(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 1, péntek
A jogging óra elmaradt, mert a tanárnak temetésre kellett mennie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jogging kurzus véget ért. A mai lett volna ugyanis az utolsó óra. Már megreggeliztem és most a szobámban maradok, amíg Apa nem hív. Tegnap nem részleteztem nagyon a dolgokat, mert álmos voltam már. De most van időm. Szóval a munkámról még annyit, hogy sok kedves és néhány undok emberrel kell együtt dolgoznom. Az undokokat elviselem valahogy. Türelmem az van. A kedvesek meg segítenek elviselni a nehézségeket. És ami még nagyon sokat segített, az az volt, mikor egy-egy ismerős jött oda hozzám a tálcájával kaját kérni. Láttam B-t, Celine-t, P-t, J-t, D-t, és még sokan másokat, akiket ismerek. Mindenki mosolygott rám, biztatott, és sok szerencsét kívánt. Ez nagyon jól esett. Azt is írtam tegnap, hogy munka után Celine-nel találkoztam, de azt nem, hogy mit csináltunk a könyvtár után. Hazamentünk az ő szobájába és térképeket bújtunk. Megmutatta, hol lakik Angliában, ugyanis 18 éves kora óta ott lakik. Megmutatta, hol járt iskolába Franciaországban. Én meg megmutattam, milyen kicsi Magyarország, és azt is, hogy hol van a balatoni telkünk. Mondta, hogy el akar menni Budapestre, mert ott születtem. Én meg Párizsba akarok elmenni, mondtam, mivel ő meg ott született. Aztán Celine magyarórát akart a tőlem venni. Mindenfélét kérdezgetett, hogy az hogy van magyarul. Elmondtam neki, ő meg igyekezett elismételni. Egész jól ment neki. És akkor rájöttem, hogy nekem meg egy kis franciatudást kéne összeszednem. Hiszen a következő novellám főszereplője egész biztosan egy francia lány lesz, akit némiképp Celine-ről fogok megmintázni. Úgyhogy néhány szót, vagy mondatot muszáj megtanulnom franciául. És mellesleg más nyelveken is. Egy író számára nagyon fontos, hogy minél több nyelvvel megismerkedjen, még ha csak egész alapszinten is. Én meg csak angolul tudok meg németül. Eddig azt terveztem, hogy jövő szemeszterben németet is fogok tanulni, mivel abból már elég sokat tudok, és úgy tovább fejleszthetném a tudásomat. De most meggondoltam magam. Mert értelmetlen dolog csak a némettel foglalkozni, azt várni, hogy már tökéletesen menjen, és csak utána kezdeni el egy újabb nyelvet. Hiszen angolul se tudok tökéletesen! És egész biztos, hogy németül soha nem fogok annyira se tudni, mint angolul! Tehát, döntésem a következő: Jövő szemeszterben elkezdek franciát tanulni. És akkor Celine nekem is a segítő tanárom lesz!
9:22 a.m.
Ezeket egy pocsék ízű rágcsálnivaló zacskójáról vágtam ki. De a halak cukik, nem?
Ma este taco-kat gyártottam. És újabb 24 dollárt kerestem! Az már 48! És az már majdnem 50! (Már csak a pénzre tudok gondolni. Dollárjelek lebegnek a szemem előtt. De ezzel talán mindenki így van, aki épphogy elkezd dolgozni.) Megpróbálom elmagyarázni, mi az a taco. Mexikói étel. Van két fajtája: soft taco és hard taco. A soft taco egy nagy tenyérnyi, köralakú, fehér színű, vékony tésztadarabka. A vacsorázni vágyók elmondták, mit kérnek a tacojukra, és nekem az volt a dolgom, hogy belepakoljam. Lehet bele darált husit, babpürét, chilit, salsát (az egy spec mexikói szósz), sajtot, salátát, paradicsomot, tejfölt, csípős paprikát és nem csípős paprikát is kérni. A hard taco annyiban különbözik az előbb említettől, hogy a belevalókat egy nagy, félbehajtva kisütött kukoricachipsbe pakolom. Ja, igen, még az is az én dolgom volt, hogy a rendes méretű kukoricachipset is osztogassam annak, aki azt kért. Ma megtudtam, hogy annak nachos a neve. Ahhoz lehet sajtszószt kérni, meg bármi mást is, amit az előbb felsoroltam. Zárás után persze megint takarítottam. Tegnap amiatt panaszkodtam, hogy minden tűzforró volt? Nos, ma pedig jégkockákban kellett turkálnom könyékig! A gyümölcskompótokat meg a pudingokat hűtik úgy, hogy egy hatalmas, jéggel teli kád fölé lógnak a fémtartójukban. És a tömérdek jeget mind nekem kellett kihalásznom és forró vízbe ömlesztenem, hogy elolvadjon. Na, de annyit mindenesetre megjegyezhetek, hogy a mai nap sokkal jobb volt, mint a tegnapi. Hogy holnap milyen lesz, nem tudom. Kíváncsi vagyok. Holnap hétvége, ezért korábban zár az ebédlő. Viszont korábban is kezdek dolgozni. Vagyis az azt jelenti, hogy még 24 dollár = $72!
(Sajnálom, de már tényleg csak a pénzre tudok gondolni! Tudom, hogy ez rémes!) Most már megint tök késő van és ismét hulla fáradt vagyok. Ám annyira utálok aludni (időpocsékolásnak tartom, semmi egyébnek), hogy ma még Celine-nel és P-vel fogok találkozni, elmegyünk a könyvtárba, meg a pub-ba, vagy ami eszünkbe jut, és beszélgetünk, és nyilván fenn leszünk hajnalig. Ez talán hülyeségnek tűnik, de számomra így sokkal pihentetőbb, mintha aludnék. De tényleg. Muszáj mást is csinálni, mint aludni, enni, tanulni és dolgozni!
10:02 p.m.
Ez itt egy nagyon-nagyon fincsi édesség zacskójának darabja. Mogyoróvaj, cukorral bevonva. Pontosan olyan drazsékból áll, mint az M&M's, de csak sárga, narancssárga, és barna van. ->
október 1, péntek
A jogging óra elmaradt, mert a tanárnak temetésre kellett mennie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jogging kurzus véget ért. A mai lett volna ugyanis az utolsó óra. Már megreggeliztem és most a szobámban maradok, amíg Apa nem hív. Tegnap nem részleteztem nagyon a dolgokat, mert álmos voltam már. De most van időm. Szóval a munkámról még annyit, hogy sok kedves és néhány undok emberrel kell együtt dolgoznom. Az undokokat elviselem valahogy. Türelmem az van. A kedvesek meg segítenek elviselni a nehézségeket. És ami még nagyon sokat segített, az az volt, mikor egy-egy ismerős jött oda hozzám a tálcájával kaját kérni. Láttam B-t, Celine-t, P-t, J-t, D-t, és még sokan másokat, akiket ismerek. Mindenki mosolygott rám, biztatott, és sok szerencsét kívánt. Ez nagyon jól esett. Azt is írtam tegnap, hogy munka után Celine-nel találkoztam, de azt nem, hogy mit csináltunk a könyvtár után. Hazamentünk az ő szobájába és térképeket bújtunk. Megmutatta, hol lakik Angliában, ugyanis 18 éves kora óta ott lakik. Megmutatta, hol járt iskolába Franciaországban. Én meg megmutattam, milyen kicsi Magyarország, és azt is, hogy hol van a balatoni telkünk. Mondta, hogy el akar menni Budapestre, mert ott születtem. Én meg Párizsba akarok elmenni, mondtam, mivel ő meg ott született. Aztán Celine magyarórát akart a tőlem venni. Mindenfélét kérdezgetett, hogy az hogy van magyarul. Elmondtam neki, ő meg igyekezett elismételni. Egész jól ment neki. És akkor rájöttem, hogy nekem meg egy kis franciatudást kéne összeszednem. Hiszen a következő novellám főszereplője egész biztosan egy francia lány lesz, akit némiképp Celine-ről fogok megmintázni. Úgyhogy néhány szót, vagy mondatot muszáj megtanulnom franciául. És mellesleg más nyelveken is. Egy író számára nagyon fontos, hogy minél több nyelvvel megismerkedjen, még ha csak egész alapszinten is. Én meg csak angolul tudok meg németül. Eddig azt terveztem, hogy jövő szemeszterben németet is fogok tanulni, mivel abból már elég sokat tudok, és úgy tovább fejleszthetném a tudásomat. De most meggondoltam magam. Mert értelmetlen dolog csak a némettel foglalkozni, azt várni, hogy már tökéletesen menjen, és csak utána kezdeni el egy újabb nyelvet. Hiszen angolul se tudok tökéletesen! És egész biztos, hogy németül soha nem fogok annyira se tudni, mint angolul! Tehát, döntésem a következő: Jövő szemeszterben elkezdek franciát tanulni. És akkor Celine nekem is a segítő tanárom lesz!
9:22 a.m.
Ezeket egy pocsék ízű rágcsálnivaló zacskójáról vágtam ki. De a halak cukik, nem?
Ma este taco-kat gyártottam. És újabb 24 dollárt kerestem! Az már 48! És az már majdnem 50! (Már csak a pénzre tudok gondolni. Dollárjelek lebegnek a szemem előtt. De ezzel talán mindenki így van, aki épphogy elkezd dolgozni.) Megpróbálom elmagyarázni, mi az a taco. Mexikói étel. Van két fajtája: soft taco és hard taco. A soft taco egy nagy tenyérnyi, köralakú, fehér színű, vékony tésztadarabka. A vacsorázni vágyók elmondták, mit kérnek a tacojukra, és nekem az volt a dolgom, hogy belepakoljam. Lehet bele darált husit, babpürét, chilit, salsát (az egy spec mexikói szósz), sajtot, salátát, paradicsomot, tejfölt, csípős paprikát és nem csípős paprikát is kérni. A hard taco annyiban különbözik az előbb említettől, hogy a belevalókat egy nagy, félbehajtva kisütött kukoricachipsbe pakolom. Ja, igen, még az is az én dolgom volt, hogy a rendes méretű kukoricachipset is osztogassam annak, aki azt kért. Ma megtudtam, hogy annak nachos a neve. Ahhoz lehet sajtszószt kérni, meg bármi mást is, amit az előbb felsoroltam. Zárás után persze megint takarítottam. Tegnap amiatt panaszkodtam, hogy minden tűzforró volt? Nos, ma pedig jégkockákban kellett turkálnom könyékig! A gyümölcskompótokat meg a pudingokat hűtik úgy, hogy egy hatalmas, jéggel teli kád fölé lógnak a fémtartójukban. És a tömérdek jeget mind nekem kellett kihalásznom és forró vízbe ömlesztenem, hogy elolvadjon. Na, de annyit mindenesetre megjegyezhetek, hogy a mai nap sokkal jobb volt, mint a tegnapi. Hogy holnap milyen lesz, nem tudom. Kíváncsi vagyok. Holnap hétvége, ezért korábban zár az ebédlő. Viszont korábban is kezdek dolgozni. Vagyis az azt jelenti, hogy még 24 dollár = $72!
(Sajnálom, de már tényleg csak a pénzre tudok gondolni! Tudom, hogy ez rémes!) Most már megint tök késő van és ismét hulla fáradt vagyok. Ám annyira utálok aludni (időpocsékolásnak tartom, semmi egyébnek), hogy ma még Celine-nel és P-vel fogok találkozni, elmegyünk a könyvtárba, meg a pub-ba, vagy ami eszünkbe jut, és beszélgetünk, és nyilván fenn leszünk hajnalig. Ez talán hülyeségnek tűnik, de számomra így sokkal pihentetőbb, mintha aludnék. De tényleg. Muszáj mást is csinálni, mint aludni, enni, tanulni és dolgozni!
10:02 p.m.
Ez itt egy nagyon-nagyon fincsi édesség zacskójának darabja. Mogyoróvaj, cukorral bevonva. Pontosan olyan drazsékból áll, mint az M&M's, de csak sárga, narancssárga, és barna van. ->
