(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 17, péntek
Na, ez hamar ment! Hogy mi ment hamar? Hát minden. 1) Z. máris jelentkezett, hogy igényt tart rám. 2) Floyd máris elkotródott és ma ismét gyönyörű napsütésre ébredtünk. És vége van már az eheti utolsó órámnak is. Éppen Apa hívását várom, aki mindig a jogging óráim után, tehát hétfőn, szerdán, és pénteken szokott telefonálni a munkahelyéről. 11:30-ra beszéltem meg a barátnőimmel az ebédet, 12-re megyek az internethez N-nel csevegni, délután pedig vásárolni megyek G-vel.
9:35 am
Már ebédeltem és "beszélgettem" online N-nel, aztán visszajöttem a házamba. A kertben édes-pici cirmoscicákat láttam szaladgálni. A házba belépvén A-val találkoztam. Beszélgettünk, aztán egyszercsak megkérdezte, mióta tanulok angolul. Mondtam, hogy 9 éves korom óta, de miért kérdi. Azt felelte, azért, mert tökéletesen beszélek angolul. Na, ezt azért nem hiszem! De mindenesetre jól esett a dícséret. Most akkor leírom az összes lány nevét, akik itt a mi emeletünkön laknak: tehát A., akivel az előbb beszélgettem, az ő szobatársa B., a másik szobában tegnapelőttig csak D. lakott, de aztán neki is lett egy szobatársa, S., és még G., aki az én szobatársam, és én. Tehát összesen 6-an lakunk már itt. A földszinten lakó fiúkkal csak nagyon ritkán találkozom. Mindössze egynek tudom a nevét: J. Ő nagyon jópofa, mikor először találkoztunk, kezet csókolt nekem! Most tanulni fogok, amíg G. vissza nem jön az órái befejezte után. Akkor majd megyünk a Wal-Mart-ba meg a Cranberry Mall-ba.
1:36 p.m.
Jaj, de fárasztó G-vel vásárolni! Órákig keresgél ruhákat magának, aztán végül nem vesz semmit. Mivel nem talál megfelelő méretet! Amit nem is csodálok, mert egyszerűen olyan alkatú, mint egy csontváz! Semmivel sem húsosabb. Én csupán egy képeslapot vettem a Cranberry Mall-ban és megkérdeztem, meg tudják-e javítani a számológépemet. (Nem emlékszem, írtam-e már, hogy elromlott.) De mindegy, már megoldódott a probléma, ugyanis D. (ő is itt lakik a házunkban a földszinten) kölcsönadott nekem az egész szemeszterre egy számológépet! Az enyémet megjavítani drágább lenne, mint újat venni. Ja és J-ről azt írtam, hogy jópofa, mert kezet csókolt? Hát akkor D. még jópofább, mert ő meg felkapott és megölelt bemutatkozásképpen! Mikor már hazafelé bandukoltunk a Cranberry-ből, akkor küldte elénk a sors a fiúkat autóstul, és így hazahoztak. És mondták, hogy legközelebb szóljunk, ha el akarunk menni valahova, mert szívesen elvisznek. Hát szegényektől azt azért nem várnám el, hogy annyit szobrozzanak G. mellett, amíg vásárolgat, mint én! Hű, szörnyű volt! Legközelebb egyedül megyek vagy valaki mással. G. most elment a pub-ba enni. Én már ettem itthon - gabonapelyhet tejjel. Aztán megérkezett S. barátja, és hozott kekszet. Ettem abból is. S. megkérdezte, milyen országból jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Persze lila gőze nem volt, hogy az hol van, így elmagyaráztam neki, hogy Európa közepén, egy pici ország, Ausztriától keletre. J. elment kajáért, aztán ahelyett 3 kis üveg kórával tért vissza. Egyet nekem adott. Ez nagyon kedves tőle, nem igaz? Most azt hiszem folytatnom kéne a research paper készítést, de közben nagyon vonz a gondolat, hogy elmenjek a könyvtárba megnézni, jött-e azóta emailem, hogy utoljára ott jártam. Még nem tudom, mit csináljak. Z. hiányzik, mint mindig. A képeslapot neki vettem.
8:15 p.m.
szeptember 17, péntek
Na, ez hamar ment! Hogy mi ment hamar? Hát minden. 1) Z. máris jelentkezett, hogy igényt tart rám. 2) Floyd máris elkotródott és ma ismét gyönyörű napsütésre ébredtünk. És vége van már az eheti utolsó órámnak is. Éppen Apa hívását várom, aki mindig a jogging óráim után, tehát hétfőn, szerdán, és pénteken szokott telefonálni a munkahelyéről. 11:30-ra beszéltem meg a barátnőimmel az ebédet, 12-re megyek az internethez N-nel csevegni, délután pedig vásárolni megyek G-vel.
9:35 am
Már ebédeltem és "beszélgettem" online N-nel, aztán visszajöttem a házamba. A kertben édes-pici cirmoscicákat láttam szaladgálni. A házba belépvén A-val találkoztam. Beszélgettünk, aztán egyszercsak megkérdezte, mióta tanulok angolul. Mondtam, hogy 9 éves korom óta, de miért kérdi. Azt felelte, azért, mert tökéletesen beszélek angolul. Na, ezt azért nem hiszem! De mindenesetre jól esett a dícséret. Most akkor leírom az összes lány nevét, akik itt a mi emeletünkön laknak: tehát A., akivel az előbb beszélgettem, az ő szobatársa B., a másik szobában tegnapelőttig csak D. lakott, de aztán neki is lett egy szobatársa, S., és még G., aki az én szobatársam, és én. Tehát összesen 6-an lakunk már itt. A földszinten lakó fiúkkal csak nagyon ritkán találkozom. Mindössze egynek tudom a nevét: J. Ő nagyon jópofa, mikor először találkoztunk, kezet csókolt nekem! Most tanulni fogok, amíg G. vissza nem jön az órái befejezte után. Akkor majd megyünk a Wal-Mart-ba meg a Cranberry Mall-ba.
1:36 p.m.
Jaj, de fárasztó G-vel vásárolni! Órákig keresgél ruhákat magának, aztán végül nem vesz semmit. Mivel nem talál megfelelő méretet! Amit nem is csodálok, mert egyszerűen olyan alkatú, mint egy csontváz! Semmivel sem húsosabb. Én csupán egy képeslapot vettem a Cranberry Mall-ban és megkérdeztem, meg tudják-e javítani a számológépemet. (Nem emlékszem, írtam-e már, hogy elromlott.) De mindegy, már megoldódott a probléma, ugyanis D. (ő is itt lakik a házunkban a földszinten) kölcsönadott nekem az egész szemeszterre egy számológépet! Az enyémet megjavítani drágább lenne, mint újat venni. Ja és J-ről azt írtam, hogy jópofa, mert kezet csókolt? Hát akkor D. még jópofább, mert ő meg felkapott és megölelt bemutatkozásképpen! Mikor már hazafelé bandukoltunk a Cranberry-ből, akkor küldte elénk a sors a fiúkat autóstul, és így hazahoztak. És mondták, hogy legközelebb szóljunk, ha el akarunk menni valahova, mert szívesen elvisznek. Hát szegényektől azt azért nem várnám el, hogy annyit szobrozzanak G. mellett, amíg vásárolgat, mint én! Hű, szörnyű volt! Legközelebb egyedül megyek vagy valaki mással. G. most elment a pub-ba enni. Én már ettem itthon - gabonapelyhet tejjel. Aztán megérkezett S. barátja, és hozott kekszet. Ettem abból is. S. megkérdezte, milyen országból jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Persze lila gőze nem volt, hogy az hol van, így elmagyaráztam neki, hogy Európa közepén, egy pici ország, Ausztriától keletre. J. elment kajáért, aztán ahelyett 3 kis üveg kórával tért vissza. Egyet nekem adott. Ez nagyon kedves tőle, nem igaz? Most azt hiszem folytatnom kéne a research paper készítést, de közben nagyon vonz a gondolat, hogy elmenjek a könyvtárba megnézni, jött-e azóta emailem, hogy utoljára ott jártam. Még nem tudom, mit csináljak. Z. hiányzik, mint mindig. A képeslapot neki vettem.
8:15 p.m.