(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 8, péntek
Éjszaka van. 7-éről 8-ára virradó éjjel. Ma (= tegnap) dolgoztam, aztán nem akartam aludni, mert az unalmas, ezért Celine-hez mentem látogatóba. Vele együtt meg elmentünk a pub-ba ahol, B., J., és P. várt ránk. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Végül B. elálmosodott és hazament. Mi többiek csak erre vártunk! B-nek holnap (bocs, ma, 8-án) van a szülinapja. Azt eszeltük ki, hogy hagyunk egy üzenetet a rögzítőjén meglepetésképpen. Miután B. elment, végre is hajtottuk a tervet a Decker Center egyik nyilvános telefonjánál. Néhány ott lévő ember igencsak csodálkozott. Az üzenet a következőképpen hangzik: Én, P., Celine, és J. egyszerre énekeljük a telefonba a Happy Birthday-t angolul. Ezután én következem, egyedül éneklem az első sort magyarul. Aztán Celine a második sort franciául. Majd J. a harmadik sort németül. Végül pedig P. az utolsó sort spanyolul. Elképesztő jó ötlet volt! Büszkék is voltunk magunkra! Ezután J. is hazament, én meg Celine-nel és P-vel megkerestük P-t a Writing Centerben (az a Hill Hall-ban lévő számgépterem), mert tudtuk, hogy éppen egy házidolgozatot gépel le. Megvártuk, míg befejezi, azután együtt elsétáltunk P. házáig. Ott elbúcsúztunk tőle és visszamentünk Celine-hez még egy sort beszélgetni. Van egy nagy poszter Celine házában, ami az Eiffel tornyot meg Párizs amögött elterülő részét ábrázolja. Celine-t arról faggattuk P-vel, hogy hol született Párizsban, meg hogy hogy működik a lift az Eiffel toronyban. Semmi sem izgalmasabb annál, mint egy másik ország szülöttével beszélgetni! Ez az ami a legjobban tetszik ebben az országban! Egyetlen helyen az egész világot megismerhetem! P-től aztán egy kis görög nyelvleckét vettünk, illetve főleg Celine szorgalmazta. Celine minden nyelvből magára akar szedni valamit! Na, aludnom kéne most már. Pedig annyi mindent szerettem volna még írni! De holnap, bár úgy volt, hogy csak fél 3-tól dolgozom, délelőtt 10:30-tól estig fogok dolgozni. B. kért meg ma rá, hogy ha tudok, menjek előbb. Mondtam, persze, miért ne, egyetlen órám sincs holnap. Örült neki. Én is örülök. Szükség van rám! Már nem érzem azt, amit akkor éreztem, mikor hiába szaladgáltam munka után, sehol se kellettem senkinek. Most már sok pénzt keresek! De most már tényleg alszom. Hű, de késő van!
1:45 a.m.
Most ébredtem fel. A szoba napfényben fürdőzik. A Pennsylvania Avenue-n nagy a forgalom. Az ablakból látom a sok munkába siető ember autóját meg a nagy, sárga iskolabuszokat. Nemsokára felöltözöm és elmegyek reggelizni. Utána visszaviszem a research paper-höz kivett könyveket a könyvtárba, meg megnézem, kaptam-e emailt valakitől. Azután visszajövök ide, átöltözöm az egyenruhámba félig, és úgy várom majd Apa hívását. Nem akarok elkésni a munkából! Munka után, este, fáradtan, de jókedvűen, megyek majd a pub-ba, ahol B. szülinapját ünnepeljük. Ilyen lesz a mai nap. Holnap meg: NEW YORK!!!!!!!!
8:25 a.m.
Automatából vett chocolate chip cookie csomagolása. Nagyon fincsi!
A könyvtár számítógéptermében Celine-nel és P-vel találkoztam. Beszélgettünk, aztán láttam, hogy már késő van, ezért siettem reggelizni. Hogy megnézzem az emailjeimet, az teljesen kiment a fejemből. Mindegy. Majd máskor. Celine sajnos nem jön velünk New Yorkba. Ő járt már ott és most nincs felesleges pénze, amit arra adhatna ki, hogy megint megnézze. De olyan aranyos, azt mondta, annak is nagyon örül, hogy mi többiek mehetünk. Elmondta, mit érdemes megnézni és hol érdemes vásárolni. Csöng a telefon!
9:35 a.m.
Persze Apa volt a telefoncsörgés. Azt mondta, szomorú, mert péntek délután van (ott), és Anya mégsem megy haza. Németországban van. Ki tudja, meddig... Ez tényleg szomorú. De azért jó oldala is van: Anyagi gondjaink megoldódtak! Ezentúl márkánk lesz, nem is shillingünk! (Bár az se volt rossz!) Nekem meg dollárjaim lesznek! Szép, zöldhasú dollárjaim! Nemsokára megyek dolgozni. Már összeismerkedtem több jó fej emberrel a munkahelyemen. Viccelődünk, segítünk egymásnak a munkában. Elneveztek engem taco queen-nek, mert már annyira belejöttem a taco gyártásba. Tegnap is azt csináltam. Próbáltam jó dolgokat találni ebben a munkában és sikerült is. Most készülődök, aztán megyek.
10:15 a.m.
október 8, péntek
Éjszaka van. 7-éről 8-ára virradó éjjel. Ma (= tegnap) dolgoztam, aztán nem akartam aludni, mert az unalmas, ezért Celine-hez mentem látogatóba. Vele együtt meg elmentünk a pub-ba ahol, B., J., és P. várt ránk. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Végül B. elálmosodott és hazament. Mi többiek csak erre vártunk! B-nek holnap (bocs, ma, 8-án) van a szülinapja. Azt eszeltük ki, hogy hagyunk egy üzenetet a rögzítőjén meglepetésképpen. Miután B. elment, végre is hajtottuk a tervet a Decker Center egyik nyilvános telefonjánál. Néhány ott lévő ember igencsak csodálkozott. Az üzenet a következőképpen hangzik: Én, P., Celine, és J. egyszerre énekeljük a telefonba a Happy Birthday-t angolul. Ezután én következem, egyedül éneklem az első sort magyarul. Aztán Celine a második sort franciául. Majd J. a harmadik sort németül. Végül pedig P. az utolsó sort spanyolul. Elképesztő jó ötlet volt! Büszkék is voltunk magunkra! Ezután J. is hazament, én meg Celine-nel és P-vel megkerestük P-t a Writing Centerben (az a Hill Hall-ban lévő számgépterem), mert tudtuk, hogy éppen egy házidolgozatot gépel le. Megvártuk, míg befejezi, azután együtt elsétáltunk P. házáig. Ott elbúcsúztunk tőle és visszamentünk Celine-hez még egy sort beszélgetni. Van egy nagy poszter Celine házában, ami az Eiffel tornyot meg Párizs amögött elterülő részét ábrázolja. Celine-t arról faggattuk P-vel, hogy hol született Párizsban, meg hogy hogy működik a lift az Eiffel toronyban. Semmi sem izgalmasabb annál, mint egy másik ország szülöttével beszélgetni! Ez az ami a legjobban tetszik ebben az országban! Egyetlen helyen az egész világot megismerhetem! P-től aztán egy kis görög nyelvleckét vettünk, illetve főleg Celine szorgalmazta. Celine minden nyelvből magára akar szedni valamit! Na, aludnom kéne most már. Pedig annyi mindent szerettem volna még írni! De holnap, bár úgy volt, hogy csak fél 3-tól dolgozom, délelőtt 10:30-tól estig fogok dolgozni. B. kért meg ma rá, hogy ha tudok, menjek előbb. Mondtam, persze, miért ne, egyetlen órám sincs holnap. Örült neki. Én is örülök. Szükség van rám! Már nem érzem azt, amit akkor éreztem, mikor hiába szaladgáltam munka után, sehol se kellettem senkinek. Most már sok pénzt keresek! De most már tényleg alszom. Hű, de késő van!
1:45 a.m.
Most ébredtem fel. A szoba napfényben fürdőzik. A Pennsylvania Avenue-n nagy a forgalom. Az ablakból látom a sok munkába siető ember autóját meg a nagy, sárga iskolabuszokat. Nemsokára felöltözöm és elmegyek reggelizni. Utána visszaviszem a research paper-höz kivett könyveket a könyvtárba, meg megnézem, kaptam-e emailt valakitől. Azután visszajövök ide, átöltözöm az egyenruhámba félig, és úgy várom majd Apa hívását. Nem akarok elkésni a munkából! Munka után, este, fáradtan, de jókedvűen, megyek majd a pub-ba, ahol B. szülinapját ünnepeljük. Ilyen lesz a mai nap. Holnap meg: NEW YORK!!!!!!!!
8:25 a.m.
Automatából vett chocolate chip cookie csomagolása. Nagyon fincsi!
A könyvtár számítógéptermében Celine-nel és P-vel találkoztam. Beszélgettünk, aztán láttam, hogy már késő van, ezért siettem reggelizni. Hogy megnézzem az emailjeimet, az teljesen kiment a fejemből. Mindegy. Majd máskor. Celine sajnos nem jön velünk New Yorkba. Ő járt már ott és most nincs felesleges pénze, amit arra adhatna ki, hogy megint megnézze. De olyan aranyos, azt mondta, annak is nagyon örül, hogy mi többiek mehetünk. Elmondta, mit érdemes megnézni és hol érdemes vásárolni. Csöng a telefon!
9:35 a.m.
Persze Apa volt a telefoncsörgés. Azt mondta, szomorú, mert péntek délután van (ott), és Anya mégsem megy haza. Németországban van. Ki tudja, meddig... Ez tényleg szomorú. De azért jó oldala is van: Anyagi gondjaink megoldódtak! Ezentúl márkánk lesz, nem is shillingünk! (Bár az se volt rossz!) Nekem meg dollárjaim lesznek! Szép, zöldhasú dollárjaim! Nemsokára megyek dolgozni. Már összeismerkedtem több jó fej emberrel a munkahelyemen. Viccelődünk, segítünk egymásnak a munkában. Elneveztek engem taco queen-nek, mert már annyira belejöttem a taco gyártásba. Tegnap is azt csináltam. Próbáltam jó dolgokat találni ebben a munkában és sikerült is. Most készülődök, aztán megyek.
10:15 a.m.