éjjel világos volt, mert az ég fehéren világított. Ma eddig egyetlen percre sem állt el az eső. Az utakon patakzik a víz, a szél tépdesi a fákat. Floyd ma reggel megérkezett a szárazföldre, ami ezáltal már korántsem száraz. Az előzetes számításokkal ellentétben nem Floridában, hanem South Carolina-ban csapott le, majd észak felé vette útját. Mi csak az oldalszelét érezzük. Majd később még írok, most megyek vacsizni, megbeszéltem Celine-nel, hogy ott találkozunk.
5:30 p.m.
Visszajöttem a vacsizásból. Beszélgettem Celine-nel, aztán J-vel is, meg egyebekkel, akiket most láttam először, úgyhogy megint jól elment az idő. Az amerikaiak, akiknek már van tapasztalatuk a hurrikánokkal kapcsolatban azt mondják, hogy amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan el is mennek, és most megint nyár lesz. És tényleg, az eső már el is állt, az ég tisztul, de szél azért még van, és az a fákról letépett ágakat és leveleket sodorja végig az utakon. Ma beszéltem Z-vel telefonon. Muszáj volt beszélnem vele, mert olyat írt az emailben, amit ma küldött, hogy sírva fakadtam tőle az óra közepén és ki kellett mennem a teremből. B. utánam jött és vigasztalgatott. De nem bírtam megnyugodni, mert Z. azt írta, hogy ha esetleg más fiúval kezdenék járni, nem bánná. Egyszerűen nem értem, mi változott meg augusztus 24-e óta, amikor azt a hosszú emailt küldte nekem, amiben pontosan 79-szer írta le, hogy szeret. Igen, 79-szer, megszámoltam! Szóval felhívtam telefonon, és azt mondta, nem tudja, mi lesz, rengeteget kell tanulnia, nem akar másra gondolni, szeret engem, de nem szerelmes belém, lehet, hogy megint járni fogunk, ha visszamegyek decemberben, de lehet, hogy nem, és ne kérdezzek tőle semmit, és nyugodjak meg. Jó vicc, nyugodjak meg! Az a szerencse, hogy mikor ilyen idiótán viselkedik, inkább haragszom rá, mint amennyire szeretem, és így nem nehéz Celine tanácsát követnem, miszerint ne írjak Z-nek olyan gyakran és olyan hosszú emaileket. Ha majd nem hall felőlem egy darabig, biztos elkezdek hiányozni neki. Úgyhogy ezt fogom tenni. Mert persze Z-nek jó ürügy, hogy érettségi előtt áll, és ebbe majd' bele őrül, és nem tudja, mit kezdjen magával, de ettől még bánhatna velem kedvesebben is azok után, amit két évig tettem érte. Én mindig ott leszek neki. Ha akar engem, csak szólnia kell. Hát most várni fogok, hogy szól-e. Ha nem szól, csak még eggyel több okom lesz rá, hogy itt Amerikában éljek. Mert nem bírnám ki Budapesten és a Balatonnál Z. nélkül, ahol minden épület, utca, fa, és fűszál rá emlékeztet! Amúgy meg semmi gondot sem jelent itt maradnom: Miután 2001-ben befejezem ezt az iskolát, itt maradhatok egy évig dolgozni (ez teljesen törvényes), és utána miért ne maradnék tovább, ha már van egy munkám. Aki csak akarja, ezt csinálja. Csak az megy vissza innen Európába, aki akar. Annyira jó érzés, hogy itt törődnek az ember sorsával! Magyarországon az egyetemista befejezi az iskolát, aztán ott van magában, minden segítség nélkül, és egyedül kell munkát találnia. Az esetek többségében nem talál, és máris van egy újabb szerencsétlen munkanélküli az országban. Itt viszont már most munkalehetőségekkel bombáznak minket, és van egy külön iroda az iskolában, ami azzal foglalkozik, hogy a végzős diákokat elindítsa a karrierjükön. Én nemrég gondolkodóba estem, hogy tényleg újságíró akarok-e lenni, mert az egy nagyon stresszes munka, és közben nem tudnék novellákat írni, amit pedig nagyon szeretnék. És erre is van megoldás: könyvkiadónál fogok dolgozni! Szóval, visszatérve Z-re: Én nem értem őt egyáltalán. Azt hittem, hogy jól ismerem, de úgy látszik, mégse. Megpróbálom elfelejteni egy időre, és ha majd eldöntötte végre, hogy mit akar, úgyis jelentkezni fog. Holnap a nővérével, N-nel fogok online csevegni egyet. Megbeszéltük emailen, hogy én délben odaülök az internethez, ő meg Magyarországon este 6-kor odaül, és akkor éppen egyidőben ott leszünk. Ja, és kaptam ma egy emailt Anyától: azt írta, hogy hétvégétől kezdve már nekünk is lesz internetünk!
7:41 p.m.
szeptember 16, csütörtök
Egész éjjel világos volt, mert az ég fehéren világított. Ma eddig egyetlen percre sem állt el az eső. Az utakon patakzik a víz, a szél tépdesi a fákat. Floyd ma reggel megérkezett a szárazföldre, ami ezáltal már korántsem száraz. Az előzetes számításokkal ellentétben nem Floridában, hanem South Carolina-ban csapott le, majd észak felé vette útját. Mi csak az oldalszelét érezzük. Majd később még írok, most megyek vacsizni, megbeszéltem Celine-nel, hogy ott találkozunk.
5:30 p.m.
Visszajöttem a vacsizásból. Beszélgettem Celine-nel, aztán J-vel is, meg egyebekkel, akiket most láttam először, úgyhogy megint jól elment az idő. Az amerikaiak, akiknek már van tapasztalatuk a hurrikánokkal kapcsolatban azt mondják, hogy amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan el is mennek, és most megint nyár lesz. És tényleg, az eső már el is állt, az ég tisztul, de szél azért még van, és az a fákról letépett ágakat és leveleket sodorja végig az utakon. Ma beszéltem Z-vel telefonon. Muszáj volt beszélnem vele, mert olyat írt az emailben, amit ma küldött, hogy sírva fakadtam tőle az óra közepén és ki kellett mennem a teremből. B. utánam jött és vigasztalgatott. De nem bírtam megnyugodni, mert Z. azt írta, hogy ha esetleg más fiúval kezdenék járni, nem bánná. Egyszerűen nem értem, mi változott meg augusztus 24-e óta, amikor azt a hosszú emailt küldte nekem, amiben pontosan 79-szer írta le, hogy szeret. Igen, 79-szer, megszámoltam! Szóval felhívtam telefonon, és azt mondta, nem tudja, mi lesz, rengeteget kell tanulnia, nem akar másra gondolni, szeret engem, de nem szerelmes belém, lehet, hogy megint járni fogunk, ha visszamegyek decemberben, de lehet, hogy nem, és ne kérdezzek tőle semmit, és nyugodjak meg. Jó vicc, nyugodjak meg! Az a szerencse, hogy mikor ilyen idiótán viselkedik, inkább haragszom rá, mint amennyire szeretem, és így nem nehéz Celine tanácsát követnem, miszerint ne írjak Z-nek olyan gyakran és olyan hosszú emaileket. Ha majd nem hall felőlem egy darabig, biztos elkezdek hiányozni neki. Úgyhogy ezt fogom tenni. Mert persze Z-nek jó ürügy, hogy érettségi előtt áll, és ebbe majd' bele őrül, és nem tudja, mit kezdjen magával, de ettől még bánhatna velem kedvesebben is azok után, amit két évig tettem érte. Én mindig ott leszek neki. Ha akar engem, csak szólnia kell. Hát most várni fogok, hogy szól-e. Ha nem szól, csak még eggyel több okom lesz rá, hogy itt Amerikában éljek. Mert nem bírnám ki Budapesten és a Balatonnál Z. nélkül, ahol minden épület, utca, fa, és fűszál rá emlékeztet! Amúgy meg semmi gondot sem jelent itt maradnom: Miután 2001-ben befejezem ezt az iskolát, itt maradhatok egy évig dolgozni (ez teljesen törvényes), és utána miért ne maradnék tovább, ha már van egy munkám. Aki csak akarja, ezt csinálja. Csak az megy vissza innen Európába, aki akar. Annyira jó érzés, hogy itt törődnek az ember sorsával! Magyarországon az egyetemista befejezi az iskolát, aztán ott van magában, minden segítség nélkül, és egyedül kell munkát találnia. Az esetek többségében nem talál, és máris van egy újabb szerencsétlen munkanélküli az országban. Itt viszont már most munkalehetőségekkel bombáznak minket, és van egy külön iroda az iskolában, ami azzal foglalkozik, hogy a végzős diákokat elindítsa a karrierjükön. Én nemrég gondolkodóba estem, hogy tényleg újságíró akarok-e lenni, mert az egy nagyon stresszes munka, és közben nem tudnék novellákat írni, amit pedig nagyon szeretnék. És erre is van megoldás: könyvkiadónál fogok dolgozni! Szóval, visszatérve Z-re: Én nem értem őt egyáltalán. Azt hittem, hogy jól ismerem, de úgy látszik, mégse. Megpróbálom elfelejteni egy időre, és ha majd eldöntötte végre, hogy mit akar, úgyis jelentkezni fog. Holnap a nővérével, N-nel fogok online csevegni egyet. Megbeszéltük emailen, hogy én délben odaülök az internethez, ő meg Magyarországon este 6-kor odaül, és akkor éppen egyidőben ott leszünk. Ja, és kaptam ma egy emailt Anyától: azt írta, hogy hétvégétől kezdve már nekünk is lesz internetünk!
7:41 p.m.
