(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 1, szerda
Ma reggel Apa telefoncsöngése ébresztett fel minket. Mondtam neki, hogy máskor ne hívjon ilyenkor, de az a baj, hogy kérdésére, miszerint akkor meg mikor hívjon, nem tudtam felelni. Apa mától megint dolgozik, és persze a munkahelyéről akar hívni, de az épp nem jó, mert akkor itt vagy kora reggel van, amikor alszom, vagy napközben, amikor nem vagyok huzamosabb ideig a szobámban. A tegnapi film óra nagyon különleges volt. Asszem ez lesz a legérdekesebb órám ebben a szemeszterben. A pasi, aki tanítja, filmrendező, és most olyan filmet fog csinálni, amit mi, a tanítványai írunk, plusz mi is játszunk el. Mivel ez a kurzus arról szól, hogyan lehet a legkevesebb pénzből filmet forgatni. Múlt este már le is forgattuk az első jelenetet, amit még a tanár írt, de a továbbiakat már nekünk kell. Hát, az írással nem is lesz gondom. Szerepelni nincs sok kedvem, bár már úgyis belevett engem is, de csak háttérszereplőnek. Az első jelenet egy tanteremben játszódik, és én ott ülök a teremben és úgy kell tenni, mint aki nagyon figyel a tanárra. G. most éppen telefonál itt és számomra érthetetlen nyelven - oroszul - beszél.
<- Ez egy rágónak a papírja, amit a tegnap esti film órán fogyasztottam el. Ja, igen, a film órára még házi dolgozatot is kell írni, mégpedig egy mozikban most játszott független filmről. El kell menni, megnézni, kideríteni róla minél több dolgot, és azt érdekesen, ötletesen, véleményünket is hozzávéve 6-8 oldalban leírni. Hű, nagyon elfoglalt leszek megint az iskola alatt! Újságírásra is kell research paper-t írni, jut eszembe! Most nemsokára indulok joggingra, aztán reggelizni megyek, aztán visszajövök ide, felkapom a statisztika cuccomat, azzal megyek órára, utána meg ebédelni Celine-nel, J-vel és a többi, azután megnézem az emaileimet, visszajövök ide ismét, valamikor el kéne olvasnom azt a jó pár oldalt, ami holnap újságírásra kell, azután 2:15-kor találkozom G-vel, bár jobb lenne később, mire ő már megebédelt, de 2:00-ig van órája, szólnék neki, de még mindig telefonál. Vele majd felkeressük B. S.-t akinek az a dolga, hogy a külföldi diákokon segítsen és meghallgassa panaszaikat. Azt mondanánk el neki, hogy múlt éjjel alig tudtunk aludni a fejünk fölött bulizóktól, én meg azt is, hogy minél előbb munkára van szükségem.
7:40 a.m.
G-vel végül azt beszéltem meg, hogy 3 órakor itt a szobánkban találkozunk, úgyhogy most épp rá várok. Naplóírás után megírom majd a statisztika házimat, aztán elolvasom, amit újságírásra kell. Ma kaptam egy emailt G-től és már írtam is neki választ. Még múlt héten írtam neki, hogy itt vagyok, jól vagyok, meg ilyesmi, és ugyanezt megírtam az É-nek és a K-nak is, aki pedig azt ígérte még otthon, hogy majd beszámol az L-nek, mert neki nincs emailje, de eddig csak a G. válaszolt. A mai joggingóra tök jó volt, azt leírom. Egy játékot játszottunk, ami hasonló a fogócskához, de némi bujócskázás is belevegyül. Az osztályt két csapatra osztottuk. Az egyik csapat kapott a derekára egy övet, amin két szalag lógott. Ez a csapat szaladt el először, amerre akart, az egész sportpályás, dombos, erdőcskés terület, amiről már írtam többször is, (és a két lappal ezelőtti térképen is látható), a játéktérhez tartozott. Három perccel utánuk indult a másik csapat, aminek persze az volt a dolga, hogy a menekülő csapatról letépkedje a szalagjait. Hát mikor én a szalagos csapatban voltam, egyszerűen kerestem egy szép, nagy, kényelmesnek látszó fát, felmásztam rá, elrejtőztem a levelei közt, és onnan a magasból figyeltem, amint a többiek odalenn rohangásznak. Aztán mikor ők eltávolodtak, előbújtak rejtekükből az erdei állatkák, mert mivel csönd volt, azt hitték, nincs ott senki. És hemzsegtek körülöttem a mókusok meg a nyulak, sőt, azt hiszem, egy amerikai mókust is láttam, de nem esküszöm, hogy az volt, meg nem látok valami jól. Tudod, az amerikai mókus vöröses színű, fekete csík fut végig a hátán, rövid a farka, és kisebb, mint az amolyan mókus. Na, aztán mikor lemásztam a fáról, az összes állat hirtelen elillant. Mikor meg nekem kellett volna szalagos egyéneket üldözni, inkább elmentem sétálni, és eljutottam egészen az autópályáig. (ld. térkép két lappal előbb -> Rt. 31) Egy darabig figyeltem a hatalmas, csillogó, rohanó autókat, aztán észrevettem egy zöld táblát az út szélén, amin egy fehér nyíl fölfelé és jobbra mutatott, és az volt mellé írva, hogy Baltimore. És akkor megint azt hittem, hogy álmodom. Annyira szerettem volna elmenni Baltimore-ba mindig is, de ez éveken át csak elérhetetlen álomnak tűnt, és most meg már itt vagyok, ilyen közel hozzá! Már az is boldoggá tesz, hogy a közelében vagyok! Az álmodozásból egy fiú ébresztett fel, aki éppen szintén arrafelé bolyongott, elkapni valókat keresgélvén. Elindultunk arra, amerre még nem néztünk körül, de csak lassan ballagva, és beszélgettünk. Mondta, hogy ő J., kiderült, hogy abban az épületben lakik, mint én, hívott, hogy menjek a ma esti buliba, ami ott lesz (minden egyes nap van buli ebben az épületben, és mint reggel írtam, alig lehet elaludni tőle), de mondtam, hogy kösz nem, inkább tanulok. Aztán hirtelen megláttam a legóriásibb lepkét, ami valaha a szemem elé került. Tűzszíne volt és fekete mintái, és tényleg hatalmas szárnyai. (A leírás és a helyszín alapján valószínűleg egy pompás királylepkét (Danaus plexippus) láttam.) Azt bámultam, ahogy repült, aztán leszállt a fűbe, és én odalopakodtam mögé, hogy közelebbről is megnézhessem. J. biztos azt hitte, hogy meghibantam, de abszolút nem érdekel, nem akarok én ismerkedni, csak Z-re vágyom, de rá egyfolytában és őrülten!!! Hű, nagyon elment az idő, most befejezem ezt és nekiállok a tanulásnak!
1:49 p.m.
"Már" vége is van a film órámnak, pedig "még" csak este 9 óra van! Elég fura, hogy ilyen későig van tanítás, de hát itt megtehetik, hiszen a tanterem 5 percnyire van a diákok szobájától. (Na jó, néha 15 percnyire.) De tényleg tökjó így. A mai óra különben se volt valami megerőltető, csak egy filmet néztünk végig, semmi mást nem csináltunk. És itt nem tévén nézzük ám a filmeket, mint Magyarországon, hanem akkora vásznon kivetítve, mint a terem egyik fala! Mint egy igazi moziban! A film elég jó volt, ahhoz képest, hogy fekete-fehér volt, 1954-ben készült, és mexikói-amerikai cink bányászokról szólt. G. most is telefonál, én meg mindjárt megyek zuhanyozni, aztán aludni. A tegnapi tivornyázók most csöndben vannak. Remélem, később se fogják elkezdeni a dübörgést! G-vel ma elmentünk az illetékesekhez, hogy szeretnénk elköltözni innen. Talán sikerül. De ki akarna idejönni helyettünk??? David mamájától kaptam egyébként egy üzenetet, amit most találtam meg. Mondta, hogy asztali lámpát és még egy takarót hagyott nekem az irodájában egy nagy, fekete szemeteszacskóba (Hi-hi!) csomagolva. Elújságolta, hogy holnap megy Budapestre. Meg azt is mondta még, hogy "Take care!", aztán elbúcsúzott. Nagyon aranyos! Még a köv. oldalra beragasztok valamit, aztán befejezem mára a naplózást. Ami abban a papírban volt, az undorító ízű! Nehogy kipróbáld! Én persze nem tudtam ellenállni a csábításnak, mert még sose ettem olyat. De most már nem is fogok, mert nagyon nem ízlett!
9:20 p.m.
szeptember 1, szerda
Ma reggel Apa telefoncsöngése ébresztett fel minket. Mondtam neki, hogy máskor ne hívjon ilyenkor, de az a baj, hogy kérdésére, miszerint akkor meg mikor hívjon, nem tudtam felelni. Apa mától megint dolgozik, és persze a munkahelyéről akar hívni, de az épp nem jó, mert akkor itt vagy kora reggel van, amikor alszom, vagy napközben, amikor nem vagyok huzamosabb ideig a szobámban. A tegnapi film óra nagyon különleges volt. Asszem ez lesz a legérdekesebb órám ebben a szemeszterben. A pasi, aki tanítja, filmrendező, és most olyan filmet fog csinálni, amit mi, a tanítványai írunk, plusz mi is játszunk el. Mivel ez a kurzus arról szól, hogyan lehet a legkevesebb pénzből filmet forgatni. Múlt este már le is forgattuk az első jelenetet, amit még a tanár írt, de a továbbiakat már nekünk kell. Hát, az írással nem is lesz gondom. Szerepelni nincs sok kedvem, bár már úgyis belevett engem is, de csak háttérszereplőnek. Az első jelenet egy tanteremben játszódik, és én ott ülök a teremben és úgy kell tenni, mint aki nagyon figyel a tanárra. G. most éppen telefonál itt és számomra érthetetlen nyelven - oroszul - beszél.
<- Ez egy rágónak a papírja, amit a tegnap esti film órán fogyasztottam el. Ja, igen, a film órára még házi dolgozatot is kell írni, mégpedig egy mozikban most játszott független filmről. El kell menni, megnézni, kideríteni róla minél több dolgot, és azt érdekesen, ötletesen, véleményünket is hozzávéve 6-8 oldalban leírni. Hű, nagyon elfoglalt leszek megint az iskola alatt! Újságírásra is kell research paper-t írni, jut eszembe! Most nemsokára indulok joggingra, aztán reggelizni megyek, aztán visszajövök ide, felkapom a statisztika cuccomat, azzal megyek órára, utána meg ebédelni Celine-nel, J-vel és a többi, azután megnézem az emaileimet, visszajövök ide ismét, valamikor el kéne olvasnom azt a jó pár oldalt, ami holnap újságírásra kell, azután 2:15-kor találkozom G-vel, bár jobb lenne később, mire ő már megebédelt, de 2:00-ig van órája, szólnék neki, de még mindig telefonál. Vele majd felkeressük B. S.-t akinek az a dolga, hogy a külföldi diákokon segítsen és meghallgassa panaszaikat. Azt mondanánk el neki, hogy múlt éjjel alig tudtunk aludni a fejünk fölött bulizóktól, én meg azt is, hogy minél előbb munkára van szükségem.
7:40 a.m.
G-vel végül azt beszéltem meg, hogy 3 órakor itt a szobánkban találkozunk, úgyhogy most épp rá várok. Naplóírás után megírom majd a statisztika házimat, aztán elolvasom, amit újságírásra kell. Ma kaptam egy emailt G-től és már írtam is neki választ. Még múlt héten írtam neki, hogy itt vagyok, jól vagyok, meg ilyesmi, és ugyanezt megírtam az É-nek és a K-nak is, aki pedig azt ígérte még otthon, hogy majd beszámol az L-nek, mert neki nincs emailje, de eddig csak a G. válaszolt. A mai joggingóra tök jó volt, azt leírom. Egy játékot játszottunk, ami hasonló a fogócskához, de némi bujócskázás is belevegyül. Az osztályt két csapatra osztottuk. Az egyik csapat kapott a derekára egy övet, amin két szalag lógott. Ez a csapat szaladt el először, amerre akart, az egész sportpályás, dombos, erdőcskés terület, amiről már írtam többször is, (és a két lappal ezelőtti térképen is látható), a játéktérhez tartozott. Három perccel utánuk indult a másik csapat, aminek persze az volt a dolga, hogy a menekülő csapatról letépkedje a szalagjait. Hát mikor én a szalagos csapatban voltam, egyszerűen kerestem egy szép, nagy, kényelmesnek látszó fát, felmásztam rá, elrejtőztem a levelei közt, és onnan a magasból figyeltem, amint a többiek odalenn rohangásznak. Aztán mikor ők eltávolodtak, előbújtak rejtekükből az erdei állatkák, mert mivel csönd volt, azt hitték, nincs ott senki. És hemzsegtek körülöttem a mókusok meg a nyulak, sőt, azt hiszem, egy amerikai mókust is láttam, de nem esküszöm, hogy az volt, meg nem látok valami jól. Tudod, az amerikai mókus vöröses színű, fekete csík fut végig a hátán, rövid a farka, és kisebb, mint az amolyan mókus. Na, aztán mikor lemásztam a fáról, az összes állat hirtelen elillant. Mikor meg nekem kellett volna szalagos egyéneket üldözni, inkább elmentem sétálni, és eljutottam egészen az autópályáig. (ld. térkép két lappal előbb -> Rt. 31) Egy darabig figyeltem a hatalmas, csillogó, rohanó autókat, aztán észrevettem egy zöld táblát az út szélén, amin egy fehér nyíl fölfelé és jobbra mutatott, és az volt mellé írva, hogy Baltimore. És akkor megint azt hittem, hogy álmodom. Annyira szerettem volna elmenni Baltimore-ba mindig is, de ez éveken át csak elérhetetlen álomnak tűnt, és most meg már itt vagyok, ilyen közel hozzá! Már az is boldoggá tesz, hogy a közelében vagyok! Az álmodozásból egy fiú ébresztett fel, aki éppen szintén arrafelé bolyongott, elkapni valókat keresgélvén. Elindultunk arra, amerre még nem néztünk körül, de csak lassan ballagva, és beszélgettünk. Mondta, hogy ő J., kiderült, hogy abban az épületben lakik, mint én, hívott, hogy menjek a ma esti buliba, ami ott lesz (minden egyes nap van buli ebben az épületben, és mint reggel írtam, alig lehet elaludni tőle), de mondtam, hogy kösz nem, inkább tanulok. Aztán hirtelen megláttam a legóriásibb lepkét, ami valaha a szemem elé került. Tűzszíne volt és fekete mintái, és tényleg hatalmas szárnyai. (A leírás és a helyszín alapján valószínűleg egy pompás királylepkét (Danaus plexippus) láttam.) Azt bámultam, ahogy repült, aztán leszállt a fűbe, és én odalopakodtam mögé, hogy közelebbről is megnézhessem. J. biztos azt hitte, hogy meghibantam, de abszolút nem érdekel, nem akarok én ismerkedni, csak Z-re vágyom, de rá egyfolytában és őrülten!!! Hű, nagyon elment az idő, most befejezem ezt és nekiállok a tanulásnak!
1:49 p.m.
"Már" vége is van a film órámnak, pedig "még" csak este 9 óra van! Elég fura, hogy ilyen későig van tanítás, de hát itt megtehetik, hiszen a tanterem 5 percnyire van a diákok szobájától. (Na jó, néha 15 percnyire.) De tényleg tökjó így. A mai óra különben se volt valami megerőltető, csak egy filmet néztünk végig, semmi mást nem csináltunk. És itt nem tévén nézzük ám a filmeket, mint Magyarországon, hanem akkora vásznon kivetítve, mint a terem egyik fala! Mint egy igazi moziban! A film elég jó volt, ahhoz képest, hogy fekete-fehér volt, 1954-ben készült, és mexikói-amerikai cink bányászokról szólt. G. most is telefonál, én meg mindjárt megyek zuhanyozni, aztán aludni. A tegnapi tivornyázók most csöndben vannak. Remélem, később se fogják elkezdeni a dübörgést! G-vel ma elmentünk az illetékesekhez, hogy szeretnénk elköltözni innen. Talán sikerül. De ki akarna idejönni helyettünk??? David mamájától kaptam egyébként egy üzenetet, amit most találtam meg. Mondta, hogy asztali lámpát és még egy takarót hagyott nekem az irodájában egy nagy, fekete szemeteszacskóba (Hi-hi!) csomagolva. Elújságolta, hogy holnap megy Budapestre. Meg azt is mondta még, hogy "Take care!", aztán elbúcsúzott. Nagyon aranyos! Még a köv. oldalra beragasztok valamit, aztán befejezem mára a naplózást. Ami abban a papírban volt, az undorító ízű! Nehogy kipróbáld! Én persze nem tudtam ellenállni a csábításnak, mert még sose ettem olyat. De most már nem is fogok, mert nagyon nem ízlett!
9:20 p.m.
