(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
Wednesday
October 27
I'm writing this passage in English so that Céline can understand it. October 27 has just started. After the film class, I came over to Céline, and we were talking. Now she has to do some readings for tomorrow, so she gave me this notebook and a pen to keep me busy with something. I asked her if she wanted me to leave, but she told me I could stay. We're all like this on this campus. We never sleep. Except G. She sleeps more than a bear! We're planning our Thanksgiving break with Céline. Now, that is going to be something exciting! We're going to ask a professor to take us to Washington. We spend a night there, look around for one day, then take a Greyhound bus and travel to Chicago. We spend a couple of days there, then we head for New York! And then, when we had enough of New York, we come back to this pretty but - let's say - quite boring place called Westminster. Na jó, most már magyarul folytatom. Jaj, most veszem észre, milyen hülyeséget csináltam, hát hogy fogom beragasztani ezt a lapot a naplómba, hiszen mindkét felére írtam! No mindegy, majd kitalálok valamit. Céline ágyán ücsörgünk, ő olvas, én írok. Asszem, mégis jobb lenne, ha most már elmennék. Bár semmi kedvem hozzá, mivel I don’t feel like sleeping at all. Ezt magyarul nehezen tudnám kifejezni, azért írtam angolul. Most meg kell, hogy zavarjam Céline-t az olvasásban, pedig már nagyon elmerült benne.
0:22
Wednesday
October 27
I'm writing this passage in English so that Céline can understand it. October 27 has just started. After the film class, I came over to Céline, and we were talking. Now she has to do some readings for tomorrow, so she gave me this notebook and a pen to keep me busy with something. I asked her if she wanted me to leave, but she told me I could stay. We're all like this on this campus. We never sleep. Except G. She sleeps more than a bear! We're planning our Thanksgiving break with Céline. Now, that is going to be something exciting! We're going to ask a professor to take us to Washington. We spend a night there, look around for one day, then take a Greyhound bus and travel to Chicago. We spend a couple of days there, then we head for New York! And then, when we had enough of New York, we come back to this pretty but - let's say - quite boring place called Westminster. Na jó, most már magyarul folytatom. Jaj, most veszem észre, milyen hülyeséget csináltam, hát hogy fogom beragasztani ezt a lapot a naplómba, hiszen mindkét felére írtam! No mindegy, majd kitalálok valamit. Céline ágyán ücsörgünk, ő olvas, én írok. Asszem, mégis jobb lenne, ha most már elmennék. Bár semmi kedvem hozzá, mivel I don’t feel like sleeping at all. Ezt magyarul nehezen tudnám kifejezni, azért írtam angolul. Most meg kell, hogy zavarjam Céline-t az olvasásban, pedig már nagyon elmerült benne.
0:22
Múlt éjjel talán egy vagy két órát aludtam. Céline nem akarta, hogy egyedül hagyjam, ezért mondta, hogy aludjak nála. Azután, hogy a beragasztott cetlire írtam, hazajöttem, megzuhanyoztam, hajat mostam, aztán pizsamában, egy takaróval felszerelkezve visszasétáltam Céline-hez. Ő addig tanult. Aztán mindketten bemásztunk az ágyába, leoltottuk a lámpát, és beszélgettünk meg röhécseltünk hajnalig. 7 előtt valamivel keltünk fel. Az ebédlő 7:15-kor nyit, mi voltunk ma reggel az első látogatói. Kényelmesen megreggeliztünk, aztán elkísértem Céline-t az első órájára, aztán visszamentem az ebédlőhöz, hogy D-vel locsogjak. D. az a néni, aki hétfőtől péntekig, reggelitől ebédig az ebédlő bejáratánál a kártyákat kezeli: Minden diák neki adja a kártyáját, ő végighúzza egy gépben, és a gép levon egy kajaadagot. Ez elég unalmas munka. Amikor csak tehetem, ott ácsorgok én is D-vel és beszélgetünk zenéről, filmekről, az ebédlő többi dolgozójáról, meg a diákokról. D. nagyon hálás ezért nekem, mert ha senki se beszél vele, néha állva elalszik, úgy unja magát. Sokszor nem is akar elengedni, és elkések egy-egy órámról, mert vele társalgok, ahelyett, hogy igyekeznék. De nem zavar egyáltalán, ha elkések! És mást se zavar.
9:34 a.m.
Mikor az előzőeket írtam, Apa telefoncsöngése zavart meg. Az még reggel volt, most már vacsora után vagyok. De a mai nap is nagyon-nagyon-NAGYON hosszúra fog nyúlni, úgyhogy még tulajdonképpen csak a felénél tartok. Leírom, mik történtek eddig, és mit fogok csinálni ezután. Céline-nel 11:30-ra beszéltem meg az ebédet, a statisztika órám után, amin szó szerint elaludtam. Ebéd után nátha elleni oltást kaptunk, azután meg egy nagy, almás nyalókát fájdalomdíjként. Aztán elmentünk a könyvtárba emailezni. Céline nem maradt sokáig, órája volt, de azt mondta, 2-re átmehetek hozzá tanulni, ha akarok. Meg azt is mondta, hogy írjak neki is emailt. Míg haragudott rám, rengeteg emaillel bombáztam, de azóta nem írtam neki egyet se. Úgy látszik, hiányoznak neki az emaileim. Szóval írtam neki is. Aztán a könyvtárban töltöttem egy kis időt és megpróbáltam egyről a kettőre jutni a tanulásban. Hát, talán egykettedig eljutottam. Tovább biztos nem. Aztán mentem Céline-hez, ott tényleg tanulgattam kicsit, aztán együtt elmentünk az iskola TV stúdiójába, ahol Céline-nek francia nyelvleckét mutató videoszalagot kellett lejátszania. Fél órás a szalag, addig ott üldögéltünk és beszélgettünk. Ha Céline az életéről mesél, összeszorul a szívem. Már nem egyszer el is bőgtem magam. Egy csodás novellát fogok róla írni. Az az érzésem, akik azt olvassák majd, és nem tudják, hogy igaz történeten alapszik, azt fogják gondolni, milyen jó a fantáziám! 5-kor mentünk vacsizni, P-vel és J-vel találkoztunk az ebédlőben. Azután Céline sietett haza, mert ma este Baltimore-ba megy a tanítványaival egy francia színdarabot megnézni. Azt mondta, 11 felé ér vissza, akkor hívjam fel. Fel fogom hívni, bár akkor még a tanulás kellős közepén fogok csak tartani. Este 7-től film órám van. Ma csak egy filmet nézünk meg, semmi mást nem csinálunk, ha szerencsém van, annak 9 körül vége lesz. Azután statisztika is újságírás házit kell írnom és a holnap reggeli asztronómia tesztre tanulnom. Hát ezek miatt nem fogok megint valami sokat aludni. De kit érdekel? Engem ugyan nem! Aludni unalmas! Az élet csodálatos!!!
6:12 p.m.