(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 3, péntek
Hatalmas nagy jelentőségű, sokszoros ünnepnap van ma! Hogy miért? Kezdem is felsorolni az okokat: 1) Ma van két éve, hogy Z-vel járok. 2) Ma van Á. 21. szülinapja. 3) Sz-nek ez az első évfordulója a barátjával, D-vel. 4) Ma van D. 21. szülinapja. Na, mit szólsz? Ennyi minden egyetlen naphoz kötődik, és az szeptember harmadika. Ma a jogging óra után beszélgettem Sz-szel hosszasan. Mindig együtt megyünk reggelizni az ilyen kora reggeli futások után. És most derült fény ezekre a hihetetlen egybeesésekre. Ő és a D. egy éve a D. szülinapi buliján jöttek össze. Emiatt van az egyik egybeesés. De aztán már minden csak a puszta véletlen. És emiatt lett szeptember harmadika ilyen csodálatos nap. A gyomrom görcsbe szorult az izgalomtól, alig várom már, hogy leülhessek egy számítógéphez, és megnézzem, mit küldött nekem Z. ezen a nagy napon. Most átöltözök, felkapom a tanulnivalómat, és azzal megyek a könyvtárba. De előbb internetezek, és csak utána tanulok. G. már nincs itt a szobában, nem tudom, milyen órái vannak (még ő se nagyon tudja), úgyhogy nem tudom, hol lehet. Mikor reggel indultam futni, még itt volt. Apától meg jött egy üzenet, amíg nem voltam itt. Azt kérte, hogy írjam meg nekik, milyen óráim vannak. (Á, most felhívott megint! De jó! És beszéltünk már, de mindjárt visszahív, csak a munkahelyén van most, és a (öcsém) meg odalenn várja, úgyhogy szól neki, hogy éppen velem beszél, úgyhogy azért kell ennyit várnia.) Na, ha Apával beszélgettem, utána majd megyek a könyvtárba.
10:03 a.m.
Reggel beszélgettem Apával is, (öcsémmel) is, és végül még az Évával is. Vele olymódon, hogy Apa felhívta őt egy másik telefonról ott a munkahelyén, aztán annak a kagylóját odatette annak a kagylójához, amin engem hívott fel. Csak Anyával nem beszéltem már nagyon régóta. Szörnyen hiányzik Anya! Talán ő hiányzik a legjobban mindenki közül! Valószínűleg azért, mert őt még akkor is alig láttam, amíg Mo-on voltam, mivel mindig Bécsben volt. De aztán mikor péntekenként hazatért, sokszor jókat beszélgettem vele. És most péntek van, és Anya sehol... Illetve nem sehol, ő most Budapesten van, mivel ott már nemsokára este fél 10 lesz. Érdekes, hogy Anya is naplót kezdett írni miután elmentem, amit nekem szán. Apa mondta ma, hogy még nem küldte el, mert emailben akarja, de üzentem Anyának, hogy küldje akárhogy, csak minél előbb. Én meg ezt a naplót szánom Anyának, fel is írtam az első lapra, hogy "Anyának," mert hát leginkább neki köszönhetem azt, hogy én most itt vagyok, és ilyen jó dolgom van. Bizony jó dolgom van, csak a Z. nehezíti meg a dolgomat azzal, hogy nem ad hírt magáról még a mai nagy napon sem. Kétszer is megnéztem ma a postaládámat és kétszer az emaileket, hogy jött-e valami tőle, de nem. Emiatt elég szomorú vagyok. De nem szabad szomorkodnom, mert más dolgom is van, például befejezni az esszémet, amit elkezdtem már, de nincs kész. Ma összefutottam Celine-nel a számítógép teremben. Mondta, hogy holnap reggel 9-kor találkozó van a könyvesbolt előtt, és megyünk egy kis shopping trip-re egy bevásárlóközpontba, ahol eddig még nem jártunk. Az jó, nekem ugyanis lámpakörtét kéne vennem (az asztali lámpámba) meg némi friss tejet.
3:40 p.m.
szeptember 3, péntek
Hatalmas nagy jelentőségű, sokszoros ünnepnap van ma! Hogy miért? Kezdem is felsorolni az okokat: 1) Ma van két éve, hogy Z-vel járok. 2) Ma van Á. 21. szülinapja. 3) Sz-nek ez az első évfordulója a barátjával, D-vel. 4) Ma van D. 21. szülinapja. Na, mit szólsz? Ennyi minden egyetlen naphoz kötődik, és az szeptember harmadika. Ma a jogging óra után beszélgettem Sz-szel hosszasan. Mindig együtt megyünk reggelizni az ilyen kora reggeli futások után. És most derült fény ezekre a hihetetlen egybeesésekre. Ő és a D. egy éve a D. szülinapi buliján jöttek össze. Emiatt van az egyik egybeesés. De aztán már minden csak a puszta véletlen. És emiatt lett szeptember harmadika ilyen csodálatos nap. A gyomrom görcsbe szorult az izgalomtól, alig várom már, hogy leülhessek egy számítógéphez, és megnézzem, mit küldött nekem Z. ezen a nagy napon. Most átöltözök, felkapom a tanulnivalómat, és azzal megyek a könyvtárba. De előbb internetezek, és csak utána tanulok. G. már nincs itt a szobában, nem tudom, milyen órái vannak (még ő se nagyon tudja), úgyhogy nem tudom, hol lehet. Mikor reggel indultam futni, még itt volt. Apától meg jött egy üzenet, amíg nem voltam itt. Azt kérte, hogy írjam meg nekik, milyen óráim vannak. (Á, most felhívott megint! De jó! És beszéltünk már, de mindjárt visszahív, csak a munkahelyén van most, és a (öcsém) meg odalenn várja, úgyhogy szól neki, hogy éppen velem beszél, úgyhogy azért kell ennyit várnia.) Na, ha Apával beszélgettem, utána majd megyek a könyvtárba.
10:03 a.m.
Reggel beszélgettem Apával is, (öcsémmel) is, és végül még az Évával is. Vele olymódon, hogy Apa felhívta őt egy másik telefonról ott a munkahelyén, aztán annak a kagylóját odatette annak a kagylójához, amin engem hívott fel. Csak Anyával nem beszéltem már nagyon régóta. Szörnyen hiányzik Anya! Talán ő hiányzik a legjobban mindenki közül! Valószínűleg azért, mert őt még akkor is alig láttam, amíg Mo-on voltam, mivel mindig Bécsben volt. De aztán mikor péntekenként hazatért, sokszor jókat beszélgettem vele. És most péntek van, és Anya sehol... Illetve nem sehol, ő most Budapesten van, mivel ott már nemsokára este fél 10 lesz. Érdekes, hogy Anya is naplót kezdett írni miután elmentem, amit nekem szán. Apa mondta ma, hogy még nem küldte el, mert emailben akarja, de üzentem Anyának, hogy küldje akárhogy, csak minél előbb. Én meg ezt a naplót szánom Anyának, fel is írtam az első lapra, hogy "Anyának," mert hát leginkább neki köszönhetem azt, hogy én most itt vagyok, és ilyen jó dolgom van. Bizony jó dolgom van, csak a Z. nehezíti meg a dolgomat azzal, hogy nem ad hírt magáról még a mai nagy napon sem. Kétszer is megnéztem ma a postaládámat és kétszer az emaileket, hogy jött-e valami tőle, de nem. Emiatt elég szomorú vagyok. De nem szabad szomorkodnom, mert más dolgom is van, például befejezni az esszémet, amit elkezdtem már, de nincs kész. Ma összefutottam Celine-nel a számítógép teremben. Mondta, hogy holnap reggel 9-kor találkozó van a könyvesbolt előtt, és megyünk egy kis shopping trip-re egy bevásárlóközpontba, ahol eddig még nem jártunk. Az jó, nekem ugyanis lámpakörtét kéne vennem (az asztali lámpámba) meg némi friss tejet.
3:40 p.m.