(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 2, csütörtök
Hát itt vagyok ismét az asztalkámnál ülve, és van időm a naplóírásra. Eléggé hétvégi hangulatom van máris, pedig hát holnap még csak péntek, viszont aznap csak egyetlen órám lesz, jogging, reggel 8-tól 9-ig. Ma meg már mind a három órámnak vége. Ma ingyenebédet adtak a könyvtár előtti téren, ugyanis egy kis ünnepség volt, az alkalomból, hogy ma van a First Thursday. Így aztán megspóroltam még egy tápadagot. Eddig 8-at ettem meg a 220-ból, de ma este megeszek mégegyet. Illetve nem este, hanem 5 órakor. Akkorra beszéltem meg a többiekkel a vacsorát. Mióta elkezdődött a tanítás, már nem látom olyan gyakran a barátnőimet, mert annyira más az órarendünk és az időbeosztásunk, de néha összefutunk véletlenül, hagyunk egymásnak üzenetet telefonon, hogy hol lehet minket megtalálni, és hétvégén pedig biztos szervezünk egy közös programot. Most úgyis hosszú hétvége lesz, hétfő ünnep, Labor Day. (A munka ünnepe, kábé.) De rengeteg tanulnivalóm is van erre a pár napra: megírni az esszét újságírásra, olvasni RENGETEG sokat újságírásra (Van egy baromi vastag helyi lap, a Baltimore Sun, azt mindennap olvasni kell, mert abból lesznek quiz-kérdések az órán. Az újság árát már kifizettük, benne volt a számlánkban, úgyhogy csak fel kell szedni minden reggel a könyvesboltban. De még azon kívül is van olvasnivaló erre az órára.), aztán 50 oldal olvasnivaló van filmre is, egy rakás házi feladat statisztikára, és egy kupac megtanulni-való kifejezés asztronómiára. Hát ennyi. G. egyébként, ahogy megérkezett, máris el akar hagyni engem, és elköltözni a nővére egyágyas szobájába. A nővére ugyanis, aki negyedéves itt ebben az évben, elköltözik a campusról és valahol Westminsterben fog lakni. Ez elég rossz lenne nekem. Mint már említettem, utálok egyedül lenni. Á. úgy hiányzik! Ő volt a legjobb barátnőm ebben a suliban Budapesten. Ha ő most itt lenne, egészen biztos, hogy egy szobában laknánk, és tökjól meglennénk. Dehát ő Alabamában van. És mellesleg holnap van a szülinapja. És mellesleg holnap lesz 2 éve, hogy Z-vel egy pár vagyunk. Jó lenne együtt lenni azokkal, akiket a legjobban szeretek, de most - és mindig máskor is - annak kell örülni, ami éppen van. És az végülis nem nehéz. Van minek örülni.
<- Ez a cetli volt a nagy, fekete szemeteszsákra tűzve. Ideteszem, mert látszik rajta az iskolám pecsétje is. Szép, igaz? A zacskóban egy illatos, meleg takaró volt, és egy vadonatúj asztali lámpa. Most megyek internetezni, aztán vacsit tenni.
4:10 p.m.
Ajaj! Asszem hízok! Érzem a nadrágom feszüléséből. Abba kéne hagynom ezeket a hatalmas vacsorázásokat. Nem ezt csináltam eddig! Évek óta reggelire gabonapelyhet ettem tejjel, ebédre meleg kaját, de keveset, vacsorára meg gyümölcsjoghurtot vagy semmit. De mióta itt vagyok Amerikában! Minden érdekel és ki akarom próbálni, vagy már tudom, hogy milyen, és imádom, és csak eszek, eszek, és eszek! De most már kezdem kihízni a gatyámat, és az nem jó, mert nincs pénzem új gatyára, tehát inkább alkalmazkodni fogok ehhez a régihez. De ma is mit ettem vacsorára: egy kupac főtt tésztát egy kupac paradicsomos szósszal, még egy kis kupac sajttal a tetején, plusz egy kisebb rakás töményen majonézes salátát, aztán tortát, aminek összetevő az ízéből ítélve cukor, cukor, cukor, meg esetleg egy kis cukor is, na meg zsír, és még zsír is, és akkor mindezeket leöblítettem fél liter elképesztően édes, szénsavas üdítővel. (Az üdítő kilétéről semmit nem tudok, csak tetszett a cimkéje az automatán, azért töltöttem magamnak abból.) (Végül 10 kilót híztam az első Amerikában töltött évem alatt, 55 kilóról 65 kilóra. Miután 2001 végén végleg hazatértem Magyarországra, a felesleges 10 kiló körülbelül ugyanannyi idő alatt eltűnt.) G. jött be az előbb a szobába és beszélgettünk, de most írok tovább. G. a körmeit vagdossa. Most csöngött a telefon, és most már telefonál. Na, szóval ezentúl megpróbálok majd a gyümölcsökre, a 100%-os gyümölcslevekre, és a gabonapelyhekre koncentrálni vacsoraidőben. A szószos tésztát és társait meg meghagyom ebédre. Most egyébként megint meleg van. Izzasztó meleg. Magyarországon nincs ilyen, hogy egyik nap hideg van, aztán meleg, aztán megint hideg, mert ez egy medence, körülvéve hegyekkel. Nem túl hirtelen változik az időjárás oda meg vissza, ha a hideg van, sokáig hideg van, ha meg meleg, akkor sokáig meleg. De itt, mióta itt vagyok, olyat is ki kellett már állnom, hogy egyik estéről másik reggelre 20°-ot esett vissza a hőmérséklet. Itt ilyen a klíma. Na most elmegyek mosni, mert már eléggé fogytán van a tiszta fehérneműm. Hogy pontosabban fejezzem ki magam, tiszta melltartóm már egyetlen darab sincs!
7:15 p.m.
szeptember 2, csütörtök
Hát itt vagyok ismét az asztalkámnál ülve, és van időm a naplóírásra. Eléggé hétvégi hangulatom van máris, pedig hát holnap még csak péntek, viszont aznap csak egyetlen órám lesz, jogging, reggel 8-tól 9-ig. Ma meg már mind a három órámnak vége. Ma ingyenebédet adtak a könyvtár előtti téren, ugyanis egy kis ünnepség volt, az alkalomból, hogy ma van a First Thursday. Így aztán megspóroltam még egy tápadagot. Eddig 8-at ettem meg a 220-ból, de ma este megeszek mégegyet. Illetve nem este, hanem 5 órakor. Akkorra beszéltem meg a többiekkel a vacsorát. Mióta elkezdődött a tanítás, már nem látom olyan gyakran a barátnőimet, mert annyira más az órarendünk és az időbeosztásunk, de néha összefutunk véletlenül, hagyunk egymásnak üzenetet telefonon, hogy hol lehet minket megtalálni, és hétvégén pedig biztos szervezünk egy közös programot. Most úgyis hosszú hétvége lesz, hétfő ünnep, Labor Day. (A munka ünnepe, kábé.) De rengeteg tanulnivalóm is van erre a pár napra: megírni az esszét újságírásra, olvasni RENGETEG sokat újságírásra (Van egy baromi vastag helyi lap, a Baltimore Sun, azt mindennap olvasni kell, mert abból lesznek quiz-kérdések az órán. Az újság árát már kifizettük, benne volt a számlánkban, úgyhogy csak fel kell szedni minden reggel a könyvesboltban. De még azon kívül is van olvasnivaló erre az órára.), aztán 50 oldal olvasnivaló van filmre is, egy rakás házi feladat statisztikára, és egy kupac megtanulni-való kifejezés asztronómiára. Hát ennyi. G. egyébként, ahogy megérkezett, máris el akar hagyni engem, és elköltözni a nővére egyágyas szobájába. A nővére ugyanis, aki negyedéves itt ebben az évben, elköltözik a campusról és valahol Westminsterben fog lakni. Ez elég rossz lenne nekem. Mint már említettem, utálok egyedül lenni. Á. úgy hiányzik! Ő volt a legjobb barátnőm ebben a suliban Budapesten. Ha ő most itt lenne, egészen biztos, hogy egy szobában laknánk, és tökjól meglennénk. Dehát ő Alabamában van. És mellesleg holnap van a szülinapja. És mellesleg holnap lesz 2 éve, hogy Z-vel egy pár vagyunk. Jó lenne együtt lenni azokkal, akiket a legjobban szeretek, de most - és mindig máskor is - annak kell örülni, ami éppen van. És az végülis nem nehéz. Van minek örülni.
<- Ez a cetli volt a nagy, fekete szemeteszsákra tűzve. Ideteszem, mert látszik rajta az iskolám pecsétje is. Szép, igaz? A zacskóban egy illatos, meleg takaró volt, és egy vadonatúj asztali lámpa. Most megyek internetezni, aztán vacsit tenni.
4:10 p.m.
Ajaj! Asszem hízok! Érzem a nadrágom feszüléséből. Abba kéne hagynom ezeket a hatalmas vacsorázásokat. Nem ezt csináltam eddig! Évek óta reggelire gabonapelyhet ettem tejjel, ebédre meleg kaját, de keveset, vacsorára meg gyümölcsjoghurtot vagy semmit. De mióta itt vagyok Amerikában! Minden érdekel és ki akarom próbálni, vagy már tudom, hogy milyen, és imádom, és csak eszek, eszek, és eszek! De most már kezdem kihízni a gatyámat, és az nem jó, mert nincs pénzem új gatyára, tehát inkább alkalmazkodni fogok ehhez a régihez. De ma is mit ettem vacsorára: egy kupac főtt tésztát egy kupac paradicsomos szósszal, még egy kis kupac sajttal a tetején, plusz egy kisebb rakás töményen majonézes salátát, aztán tortát, aminek összetevő az ízéből ítélve cukor, cukor, cukor, meg esetleg egy kis cukor is, na meg zsír, és még zsír is, és akkor mindezeket leöblítettem fél liter elképesztően édes, szénsavas üdítővel. (Az üdítő kilétéről semmit nem tudok, csak tetszett a cimkéje az automatán, azért töltöttem magamnak abból.) (Végül 10 kilót híztam az első Amerikában töltött évem alatt, 55 kilóról 65 kilóra. Miután 2001 végén végleg hazatértem Magyarországra, a felesleges 10 kiló körülbelül ugyanannyi idő alatt eltűnt.) G. jött be az előbb a szobába és beszélgettünk, de most írok tovább. G. a körmeit vagdossa. Most csöngött a telefon, és most már telefonál. Na, szóval ezentúl megpróbálok majd a gyümölcsökre, a 100%-os gyümölcslevekre, és a gabonapelyhekre koncentrálni vacsoraidőben. A szószos tésztát és társait meg meghagyom ebédre. Most egyébként megint meleg van. Izzasztó meleg. Magyarországon nincs ilyen, hogy egyik nap hideg van, aztán meleg, aztán megint hideg, mert ez egy medence, körülvéve hegyekkel. Nem túl hirtelen változik az időjárás oda meg vissza, ha a hideg van, sokáig hideg van, ha meg meleg, akkor sokáig meleg. De itt, mióta itt vagyok, olyat is ki kellett már állnom, hogy egyik estéről másik reggelre 20°-ot esett vissza a hőmérséklet. Itt ilyen a klíma. Na most elmegyek mosni, mert már eléggé fogytán van a tiszta fehérneműm. Hogy pontosabban fejezzem ki magam, tiszta melltartóm már egyetlen darab sincs!
7:15 p.m.