(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 13, szerda
Ma nem sok minden történt, ami említésre méltó. Még mindig New York után sírunk. Semmit sem szeretnék annyira, mint New Yorkban tölteni a Karácsonyt, és a Times Square-en a Szilvesztert!!! 2000 Szilvesztere lesz!!! Nem akarok Magyarországon lenni akkor! De tudom, hogy ott leszek. Tökmindegy. Celine is borzasztóan fog hiányozni. És én is neki, mondta, hogy már a három nap alatt is hiányolt, amíg New Yorkban voltam, ő meg itt maradt. És ma, mikor elmondtam neki, hogy egy egész hónapig nem fog látni, teljesen kétségbeesett. Valamiért azt hitte eddig, hogy csak két hét a szünet. Ő itt fog maradni Amerikában egész jövő nyárig. (És már most keresi a munkalehetőségeket Washingtonban, mert ott szeretne élni.) De még ha vissza is mennek Karácsonyra Európába, akkor se lehetnénk együtt, hiszen ő Angliában él. Úgyhogy mindegy, minden reménytelen. Z-nek nagyon hiányzom újabban. Tegnap még a telefonszámlájukat sem kímélte, és felhívott. Ma meg felhívatta magát, mikor Apával beszéltem. Azt mondta, hívjuk mindig, ahányszor csak beszélünk Apával, mert hátha otthon van. Azt is kérte, hogy mindennap írjak neki emailt. Ő mindent elkövet, hogy otthon is legyen internete. Szóval úgy tűnik, alig bírja ki nélkülem. Mit csináljak? Mikor legközelebb látni fogom, Amerika után fogok sírni. Mikor idejöttem, őutána sírtam. Miért nem lehet mindenki egyhelyen, akit szeretek??? Na, most megyek a számítógép terembe. Holnap kell beadni a research papert újságírásra. Még néhány hibát ki kell benne javítanom és kinyomtatnom a végleges változatot. Ma délután fejeztem be a legépelését.
7:24 p.m.
október 13, szerda
Ma nem sok minden történt, ami említésre méltó. Még mindig New York után sírunk. Semmit sem szeretnék annyira, mint New Yorkban tölteni a Karácsonyt, és a Times Square-en a Szilvesztert!!! 2000 Szilvesztere lesz!!! Nem akarok Magyarországon lenni akkor! De tudom, hogy ott leszek. Tökmindegy. Celine is borzasztóan fog hiányozni. És én is neki, mondta, hogy már a három nap alatt is hiányolt, amíg New Yorkban voltam, ő meg itt maradt. És ma, mikor elmondtam neki, hogy egy egész hónapig nem fog látni, teljesen kétségbeesett. Valamiért azt hitte eddig, hogy csak két hét a szünet. Ő itt fog maradni Amerikában egész jövő nyárig. (És már most keresi a munkalehetőségeket Washingtonban, mert ott szeretne élni.) De még ha vissza is mennek Karácsonyra Európába, akkor se lehetnénk együtt, hiszen ő Angliában él. Úgyhogy mindegy, minden reménytelen. Z-nek nagyon hiányzom újabban. Tegnap még a telefonszámlájukat sem kímélte, és felhívott. Ma meg felhívatta magát, mikor Apával beszéltem. Azt mondta, hívjuk mindig, ahányszor csak beszélünk Apával, mert hátha otthon van. Azt is kérte, hogy mindennap írjak neki emailt. Ő mindent elkövet, hogy otthon is legyen internete. Szóval úgy tűnik, alig bírja ki nélkülem. Mit csináljak? Mikor legközelebb látni fogom, Amerika után fogok sírni. Mikor idejöttem, őutána sírtam. Miért nem lehet mindenki egyhelyen, akit szeretek??? Na, most megyek a számítógép terembe. Holnap kell beadni a research papert újságírásra. Még néhány hibát ki kell benne javítanom és kinyomtatnom a végleges változatot. Ma délután fejeztem be a legépelését.
7:24 p.m.