(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
(Kedves I. és D.! Ha valaha megtaláljátok ezt és magatokra ismertek, őszintén bocsánatot kérek! Remélem, hogy meg tudtok bocsátani annak tudatában, hogy nagyon sok nagyon rossz percem volt azóta életemben, és tudom, hogy mindet megérdemeltem.)
szeptember 26, vasárnap
Imádom ezt az országot! Tegnap Celine-nel vacsoráztam és megbeszéltük, hogy elmegyünk az este 8-cas busszal az Owings Mills Mall-ba. Semmi különös célunk nem volt, csak ki akartunk ruccanni egyet. Mikor vártuk a buszt, odajött hozzánk S., Celine szomszédja, és kiderült, hogy ő is az Owings Mills Mall-ba készül. A busz 12 személyes, és csak mi hárman ültünk benne a vezetőn kívül. Szuperjó dolgunk volt! A vezető is egy itteni diák volt. Jó gyorsan hajtotta a buszt! Celine egyszercsak elkezdte énekelni az amerikai himnuszt. Én is tudom a szöveget, így csatlakoztam hozzá. A fiúk, mikor meghallották, hogy a himnuszukat énekeljük, abbahagyták a beszélgetést. Azt mondták, szépen énekeljük. Mikor megérkeztünk, a vezető fiú mondta, hogy 9:30 körül zárnak be a boltok a mall-ban, úgyhogy addigra értünk jön. Mászkáltunk, nézelődtünk addig, S. megéhezett, úgyhogy evett is, mi addig Celine-nel elmentünk gabonapelyhet keresni, de nem találtunk, aztán 9:30-ra visszamentünk a buszhoz. Akkor mondta a sofőr fiú, hogy még nem mehetünk haza, mert két fiút fel kell szednünk egy közeli mozinál 10:30-kor. Így hát odagurultunk a mozihoz és vártunk. ¾ 11-kor jött is a két mozizós egyén: nem más, mint Han Solo és Chubacca, alias I. és D.! Celine-nel jót nevettünk ezen. Hiszen gondolhattuk volna! Na, aztán jöttünk is haza. Celine-nel be akartunk nézni a suli-buliba. I. és D. persze követtek. S. hazament. A buli már a vége felé járt (éjfélig tartott) és elég lagymatag volt. Han Solo és Chubacca leültek egy asztalhoz és mindenáron azt akarták, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Azt mondtuk, fel kell hívnunk P-t, (ez igaz is volt) de majd vele együtt visszamegyünk (ez már nem volt igaz). Talán azóta is ott várnak! P-t hívtuk, hogy jöjjön ingyenkaját enni. J. nem ért rá. P. jött is és az ebédlő előtt felállított asztalokról csemegéztünk. Volt eper, dinnye, csillaggyümölcs, minipizza, rágcsálnivalók és üdítők. Aztán a buli végén elkezdték leszedni a díszítést. A lufikat egy hegyes szerszámmal egymás után végezték ki. Szóltam Celine-nek, hogy ezt meg kell akadályoznunk. Egyetértett. Így hát megmentettük a lufikat a biztos haláltól, és magunkkal vittük az összeset. Még akkor is rengeteg kaja volt, de már majdnem mindenki hazament. Akik rendezkedtek, mondták, hogy vigyünk el annyi pizzát, amennyi csak bírunk, mert különben ki kell dobni. Így hát felpakoltunk pizzából is. Ettem a pizzát, a 34 lufim szálldosott körülöttem, és akkor nem tudtam hirtelen semmi mást mondani, mint amit egyszer egy filmben hallottam: "Imádom ezt az országot!" Celine és P. nevettek, és azt mondták, "Mi is." Aztán hazamentünk. Ma reggel 9:30-kor elmentem a templomba J-vel. A mise után egy kis házban fogadás volt, hogy megismerkedjünk egymással. Ott volt a pap, a pasas, aki gitározik és énekel, meg még páran. Mindenki végtelenül aranyos volt. Kifaggattak engem meg J-t, honnan jöttünk, hogy tetszik Amerika, mit tanulunk, meg ilyenek. És hívtak, hogy csatlakozzunk a Biblia-körhöz, ami keddenként déltől 1-ig van. Fogunk is csatlakozni. Azután pedig már csak egy kérésük volt: Vigyünk el annyi chocolate chips cookie-t, amennyit csak bírunk, különben ki kell dobni! J. is meg én is egy egész kenyérkosárnyi cookie-val mentünk haza! Mondtam már, hogy imádom ezt az országot? G. a barátjával telefonál, én 12:30-kor megyek ebédelni. J-vel megbeszéltem, hogy ott találkozunk, és ő felhívja többi barátnőnket is, hogy ők is jöjjenek. A lufik legtöbbje már leereszkedett a plafonról. Az ágyamon rengeteg lufi, az asztalomon rengeteg cookie van.
12:12
Egy gabonapehely zacskójának darabja, ami nemrég ürült ki ->
Most értem haza mai napom végeztével. G. már alszik. Unalmas. Minek ennyit aludni? Még nem tudok zuhanyozni menni, mert foglalt a füri. Ezért amíg várok, írok ide. Ma is készítettem tovább a research papert, és már majdnem kész is van. De nem egészen. Viszont jövő hétvégén már biztos befejezem. Ma este 8-kor International Club-meeting volt. Októberben lesz az International Dinner, és ahhoz festettünk hatalmas posztereket. Ráírtuk, hogy international dinner, meg a dátumot és a helyet, ahol lesz. Aztán gondoltuk, rajzolni is kéne valamit. Valaki földgömböt javasolt. Az el is készült. Aztán kellett még valami. Mondtam, hogy rajzoljunk zászlókat. Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Rengeteg zászlót rajzoltunk: spanyolt, nigériait, kínait, magyart, franciát, németet, oroszt, szlovákot, ennyi jut eszembe. Aztán a hatalmas pemzlikkel szépen kifestettük valamennyit. Nagyon jó mulatság volt! A főépületben, az ebédlő előtt teregettük ki a posztereket és zokniban gyalogoltunk rajtuk fel-alá, amíg festettünk. Minden arra elhaladó ember érdeklődve figyelte, mi készül ott. A vacsorára persze mindenki főzhet is valamit. Én szilvás gombócot akarok főzni. 60 személyre kell főzni! Majd meg kell kérdeznem Anyát, ahhoz mennyi krumpli kell! A hozzávalókat persze megveszi az iskola. Csak el kell mondani, mi kell, és ők mindent beszereznek! Na, megyek zuhanyozni.
10:48 p.m.
Szuperfincsi kukorica-chips zacskójának darabja ->
(Kedves I. és D.! Ha valaha megtaláljátok ezt és magatokra ismertek, őszintén bocsánatot kérek! Remélem, hogy meg tudtok bocsátani annak tudatában, hogy nagyon sok nagyon rossz percem volt azóta életemben, és tudom, hogy mindet megérdemeltem.)
szeptember 26, vasárnap
Imádom ezt az országot! Tegnap Celine-nel vacsoráztam és megbeszéltük, hogy elmegyünk az este 8-cas busszal az Owings Mills Mall-ba. Semmi különös célunk nem volt, csak ki akartunk ruccanni egyet. Mikor vártuk a buszt, odajött hozzánk S., Celine szomszédja, és kiderült, hogy ő is az Owings Mills Mall-ba készül. A busz 12 személyes, és csak mi hárman ültünk benne a vezetőn kívül. Szuperjó dolgunk volt! A vezető is egy itteni diák volt. Jó gyorsan hajtotta a buszt! Celine egyszercsak elkezdte énekelni az amerikai himnuszt. Én is tudom a szöveget, így csatlakoztam hozzá. A fiúk, mikor meghallották, hogy a himnuszukat énekeljük, abbahagyták a beszélgetést. Azt mondták, szépen énekeljük. Mikor megérkeztünk, a vezető fiú mondta, hogy 9:30 körül zárnak be a boltok a mall-ban, úgyhogy addigra értünk jön. Mászkáltunk, nézelődtünk addig, S. megéhezett, úgyhogy evett is, mi addig Celine-nel elmentünk gabonapelyhet keresni, de nem találtunk, aztán 9:30-ra visszamentünk a buszhoz. Akkor mondta a sofőr fiú, hogy még nem mehetünk haza, mert két fiút fel kell szednünk egy közeli mozinál 10:30-kor. Így hát odagurultunk a mozihoz és vártunk. ¾ 11-kor jött is a két mozizós egyén: nem más, mint Han Solo és Chubacca, alias I. és D.! Celine-nel jót nevettünk ezen. Hiszen gondolhattuk volna! Na, aztán jöttünk is haza. Celine-nel be akartunk nézni a suli-buliba. I. és D. persze követtek. S. hazament. A buli már a vége felé járt (éjfélig tartott) és elég lagymatag volt. Han Solo és Chubacca leültek egy asztalhoz és mindenáron azt akarták, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Azt mondtuk, fel kell hívnunk P-t, (ez igaz is volt) de majd vele együtt visszamegyünk (ez már nem volt igaz). Talán azóta is ott várnak! P-t hívtuk, hogy jöjjön ingyenkaját enni. J. nem ért rá. P. jött is és az ebédlő előtt felállított asztalokról csemegéztünk. Volt eper, dinnye, csillaggyümölcs, minipizza, rágcsálnivalók és üdítők. Aztán a buli végén elkezdték leszedni a díszítést. A lufikat egy hegyes szerszámmal egymás után végezték ki. Szóltam Celine-nek, hogy ezt meg kell akadályoznunk. Egyetértett. Így hát megmentettük a lufikat a biztos haláltól, és magunkkal vittük az összeset. Még akkor is rengeteg kaja volt, de már majdnem mindenki hazament. Akik rendezkedtek, mondták, hogy vigyünk el annyi pizzát, amennyi csak bírunk, mert különben ki kell dobni. Így hát felpakoltunk pizzából is. Ettem a pizzát, a 34 lufim szálldosott körülöttem, és akkor nem tudtam hirtelen semmi mást mondani, mint amit egyszer egy filmben hallottam: "Imádom ezt az országot!" Celine és P. nevettek, és azt mondták, "Mi is." Aztán hazamentünk. Ma reggel 9:30-kor elmentem a templomba J-vel. A mise után egy kis házban fogadás volt, hogy megismerkedjünk egymással. Ott volt a pap, a pasas, aki gitározik és énekel, meg még páran. Mindenki végtelenül aranyos volt. Kifaggattak engem meg J-t, honnan jöttünk, hogy tetszik Amerika, mit tanulunk, meg ilyenek. És hívtak, hogy csatlakozzunk a Biblia-körhöz, ami keddenként déltől 1-ig van. Fogunk is csatlakozni. Azután pedig már csak egy kérésük volt: Vigyünk el annyi chocolate chips cookie-t, amennyit csak bírunk, különben ki kell dobni! J. is meg én is egy egész kenyérkosárnyi cookie-val mentünk haza! Mondtam már, hogy imádom ezt az országot? G. a barátjával telefonál, én 12:30-kor megyek ebédelni. J-vel megbeszéltem, hogy ott találkozunk, és ő felhívja többi barátnőnket is, hogy ők is jöjjenek. A lufik legtöbbje már leereszkedett a plafonról. Az ágyamon rengeteg lufi, az asztalomon rengeteg cookie van.
12:12
Egy gabonapehely zacskójának darabja, ami nemrég ürült ki ->
Most értem haza mai napom végeztével. G. már alszik. Unalmas. Minek ennyit aludni? Még nem tudok zuhanyozni menni, mert foglalt a füri. Ezért amíg várok, írok ide. Ma is készítettem tovább a research papert, és már majdnem kész is van. De nem egészen. Viszont jövő hétvégén már biztos befejezem. Ma este 8-kor International Club-meeting volt. Októberben lesz az International Dinner, és ahhoz festettünk hatalmas posztereket. Ráírtuk, hogy international dinner, meg a dátumot és a helyet, ahol lesz. Aztán gondoltuk, rajzolni is kéne valamit. Valaki földgömböt javasolt. Az el is készült. Aztán kellett még valami. Mondtam, hogy rajzoljunk zászlókat. Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Rengeteg zászlót rajzoltunk: spanyolt, nigériait, kínait, magyart, franciát, németet, oroszt, szlovákot, ennyi jut eszembe. Aztán a hatalmas pemzlikkel szépen kifestettük valamennyit. Nagyon jó mulatság volt! A főépületben, az ebédlő előtt teregettük ki a posztereket és zokniban gyalogoltunk rajtuk fel-alá, amíg festettünk. Minden arra elhaladó ember érdeklődve figyelte, mi készül ott. A vacsorára persze mindenki főzhet is valamit. Én szilvás gombócot akarok főzni. 60 személyre kell főzni! Majd meg kell kérdeznem Anyát, ahhoz mennyi krumpli kell! A hozzávalókat persze megveszi az iskola. Csak el kell mondani, mi kell, és ők mindent beszereznek! Na, megyek zuhanyozni.
10:48 p.m.
Szuperfincsi kukorica-chips zacskójának darabja ->
