(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 22, péntek
Celine-t nem láttam sehol tegnap. Munka után még tanultam, aztán este fél 11 körül elmentem a könyvtárba számítógépezni. Odafelé menet láttam P-t a pub-ban. Két lánnyal volt ott, és mindannyian nevettek, de mikor P. engem észrevett, hirtelen elkomorodott, és lesütötte a szemét. Mi a fene történhetett vele és Celine-nel? Nem beszéltem P-vel, mert az az érzésem, Celine nem örülne neki. Persze, hogy Celine minek örülne és minek nem, azt csak találgatni tudom, ugyanis sohase válaszol az emailekre, amiket írok neki. Telefonüzeneteket meg már nem is hagyok, mert tudom, hogy felesleges. Aztán a könyvtárban S-sel találkoztam. Számítógépeztünk, de közben beszélgettünk, Celine-ről is. Ő se tudja, mi van vele. Éjfélig maradtunk, aztán hazasétáltunk. Itthon a házba belépén D-vel találkoztam. Az étkezőasztalnál ült és pirítóst evett. Azt mondta, nincs kedve aludni. Mondtam, hogy nekem sem, és leültem mellé beszélgetni. Aztán feltálaltam neki a szilvából, ami maradt a szilvásgombóc főzés után, és azokat eszegettük. Meg volt az asztalon egy zacskó mindenféle fajta cukorka (már egy hete ott van) és senki se tudja, ki hagyta ott, ezért azt is megdézsmáltuk. Fél 2-kor jöttem fel a szobámba aludni. A telefonon egy narancssárga lámpácska villogott, jelezvén, hogy üzenetem jött. Celine volt az, és csak annyit mondott, hogy szombaton (azaz holnap) P. születésnapját úgy ünnepeljük meg, hogy elmegyünk egy étterembe itt Westminsterben, aztán este P-nél tortázunk. És kérdezte, megfelel-e ez nekem. Persze, hogy megfelel. Csak még mindig aggódom. Celine olyan szomorú. És régebben már megbeszéltük, hogy P. születésnapját Baltimore-ban ünnepeljük meg. Nyilvánvaló, hogy Celine-nek nincs kedve Baltimore-ba menni, mert annyira le van törve valami miatt. Egyébként az az érdekes, hogy P-nek is meg Celine-nek is magyar nemzeti ünnep a születésnapjuk: P-nek október 23, Celine-nek meg augusztus 20. Ja, és P-ről még annyit, hogy ő még előbb elhagy minket, mint Celine és a többi nyelvtanár. P. ugyanis negyedéves, de egy szemeszterrel előbb sikerült befejeznie a sulit, vagyis nem tavasszal, hanem már most télen végez. Aztán hazamegy, és ki tudja, látjuk-e még valaha. Jaj nekem!!! Ő is hiányozni fog! Miért van ez így? Miért kell, hogy mindenki elmenjen, akit szeretek?
8:33 a.m.
október 22, péntek
Celine-t nem láttam sehol tegnap. Munka után még tanultam, aztán este fél 11 körül elmentem a könyvtárba számítógépezni. Odafelé menet láttam P-t a pub-ban. Két lánnyal volt ott, és mindannyian nevettek, de mikor P. engem észrevett, hirtelen elkomorodott, és lesütötte a szemét. Mi a fene történhetett vele és Celine-nel? Nem beszéltem P-vel, mert az az érzésem, Celine nem örülne neki. Persze, hogy Celine minek örülne és minek nem, azt csak találgatni tudom, ugyanis sohase válaszol az emailekre, amiket írok neki. Telefonüzeneteket meg már nem is hagyok, mert tudom, hogy felesleges. Aztán a könyvtárban S-sel találkoztam. Számítógépeztünk, de közben beszélgettünk, Celine-ről is. Ő se tudja, mi van vele. Éjfélig maradtunk, aztán hazasétáltunk. Itthon a házba belépén D-vel találkoztam. Az étkezőasztalnál ült és pirítóst evett. Azt mondta, nincs kedve aludni. Mondtam, hogy nekem sem, és leültem mellé beszélgetni. Aztán feltálaltam neki a szilvából, ami maradt a szilvásgombóc főzés után, és azokat eszegettük. Meg volt az asztalon egy zacskó mindenféle fajta cukorka (már egy hete ott van) és senki se tudja, ki hagyta ott, ezért azt is megdézsmáltuk. Fél 2-kor jöttem fel a szobámba aludni. A telefonon egy narancssárga lámpácska villogott, jelezvén, hogy üzenetem jött. Celine volt az, és csak annyit mondott, hogy szombaton (azaz holnap) P. születésnapját úgy ünnepeljük meg, hogy elmegyünk egy étterembe itt Westminsterben, aztán este P-nél tortázunk. És kérdezte, megfelel-e ez nekem. Persze, hogy megfelel. Csak még mindig aggódom. Celine olyan szomorú. És régebben már megbeszéltük, hogy P. születésnapját Baltimore-ban ünnepeljük meg. Nyilvánvaló, hogy Celine-nek nincs kedve Baltimore-ba menni, mert annyira le van törve valami miatt. Egyébként az az érdekes, hogy P-nek is meg Celine-nek is magyar nemzeti ünnep a születésnapjuk: P-nek október 23, Celine-nek meg augusztus 20. Ja, és P-ről még annyit, hogy ő még előbb elhagy minket, mint Celine és a többi nyelvtanár. P. ugyanis negyedéves, de egy szemeszterrel előbb sikerült befejeznie a sulit, vagyis nem tavasszal, hanem már most télen végez. Aztán hazamegy, és ki tudja, látjuk-e még valaha. Jaj nekem!!! Ő is hiányozni fog! Miért van ez így? Miért kell, hogy mindenki elmenjen, akit szeretek?
8:33 a.m.
