(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 12, kedd
Hát megjártuk New Yorkot. Illetve Manhattant, hogy pontos legyek, hiszen csak ott voltunk. Dehát az a lényeg. Azt hallottam New Yorkról, hogy ott minden megtörténhet. Azt hiszem, sok mindent láttunk és tapasztaltunk, ami csak ott történhet meg. Első nap felmentünk az Empire State Buildingre. Mikor jegyet akartunk venni, odajöttek hozzánk páran és a kezünkbe nyomták a jegyüket, mondván, nekik nem kell, a miénk lehet ingyen! Amúgy 6 dollár lett volna. Az épület tetején nekem nem is a kilátás tetszett a legjobban - bár persze az is csodás volt -, hanem az, hogy ahány embert hallottam ott, mindegyik más nyelven beszélt! Az jutott eszembe, Bábeli toronynak kéne elnevezni azt a felhőkarcolót. Este Chinatown-ba mentünk. Az első dolog, ami történt, miután felmásztam a metróból, az volt, hogy valaki majdnem lehányt! Halszag volt és kosz mindenütt. Viszont remek dolgokat tudtunk venni hihetetlenül olcsón. Aztán úgy döntöttünk, ott maradunk vacsorázni, mert már eléggé unjuk a pizzát, hamburgert, és sültkrumplit, amiken itt élünk. Az étterem, ahol ettünk, piszkos volt és a pincérei udvariatlanok. Viszont a kaja szuperfinom! Desszertet enni átsétáltunk Little Italy-be. Az olyan, mintha öt perc alatt Kínából Olaszországba érnél. Ott a járdákat asztalok, székek, és vacsorázó emberek foglalták el. Így hát a gyalogosok az úton mendegélnek. Meg az autók is, és egymást kerülgetik! Fagyit ettem desszertnek a cukrászdában, ahol leültünk (=ami előtt az utcán ültünk), és az volt a legfinomabb fagyi, amit valaha ettem! (De komolyan!!)
Amerikai Milky Way papírja. Teljesen más, mint a magyar. A tartalma meg olyan, mint Magyarországon a Mars!
Aztán másnap esett az eső. Múzeumba mentünk. De tizenketten voltunk és majdnem mindenki mást akart látni, úgyhogy kisebb csoportokra oszlottunk. Én meg még egy lány a Metropolitan-be mentünk. Odafele eltévedtünk a Central Parkban! Át kellett volna mennünk rajta keresztbe, de kizárólag kacskaringós utak vannak benne, úgyhogy csak körbe-körbe mentünk. Mikor azt hittük, hogy már átértünk rajta, nagy megdöbbenésünkre észrevettük, hogy ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk! Aztán valahogy átjutottunk a Central Parkon és megtaláltuk a múzeumot. Én az európai festményeket néztem meg és főleg Monet képei előtt időztem sokat. Jaj, de gyönyörű volt! Monet-t azóta imádom, hogy egyszer Bécsben megnéztem egy Monet kiállítást. Aztán később a Times Square-re mentünk. És merő véletlenségből összetalálkoztunk az összes többi csoporttal, akik még New Yorkba mentek a szünetben! Mindannyian éreztük, hogy a világ közepén vagyunk. A világ leghíresebb McDonald's-ában ettünk, aztán a hatalmas Times Square-i Virgin-ben vásároltunk, aztán ismét többfelé váltunk és én, egy másik lány, meg egy fiú beültünk egy moziba. Mikor onnan kijöttünk, már sötét volt. Azazhogy sötét az nem, csak este. A Times Square-en soha nincs sötét! A szánk tátva maradt, mikor megláttuk az óriási, villogó, színes fényeket mindenfelé, a fölénk tornyosuló házakon is. Nem lehet leírni azt az érzést, amit az ember a Times Square-en érez. El kell menni oda annak, aki meg akarja tudni, milyen. Azután másnap (az tegnap volt) ragyogó napsütésre ébredtünk és meleg volt. Elhajóztunk a Szabadságszoborhoz és utána Ellis Island-re. (Az az a sziget, ahová a bevándorlók érkeztek.) Van ott egy múzeum, amit mindenképpen meg akartam nézni, de a többiek nem, úgyhogy mondtam, hogy ott maradok egyedül és majd a szálláshelyen találkozunk. (Az az Amsterdam Avenue 891-ben volt, az Amsterdam Avenue és a Nyugati százharmadik utca kereszteződésénél.) Szóval megnéztem a múzeumot, aztán visszahajóztam Manhattan-be.
<- Ezt láttuk, amikor a hajó megkerülte a szigetet, amin a Szabadságszobor áll.
Gondoltam, megnézem közelebbről a World Trade Center hatalmas ikertornyait (ld. képecske fönn), ezért metróra akartam szállni. Ám az állomás zárva volt. Nem értettem, miért, de semmiképp nem akartam kihagyni az Ikertornyokat, ezért odagyalogoltam. Annyira nem volt messze. Odafelé láttam a nagy bikaszobrot is, ami a New York-i üzleti negyed és a Wall Street jelképe. Úgyhogy meg is érte gyalogolni.
Ez itt Miss Liberty esti díszben. Mi gyönyörű napsütésben láttuk. Úgy is szép volt. ->
Azt nem értem, hogy nem estem át a saját lábaimon, vagy valami egyében, mert kizárólag fölfelé tekergettem a nyakamat. Manthattan legmagasabb felhőkarcolóinak tövében sétálgattam! Aztán elértem az Ikertornyokhoz, megtapicskoltam az egyiket (mióta élek, meg akartam ezt tenni!), csináltam pár fotót, és ismét megpróbáltam metróra szállni. Ám az ottani állomás is zárva volt. Egy ember azt mondta, csak az az egy vonal van zárva, úgyhogy menjek másik vonalon. Áttanulmányoztam a metrótérképet és kitaláltam egy másik útvonalat, ahogy hazajuthattam. Mikor odaértem, a többiek már vártak. És elmondták, miért volt zárva az a metróvonal. Baleset történt és ők éppen ott voltak azon a metrón, amivel történt. Egy nő a vonat elé ugrott és megölte magát... Csak az Isten tudja miért, de mindannyian fülig beleestünk ebbe a nagy, büdös, piszkos, és hangos városba, aminek New York a neve, és máris azt tervezgetjük, hogy mikor megyünk vissza. Kétségtelenül az a legizgalmasabb hely, ahol valaha jártunk. És a legmegdöbbentőbb. Hát visszavágyunk oda. Tegnap este 10 körül érkeztünk haza. Rögtön mentem át Celine-hez mesélni, mi történt velünk a hétvégén New Yorkban. Ő is elmesélte, milyen volt a hétvégéje. Örömmel hallottam, hogy nem unatkozott. Egy nagyon helyes fiúval volt (találkoztam vele tegnap, mert épp akkor távozott Celine-től, mikor én odaértem), vacsorázni mentek együtt, aztán egész éjjel videóztak. Celine-nel ma is találkoztam már, az ebédlőben. Az az a hely, ahol az emberek találkoznak. A vacsorát 6-ra beszéltük meg, persze nem csak vele, hanem az összes többi barátnőnkkel is. Most még hosszasan ragasztgatni fogom ide a New York-i emlékeket. Azután nagymosást csapok.
2:57 p.m.
Times Square-i mozijegy ->
Belépő az Empire State Building-be ->
(Már nincs a naplóban, kiesett és elveszett az évek során.)
Szép termetes barátaim, az Ikertornyok (Twin Towers)
Olyan hatalmasak, hogy mikor még félórás útra voltunk New Yorktól odafele menet, a láthatár szélén már ott magasodtak, mutatván nekünk az utat. Én és P. majdnem elsírtuk magunkat, amikor először megpillantottuk őket a ködbevesző távolban. Mert abban a pillanatban életünk nagy álma valóság lett: Megláttuk New Yorkot!
New York-i napijegy buszra és metróra
(Már nincs a naplóban, kiesett és elveszett az évek során.)
Ezt a fincsiséget a Times Square-en vettem
A Metropolitan alaprajza
Ezen a képen a Central Park fái is jól láthatók a múzeum mögött. A múzeum címe: Fifth Avenue 1000.
Ezt a három képet azért vettem meg, mert nagyon tetszettek. Ezeken kívül csak Monet képeket vettem, hetet, azokat, amik eddig még hiányoztak a gyűjteményemből. Azokat nem teszem ide, hanem majd Budapesten a többi közé a könyvespolcomon.
Blokkok izgi helyekről.
A képek blokkja a Metropolitan Museum-ból. ->
Egy könyv blokkja, amit az Évának vettem a Times Square-i Virgin-ben.
Az Ellis Island-i múzeum prospektusa
Az őszi szünet véget ért. Mindenki hazatért New Yorkból meg egyéb helyekről. Vacsoránál újra együtt volt a "csapat." Azok, akikkel az első hetet töltöttem, mikor még semmi más dolgunk nem volt, mint jól érezni magunkat. Nem volt suli, nem volt munka, csak Amerika volt körülöttünk, ami arra várt, hogy felfedezzük. És most a szünet alatt három napig újra együtt voltunk. (Celine hiányzott csak.) És ezúttal New Yorkot fedeztük fel. Vacsoránál tehát én, Celine, P., J., B., és Y. ültünk körül az asztalt. New Yorkról beszélgettünk és arról, hogy Hálaadáskor vissza kéne menni oda. Az egy hatnapos szünet lesz. Pár napot belőle eltölthetnénk New Yorkban! Addigra már az egész város karácsonyi díszben lesz! És megnyitnak a korcsolyapályák a Rockefeller Center-nél és a Central Parkban! Istenem, de csodálatos lenne akkor ott lenni!!! Ezúttal Celine is jönne. (J. meg nem, mert őt meghívták Bostonba barátai.) De akkor is szuper lenne. Meg kell szerveznünk, meg kell találnunk a módját, hogy megint mehessünk!!! Csak egy nagy autó kell, valaki, aki vezeti, és szállás New Yorkban. Ennyi. Ez nem is olyan sok! Menni fog! Jaj, de hiányzol, New York! Holnap kezdődik a tanítás...
9:45 p.m.
október 12, kedd
Hát megjártuk New Yorkot. Illetve Manhattant, hogy pontos legyek, hiszen csak ott voltunk. Dehát az a lényeg. Azt hallottam New Yorkról, hogy ott minden megtörténhet. Azt hiszem, sok mindent láttunk és tapasztaltunk, ami csak ott történhet meg. Első nap felmentünk az Empire State Buildingre. Mikor jegyet akartunk venni, odajöttek hozzánk páran és a kezünkbe nyomták a jegyüket, mondván, nekik nem kell, a miénk lehet ingyen! Amúgy 6 dollár lett volna. Az épület tetején nekem nem is a kilátás tetszett a legjobban - bár persze az is csodás volt -, hanem az, hogy ahány embert hallottam ott, mindegyik más nyelven beszélt! Az jutott eszembe, Bábeli toronynak kéne elnevezni azt a felhőkarcolót. Este Chinatown-ba mentünk. Az első dolog, ami történt, miután felmásztam a metróból, az volt, hogy valaki majdnem lehányt! Halszag volt és kosz mindenütt. Viszont remek dolgokat tudtunk venni hihetetlenül olcsón. Aztán úgy döntöttünk, ott maradunk vacsorázni, mert már eléggé unjuk a pizzát, hamburgert, és sültkrumplit, amiken itt élünk. Az étterem, ahol ettünk, piszkos volt és a pincérei udvariatlanok. Viszont a kaja szuperfinom! Desszertet enni átsétáltunk Little Italy-be. Az olyan, mintha öt perc alatt Kínából Olaszországba érnél. Ott a járdákat asztalok, székek, és vacsorázó emberek foglalták el. Így hát a gyalogosok az úton mendegélnek. Meg az autók is, és egymást kerülgetik! Fagyit ettem desszertnek a cukrászdában, ahol leültünk (=ami előtt az utcán ültünk), és az volt a legfinomabb fagyi, amit valaha ettem! (De komolyan!!)
Amerikai Milky Way papírja. Teljesen más, mint a magyar. A tartalma meg olyan, mint Magyarországon a Mars!
Aztán másnap esett az eső. Múzeumba mentünk. De tizenketten voltunk és majdnem mindenki mást akart látni, úgyhogy kisebb csoportokra oszlottunk. Én meg még egy lány a Metropolitan-be mentünk. Odafele eltévedtünk a Central Parkban! Át kellett volna mennünk rajta keresztbe, de kizárólag kacskaringós utak vannak benne, úgyhogy csak körbe-körbe mentünk. Mikor azt hittük, hogy már átértünk rajta, nagy megdöbbenésünkre észrevettük, hogy ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk! Aztán valahogy átjutottunk a Central Parkon és megtaláltuk a múzeumot. Én az európai festményeket néztem meg és főleg Monet képei előtt időztem sokat. Jaj, de gyönyörű volt! Monet-t azóta imádom, hogy egyszer Bécsben megnéztem egy Monet kiállítást. Aztán később a Times Square-re mentünk. És merő véletlenségből összetalálkoztunk az összes többi csoporttal, akik még New Yorkba mentek a szünetben! Mindannyian éreztük, hogy a világ közepén vagyunk. A világ leghíresebb McDonald's-ában ettünk, aztán a hatalmas Times Square-i Virgin-ben vásároltunk, aztán ismét többfelé váltunk és én, egy másik lány, meg egy fiú beültünk egy moziba. Mikor onnan kijöttünk, már sötét volt. Azazhogy sötét az nem, csak este. A Times Square-en soha nincs sötét! A szánk tátva maradt, mikor megláttuk az óriási, villogó, színes fényeket mindenfelé, a fölénk tornyosuló házakon is. Nem lehet leírni azt az érzést, amit az ember a Times Square-en érez. El kell menni oda annak, aki meg akarja tudni, milyen. Azután másnap (az tegnap volt) ragyogó napsütésre ébredtünk és meleg volt. Elhajóztunk a Szabadságszoborhoz és utána Ellis Island-re. (Az az a sziget, ahová a bevándorlók érkeztek.) Van ott egy múzeum, amit mindenképpen meg akartam nézni, de a többiek nem, úgyhogy mondtam, hogy ott maradok egyedül és majd a szálláshelyen találkozunk. (Az az Amsterdam Avenue 891-ben volt, az Amsterdam Avenue és a Nyugati százharmadik utca kereszteződésénél.) Szóval megnéztem a múzeumot, aztán visszahajóztam Manhattan-be.
<- Ezt láttuk, amikor a hajó megkerülte a szigetet, amin a Szabadságszobor áll.
Gondoltam, megnézem közelebbről a World Trade Center hatalmas ikertornyait (ld. képecske fönn), ezért metróra akartam szállni. Ám az állomás zárva volt. Nem értettem, miért, de semmiképp nem akartam kihagyni az Ikertornyokat, ezért odagyalogoltam. Annyira nem volt messze. Odafelé láttam a nagy bikaszobrot is, ami a New York-i üzleti negyed és a Wall Street jelképe. Úgyhogy meg is érte gyalogolni.
Ez itt Miss Liberty esti díszben. Mi gyönyörű napsütésben láttuk. Úgy is szép volt. ->
Azt nem értem, hogy nem estem át a saját lábaimon, vagy valami egyében, mert kizárólag fölfelé tekergettem a nyakamat. Manthattan legmagasabb felhőkarcolóinak tövében sétálgattam! Aztán elértem az Ikertornyokhoz, megtapicskoltam az egyiket (mióta élek, meg akartam ezt tenni!), csináltam pár fotót, és ismét megpróbáltam metróra szállni. Ám az ottani állomás is zárva volt. Egy ember azt mondta, csak az az egy vonal van zárva, úgyhogy menjek másik vonalon. Áttanulmányoztam a metrótérképet és kitaláltam egy másik útvonalat, ahogy hazajuthattam. Mikor odaértem, a többiek már vártak. És elmondták, miért volt zárva az a metróvonal. Baleset történt és ők éppen ott voltak azon a metrón, amivel történt. Egy nő a vonat elé ugrott és megölte magát... Csak az Isten tudja miért, de mindannyian fülig beleestünk ebbe a nagy, büdös, piszkos, és hangos városba, aminek New York a neve, és máris azt tervezgetjük, hogy mikor megyünk vissza. Kétségtelenül az a legizgalmasabb hely, ahol valaha jártunk. És a legmegdöbbentőbb. Hát visszavágyunk oda. Tegnap este 10 körül érkeztünk haza. Rögtön mentem át Celine-hez mesélni, mi történt velünk a hétvégén New Yorkban. Ő is elmesélte, milyen volt a hétvégéje. Örömmel hallottam, hogy nem unatkozott. Egy nagyon helyes fiúval volt (találkoztam vele tegnap, mert épp akkor távozott Celine-től, mikor én odaértem), vacsorázni mentek együtt, aztán egész éjjel videóztak. Celine-nel ma is találkoztam már, az ebédlőben. Az az a hely, ahol az emberek találkoznak. A vacsorát 6-ra beszéltük meg, persze nem csak vele, hanem az összes többi barátnőnkkel is. Most még hosszasan ragasztgatni fogom ide a New York-i emlékeket. Azután nagymosást csapok.
2:57 p.m.
Times Square-i mozijegy ->
Belépő az Empire State Building-be ->
(Már nincs a naplóban, kiesett és elveszett az évek során.)
Szép termetes barátaim, az Ikertornyok (Twin Towers)
Olyan hatalmasak, hogy mikor még félórás útra voltunk New Yorktól odafele menet, a láthatár szélén már ott magasodtak, mutatván nekünk az utat. Én és P. majdnem elsírtuk magunkat, amikor először megpillantottuk őket a ködbevesző távolban. Mert abban a pillanatban életünk nagy álma valóság lett: Megláttuk New Yorkot!
New York-i napijegy buszra és metróra
(Már nincs a naplóban, kiesett és elveszett az évek során.)
Ezt a fincsiséget a Times Square-en vettem
A Metropolitan alaprajza
Ezen a képen a Central Park fái is jól láthatók a múzeum mögött. A múzeum címe: Fifth Avenue 1000.
Ezt a három képet azért vettem meg, mert nagyon tetszettek. Ezeken kívül csak Monet képeket vettem, hetet, azokat, amik eddig még hiányoztak a gyűjteményemből. Azokat nem teszem ide, hanem majd Budapesten a többi közé a könyvespolcomon.
Blokkok izgi helyekről.
A képek blokkja a Metropolitan Museum-ból. ->
Egy könyv blokkja, amit az Évának vettem a Times Square-i Virgin-ben.
Az Ellis Island-i múzeum prospektusa
Az őszi szünet véget ért. Mindenki hazatért New Yorkból meg egyéb helyekről. Vacsoránál újra együtt volt a "csapat." Azok, akikkel az első hetet töltöttem, mikor még semmi más dolgunk nem volt, mint jól érezni magunkat. Nem volt suli, nem volt munka, csak Amerika volt körülöttünk, ami arra várt, hogy felfedezzük. És most a szünet alatt három napig újra együtt voltunk. (Celine hiányzott csak.) És ezúttal New Yorkot fedeztük fel. Vacsoránál tehát én, Celine, P., J., B., és Y. ültünk körül az asztalt. New Yorkról beszélgettünk és arról, hogy Hálaadáskor vissza kéne menni oda. Az egy hatnapos szünet lesz. Pár napot belőle eltölthetnénk New Yorkban! Addigra már az egész város karácsonyi díszben lesz! És megnyitnak a korcsolyapályák a Rockefeller Center-nél és a Central Parkban! Istenem, de csodálatos lenne akkor ott lenni!!! Ezúttal Celine is jönne. (J. meg nem, mert őt meghívták Bostonba barátai.) De akkor is szuper lenne. Meg kell szerveznünk, meg kell találnunk a módját, hogy megint mehessünk!!! Csak egy nagy autó kell, valaki, aki vezeti, és szállás New Yorkban. Ennyi. Ez nem is olyan sok! Menni fog! Jaj, de hiányzol, New York! Holnap kezdődik a tanítás...
9:45 p.m.