(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 24, péntek
Apa ma jogging óra előtt hívott fel. Akkor ott nála délután 1 körül járt az idő, de azt mondta, már megy haza, úgyhogy ma már nem hív. Majd legközelebb hétfőn. Munka-ügyben a következő fejlemények vannak: David mamája kertészkedést ajánlott, de ezt csak átmeneti megoldásnak gondolta, amíg nincs jobb. A pub-ban azonban akárki munkát akar, azonnal kap is. Még néhány nap és időpont van, amikorra szükség van dolgozókra. (Most sokáig nem írtam, mert Apa mégis felhívott. Még mindig a munkahelyén van. Közben meg Anya hazaért, és beszéltem vele is. Azt mondta, ismét megpróbálják beüzemelni az internetet, és ha sikerül, majd írnak.) Most tehát átöltözök és elmegyek a pub-ba jelentkezni munkára. Sikerülnie kell!
10:09 a.m.
Jaj nekem, mi lesz velem? Semmi se sikerül. A pub-ba se vettek fel mindjárt, és ez már rossz jel. Talán sose fognak. Miért van, hogy másoknak elsőre sikerült, csak nekem nem? Bennem van a hiba? Pocsék érzés, hogy nem kellek senkinek. Pedig nekem lenne a legnagyobb szükségem munkára, hiszem nekem van itt a legkevesebb pénzem! (Ez egész biztos!) Most az előbb elmentem megint abba a boltba is, ahol tegnap már jártam. Ezúttal megtaláltam a managert is, de ő se tudott semmit se ígérni. Hétfőn menjek vissza, azt mondta, addigra talán lesz valami ajánlata. Most nagyon rossz kedvem lett emiatt. Amúgy izzasztó meleg van kinn már megint. De mégse megyek most sehova egy darabig. Majd fél 3-kor ebédelni. Aztán a hűs könyvtárba.
2:05 p.m.
A könyvtárban vagyok, ezúttal a legfölső emeleten. És munka-ügyben újabb reménységem akadt! Ebédnél beszélgettem egy nagyon helyes fiúval, aki eredetileg szlovák volt, de már olyan régóta él itt, hogy most már inkább amerikai. Ő most negyedéves. Mesélte, hogy elsőévesen egy irodában dolgozott itt a suli főépületében, ahol az volt a dolga, hogy leveleket borítékolt és címzett meg. Ami persze elég unalmas, de azért örült neki, hogy azt a munkát találta. Most azt javasolta, menjek el abba az irodába, hátha tudnak nekem is munkát adni. El is mentem és végre egy biztató emberrel is találkoztam, aki felírta a nevem és a telefonszámom, és azt mondta, minden bizonnyal fog adni munkát, nemsokára felhív. Hát most ismét megcsillant a remény. A biztonság kedvéért azért imádkozom. Az előbb fejeztem be egy írást, amit újságírásra csináltam. Nem volt kötelező, de extra pontokat lehet érte kapni, és ha esetleg nem lett túl sikeres a tegnapi tesztem, ezzel ki lehet javítani. Jack Kelley tegnapi beszéderől kellett írni. Most leliftezek a földszintre és legépelem az irományt.
6:53 p.m.
szeptember 24, péntek
Apa ma jogging óra előtt hívott fel. Akkor ott nála délután 1 körül járt az idő, de azt mondta, már megy haza, úgyhogy ma már nem hív. Majd legközelebb hétfőn. Munka-ügyben a következő fejlemények vannak: David mamája kertészkedést ajánlott, de ezt csak átmeneti megoldásnak gondolta, amíg nincs jobb. A pub-ban azonban akárki munkát akar, azonnal kap is. Még néhány nap és időpont van, amikorra szükség van dolgozókra. (Most sokáig nem írtam, mert Apa mégis felhívott. Még mindig a munkahelyén van. Közben meg Anya hazaért, és beszéltem vele is. Azt mondta, ismét megpróbálják beüzemelni az internetet, és ha sikerül, majd írnak.) Most tehát átöltözök és elmegyek a pub-ba jelentkezni munkára. Sikerülnie kell!
10:09 a.m.
Jaj nekem, mi lesz velem? Semmi se sikerül. A pub-ba se vettek fel mindjárt, és ez már rossz jel. Talán sose fognak. Miért van, hogy másoknak elsőre sikerült, csak nekem nem? Bennem van a hiba? Pocsék érzés, hogy nem kellek senkinek. Pedig nekem lenne a legnagyobb szükségem munkára, hiszem nekem van itt a legkevesebb pénzem! (Ez egész biztos!) Most az előbb elmentem megint abba a boltba is, ahol tegnap már jártam. Ezúttal megtaláltam a managert is, de ő se tudott semmit se ígérni. Hétfőn menjek vissza, azt mondta, addigra talán lesz valami ajánlata. Most nagyon rossz kedvem lett emiatt. Amúgy izzasztó meleg van kinn már megint. De mégse megyek most sehova egy darabig. Majd fél 3-kor ebédelni. Aztán a hűs könyvtárba.
2:05 p.m.
A könyvtárban vagyok, ezúttal a legfölső emeleten. És munka-ügyben újabb reménységem akadt! Ebédnél beszélgettem egy nagyon helyes fiúval, aki eredetileg szlovák volt, de már olyan régóta él itt, hogy most már inkább amerikai. Ő most negyedéves. Mesélte, hogy elsőévesen egy irodában dolgozott itt a suli főépületében, ahol az volt a dolga, hogy leveleket borítékolt és címzett meg. Ami persze elég unalmas, de azért örült neki, hogy azt a munkát találta. Most azt javasolta, menjek el abba az irodába, hátha tudnak nekem is munkát adni. El is mentem és végre egy biztató emberrel is találkoztam, aki felírta a nevem és a telefonszámom, és azt mondta, minden bizonnyal fog adni munkát, nemsokára felhív. Hát most ismét megcsillant a remény. A biztonság kedvéért azért imádkozom. Az előbb fejeztem be egy írást, amit újságírásra csináltam. Nem volt kötelező, de extra pontokat lehet érte kapni, és ha esetleg nem lett túl sikeres a tegnapi tesztem, ezzel ki lehet javítani. Jack Kelley tegnapi beszéderől kellett írni. Most leliftezek a földszintre és legépelem az irományt.
6:53 p.m.
