(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 19, kedd
Jaj, de le vagyok maradva a naplóírással! Amiről most írok, az még tegnapelőtt történt: az International Dinner. Szóval a műsor divatbemutatóval kezdődött. Gyönyörű szép nemzeti ruhákat mutattak be. Rengeteg fotót csináltam, amik magukért beszélnek. Majd másutt megnézheted őket. B. kékfestő ruhában volt, Y. ragyogó piros kínai ruhában. És mindenki a nemzeti zászlóját fogta a kezében. Aztán a más-más országból jött diákok meghajoltak egymás felé vagy kezet fogtak - hol-mi a szokás - és zászlókat cseréltek. Aztán jött maga a vacsorázás. Mindenki a saját főztjét osztogatta. Nekem, mivel az ebédlőben dolgozom, nem volt szokatlan a feladat: Ugyanúgy osztogattam a vacsorát, mintha csak ott lettem volna. A vendégek rekordidő alatt elkapkodták a szilvás gombócaimat, és utána mentem Celine-nek segíteni, akinek nem csak a saját kajáját, de még valami tésztát meg thaiföldi salátát is osztogatnia kellett. Miután a vendégek ettek, ehettünk mi is - már ami megmaradt. Szilvás gombóc és palacsinta egy se maradt. Viszont rakott krumpli az igen! Úgyhogy ettem abból, aztán meg ki akartam próbálni a lehető legtöbb féle kaját, úgyhogy mindenből egy kicsit kértem: mexikói csirkéből, indiai rizsből, kínai süteményből, stb. A tányéromon a világ minden íze ott volt! Annyit ettem (és mások is), hogy alig bírtunk moccanni utána. Aztán folytatódott a műsor. P., egy indiai lány, és egy fekete bőrű lány gyönyörű indiai táncot mutattak be. Aztán P. következett, egy álomszép, fodros, piros-fehér spanyol ruhában táncolt. Azután volt még karate bemutató, gitárral kísért ének, és végül elénekeltük, hogy "Heal the world, make it a better place, for you and for me, and the entire human race," csak úgy minden kíséret nélkül. Az egész műsor és a kaja is hatalmas siker volt! A vendégek elégedetten (és jóllakottan) távoztak. Aztán jött a takarítás. Először teljes csöndben kezdtük el. Mindenki fáradt volt, és nem én voltam az egyetlen, aki akkor már több, mint 24 órája nem aludt. Aztán Celine-nek támadt egy ötlete: Megkérte a zenepult mögött ülőket, hogy valami jó ritmusos, élénkítő zenét tegyenek föl. Már ők is lebontani akarták volna a pultjukat, de azt mondták, rendben. Na, az asztalbontás zenére mindjárt sokkal jobb volt: Kb. fél óra alatt az egésszel végeztünk! Azután ismét Celine-nel tartottam. Miután átöltöztünk, sétálni mentünk, aztán a pub-ban ücsörögtünk és beszélgettünk, halálosan fáradtak voltunk, de mégse akartunk aludni, aztán végül Celine mondta, hogy aludhatnék az ő házában is. Így hát ott aludtam múlt éjjel egy kanapén. Reggel elkísértem az első órájára, aztán mentem reggelizni. Aztán egész nap dolgoztam. Ebédnél láttam Celine-t, de vacsoránál már nem. Majd megöl a kíváncsiság, hogy mi van vele: Tegnap este randja volt P-vel! Úristen, most meg el fogok késni az órámról! Még fel se öltöztem, és 10 perc múlva kezdődik!
8:30 a.m.
október 19, kedd
Jaj, de le vagyok maradva a naplóírással! Amiről most írok, az még tegnapelőtt történt: az International Dinner. Szóval a műsor divatbemutatóval kezdődött. Gyönyörű szép nemzeti ruhákat mutattak be. Rengeteg fotót csináltam, amik magukért beszélnek. Majd másutt megnézheted őket. B. kékfestő ruhában volt, Y. ragyogó piros kínai ruhában. És mindenki a nemzeti zászlóját fogta a kezében. Aztán a más-más országból jött diákok meghajoltak egymás felé vagy kezet fogtak - hol-mi a szokás - és zászlókat cseréltek. Aztán jött maga a vacsorázás. Mindenki a saját főztjét osztogatta. Nekem, mivel az ebédlőben dolgozom, nem volt szokatlan a feladat: Ugyanúgy osztogattam a vacsorát, mintha csak ott lettem volna. A vendégek rekordidő alatt elkapkodták a szilvás gombócaimat, és utána mentem Celine-nek segíteni, akinek nem csak a saját kajáját, de még valami tésztát meg thaiföldi salátát is osztogatnia kellett. Miután a vendégek ettek, ehettünk mi is - már ami megmaradt. Szilvás gombóc és palacsinta egy se maradt. Viszont rakott krumpli az igen! Úgyhogy ettem abból, aztán meg ki akartam próbálni a lehető legtöbb féle kaját, úgyhogy mindenből egy kicsit kértem: mexikói csirkéből, indiai rizsből, kínai süteményből, stb. A tányéromon a világ minden íze ott volt! Annyit ettem (és mások is), hogy alig bírtunk moccanni utána. Aztán folytatódott a műsor. P., egy indiai lány, és egy fekete bőrű lány gyönyörű indiai táncot mutattak be. Aztán P. következett, egy álomszép, fodros, piros-fehér spanyol ruhában táncolt. Azután volt még karate bemutató, gitárral kísért ének, és végül elénekeltük, hogy "Heal the world, make it a better place, for you and for me, and the entire human race," csak úgy minden kíséret nélkül. Az egész műsor és a kaja is hatalmas siker volt! A vendégek elégedetten (és jóllakottan) távoztak. Aztán jött a takarítás. Először teljes csöndben kezdtük el. Mindenki fáradt volt, és nem én voltam az egyetlen, aki akkor már több, mint 24 órája nem aludt. Aztán Celine-nek támadt egy ötlete: Megkérte a zenepult mögött ülőket, hogy valami jó ritmusos, élénkítő zenét tegyenek föl. Már ők is lebontani akarták volna a pultjukat, de azt mondták, rendben. Na, az asztalbontás zenére mindjárt sokkal jobb volt: Kb. fél óra alatt az egésszel végeztünk! Azután ismét Celine-nel tartottam. Miután átöltöztünk, sétálni mentünk, aztán a pub-ban ücsörögtünk és beszélgettünk, halálosan fáradtak voltunk, de mégse akartunk aludni, aztán végül Celine mondta, hogy aludhatnék az ő házában is. Így hát ott aludtam múlt éjjel egy kanapén. Reggel elkísértem az első órájára, aztán mentem reggelizni. Aztán egész nap dolgoztam. Ebédnél láttam Celine-t, de vacsoránál már nem. Majd megöl a kíváncsiság, hogy mi van vele: Tegnap este randja volt P-vel! Úristen, most meg el fogok késni az órámról! Még fel se öltöztem, és 10 perc múlva kezdődik!
8:30 a.m.