(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
szeptember 30, csütörtök
Már nagyon késő van, és hulla fáradt vagyok, de nem akarom, hogy ez a nap anélkül múljon el, hogy írtam volna. Hiszen ma volt életem első igazi munkájának első napja! Hogy milyen az ebédlőben dolgozni? Röviden: kimerítő! Nekem az a dolgom, hogy tányérra pakoljam a diákoknak a kaját, amit kérnek. A kaja persze állandóan meleg kell hogy legyen, ezért tűzforró víz fölé helyezett fémtálcákon tartják őket. Kb. 100 fok van ott, ahol dolgozom! (Ezt most Fahrenheit fokban fejeztem ki valamiért.) Ha elfogy a kaja, hátra kell rohanni a konyhába, ahol hatalmas, hűtőgépekhez hasonló szekrényekben tartják a pótadagokat. Ezek a szekrények persze abban különböznek a hűtőszekrényektől, hogy nem hidegek, hanem forróak. És milyen nehéz egy olyan fémtálca, kajával tele! És még forró is! Naná, hogy megégettem két ujjamat! És négy órát dolgoztam, és holnap este megint megyek. És az ebédlő zárása után még törölgetnem, söpörnöm, és felmosnom is kellett. És múlt éjjel 2-kor feküdtem le. (Mondjuk ez az én hibám, mert csak Celine-nel beszélgettem, de jó volt beszélgetni, úgyhogy nem bánok én semmit se!) És mindennel együtt határtalanul boldog vagyok, hiszen kerestem ma 24 dollárt!!! Ez olyan jó érzés! Munka után felhívtam Celine-t, hogy beszélgessünk már. Mondta, hogy oké, menjek csak át hozzá. Megzuhanyoztam, áltöltöztem, és mentem is. Együtt elmentünk a könyvtárba, megnézni, jött-e e-mailünk, és nekem jött egy Z-től! Egy hosszú, kedves, aranyos email! Annyira örülök neki, és olyan váratlanul jött, hogy ettől még különlegesebb. Nagyon boldog vagyok, hogy Z. szeret engem. Már csak az a baj, hogy én meg ezt az országot szeretem, ami itt alattam van, és nem akarok elmenni innen. De valahogy majd csak idejön Z. is egyszer, és akkor itt élünk majd ketten (hárman, négyen, öten, stb., attól függ, hány kis gyerekünk lesz), boldogan, amíg a halál el nem választ! Hát, ezzel az esti mesének vége is van. Jó éjszakát mindenkinek!
11:42 p.m.
szeptember 30, csütörtök
Már nagyon késő van, és hulla fáradt vagyok, de nem akarom, hogy ez a nap anélkül múljon el, hogy írtam volna. Hiszen ma volt életem első igazi munkájának első napja! Hogy milyen az ebédlőben dolgozni? Röviden: kimerítő! Nekem az a dolgom, hogy tányérra pakoljam a diákoknak a kaját, amit kérnek. A kaja persze állandóan meleg kell hogy legyen, ezért tűzforró víz fölé helyezett fémtálcákon tartják őket. Kb. 100 fok van ott, ahol dolgozom! (Ezt most Fahrenheit fokban fejeztem ki valamiért.) Ha elfogy a kaja, hátra kell rohanni a konyhába, ahol hatalmas, hűtőgépekhez hasonló szekrényekben tartják a pótadagokat. Ezek a szekrények persze abban különböznek a hűtőszekrényektől, hogy nem hidegek, hanem forróak. És milyen nehéz egy olyan fémtálca, kajával tele! És még forró is! Naná, hogy megégettem két ujjamat! És négy órát dolgoztam, és holnap este megint megyek. És az ebédlő zárása után még törölgetnem, söpörnöm, és felmosnom is kellett. És múlt éjjel 2-kor feküdtem le. (Mondjuk ez az én hibám, mert csak Celine-nel beszélgettem, de jó volt beszélgetni, úgyhogy nem bánok én semmit se!) És mindennel együtt határtalanul boldog vagyok, hiszen kerestem ma 24 dollárt!!! Ez olyan jó érzés! Munka után felhívtam Celine-t, hogy beszélgessünk már. Mondta, hogy oké, menjek csak át hozzá. Megzuhanyoztam, áltöltöztem, és mentem is. Együtt elmentünk a könyvtárba, megnézni, jött-e e-mailünk, és nekem jött egy Z-től! Egy hosszú, kedves, aranyos email! Annyira örülök neki, és olyan váratlanul jött, hogy ettől még különlegesebb. Nagyon boldog vagyok, hogy Z. szeret engem. Már csak az a baj, hogy én meg ezt az országot szeretem, ami itt alattam van, és nem akarok elmenni innen. De valahogy majd csak idejön Z. is egyszer, és akkor itt élünk majd ketten (hárman, négyen, öten, stb., attól függ, hány kis gyerekünk lesz), boldogan, amíg a halál el nem választ! Hát, ezzel az esti mesének vége is van. Jó éjszakát mindenkinek!
11:42 p.m.