(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
november 8, hétfő
Tegnap este, miután megnéztem az X-Aktákat a pub-ban a hatalmas TV-n, mentem online, és megtárgyaltam az eseményeket a világ többi X-Akta rajongójával. A legtöbb rajongó amerikai volt, de találkoztam kanadaival, svéddel, sőt, egy magyarral is. Az internet csodája hajnali fél 3-ig nem engedett aludni. De akkor végül - a mai sűrű napra gondolván - otthagytam a világ többi X-Akta rajongóját, és hazajöttem. Most egyáltalán nem érzem álmosnak magam, pedig nem aludtam 5 óránál többet. Majd ha befejeztem a naplózást, felkelek (most az ágyon heverve írok), felöltözök, elmegyek enni, D-vel beszélgetni, emailezni, aztán visszajövök ide, Apa hívását várom, aztán majd beszélek vele meg Z-vel, aztán irány a munka. Ma kezdődik viszont a tánc kurzus és az félbevágja a munkanapomat. Fél 3-ig dolgozok, hazatűzök áltöltözni, 3-tól 4:30-ig tánc, ismét hazatűzés és ruha váltás, 5-től estig megint munka. Hát ezeket fogom csinálni ma. Céline-ről annyit, hogy tegnap egyszer sem láttam. Attól tartok, a barátságunknak vége örökre. Az emailre, amit még szombaton írtam neki, nem válaszolt. Szomorú vagyok miatta, de az élet megy tovább. Az viszont biztos, hogy Céline-t soha nem fogom elfelejteni, amíg élek. Írok majd egy novellát az életéről, talán regény is lesz belőle. Ő is megengedte, hogy megírjam, még azután is, hogy összevesztünk. Csak arra kért, hogy a nevét változtassam meg. Mondtam neki, hogy akkor mondjon egy másik szép, francia lánynevet, ami C-vel kezdődik. Azt mondta, neki az tetszik, hogy Coralie. Így hát a következő művem főszereplője egy hányatott sorsú francia lány lesz, akinek a neve Coralie...
8:00 a.m.
Este van, este van, ki-ki nyugalomba, csak az X-akta rajongók virrasztanak... Ma is cseverésztem online legújabb barátaimmal, mint múlt éjjel, és egyikük megjegyezte, hogy ő hajnali 4-ig maradt fenn múlt éjjel, és még mindig kapott feleletet az üzeneteire. Azt mondta, úgy látszik, az igazi X-akta rajongók sose alszanak. Ezzel mindenki egyetértett. Csak valami okoskodó szólt közbe, hogy hát az időzónák, emberek, attól, hogy nálad hajnali 4 van, még lehet, hogy másutt délután. De azért ez nem egészen igaz. Az emberek 90%-a, aki ott cseveg, itt van Amerikában. És itt 4 időzóna van. A keleti parton, ahol én is vagyok, meg az az egyén is, aki azt mondta, hogy mi sose alszunk, van a legkésőbb. A nyugati parton 3 órával kevesebb van, mint itt. Szóval mi virasztottunk a legtöbbet, ha még hajnali 4-kor tart a csevegés. Mert akkor a nyugati partiaknál még csak éjjel 1 van. Na szóval. Ma délután volt időm csevegni, ugyanis a mai táncóra, lévén a legelső, csak 15 percig tartott, és arról szólt, mit kell majd viselni az órákon meg hogyan leszünk osztályozva. Aztán mielőtt vissza kellett volna mennem dolgozni, cseverésztem. Most már munka után vagyok, meg zuhanyozás után. A ruháim éppen a szomszéd ház pincéjében mosódnak, arra várok, hogy az kész legyen. Ha kész lesz, kiteregetem, aztán megyek a könyvtárba internetezni. Internet-, X-akta-, és csevegés-függő lettem! Segítség! Nem baj, jó ez így. Legalább eltereli a figyelmem Céline miatti bánatomról. Ma láttam Céline-t, ő is észrevett, de egy szót sem szólt hozzám, valaki mással éppen franciául beszélt. Ja, egyébként azért néha még az iskolával is eszembe jut foglalkozni. Ma, mielőtt belekezdek a hajnalig tartó csevegésbe, megírom azt, amit holnapra újságírásra kell.
9:42 p.m.
Kr. u. 1999-ből származó falevél. Származási helye: WESTMINSTER, MARYLAND, U.S.A.
november 8, hétfő
Tegnap este, miután megnéztem az X-Aktákat a pub-ban a hatalmas TV-n, mentem online, és megtárgyaltam az eseményeket a világ többi X-Akta rajongójával. A legtöbb rajongó amerikai volt, de találkoztam kanadaival, svéddel, sőt, egy magyarral is. Az internet csodája hajnali fél 3-ig nem engedett aludni. De akkor végül - a mai sűrű napra gondolván - otthagytam a világ többi X-Akta rajongóját, és hazajöttem. Most egyáltalán nem érzem álmosnak magam, pedig nem aludtam 5 óránál többet. Majd ha befejeztem a naplózást, felkelek (most az ágyon heverve írok), felöltözök, elmegyek enni, D-vel beszélgetni, emailezni, aztán visszajövök ide, Apa hívását várom, aztán majd beszélek vele meg Z-vel, aztán irány a munka. Ma kezdődik viszont a tánc kurzus és az félbevágja a munkanapomat. Fél 3-ig dolgozok, hazatűzök áltöltözni, 3-tól 4:30-ig tánc, ismét hazatűzés és ruha váltás, 5-től estig megint munka. Hát ezeket fogom csinálni ma. Céline-ről annyit, hogy tegnap egyszer sem láttam. Attól tartok, a barátságunknak vége örökre. Az emailre, amit még szombaton írtam neki, nem válaszolt. Szomorú vagyok miatta, de az élet megy tovább. Az viszont biztos, hogy Céline-t soha nem fogom elfelejteni, amíg élek. Írok majd egy novellát az életéről, talán regény is lesz belőle. Ő is megengedte, hogy megírjam, még azután is, hogy összevesztünk. Csak arra kért, hogy a nevét változtassam meg. Mondtam neki, hogy akkor mondjon egy másik szép, francia lánynevet, ami C-vel kezdődik. Azt mondta, neki az tetszik, hogy Coralie. Így hát a következő művem főszereplője egy hányatott sorsú francia lány lesz, akinek a neve Coralie...
8:00 a.m.
Este van, este van, ki-ki nyugalomba, csak az X-akta rajongók virrasztanak... Ma is cseverésztem online legújabb barátaimmal, mint múlt éjjel, és egyikük megjegyezte, hogy ő hajnali 4-ig maradt fenn múlt éjjel, és még mindig kapott feleletet az üzeneteire. Azt mondta, úgy látszik, az igazi X-akta rajongók sose alszanak. Ezzel mindenki egyetértett. Csak valami okoskodó szólt közbe, hogy hát az időzónák, emberek, attól, hogy nálad hajnali 4 van, még lehet, hogy másutt délután. De azért ez nem egészen igaz. Az emberek 90%-a, aki ott cseveg, itt van Amerikában. És itt 4 időzóna van. A keleti parton, ahol én is vagyok, meg az az egyén is, aki azt mondta, hogy mi sose alszunk, van a legkésőbb. A nyugati parton 3 órával kevesebb van, mint itt. Szóval mi virasztottunk a legtöbbet, ha még hajnali 4-kor tart a csevegés. Mert akkor a nyugati partiaknál még csak éjjel 1 van. Na szóval. Ma délután volt időm csevegni, ugyanis a mai táncóra, lévén a legelső, csak 15 percig tartott, és arról szólt, mit kell majd viselni az órákon meg hogyan leszünk osztályozva. Aztán mielőtt vissza kellett volna mennem dolgozni, cseverésztem. Most már munka után vagyok, meg zuhanyozás után. A ruháim éppen a szomszéd ház pincéjében mosódnak, arra várok, hogy az kész legyen. Ha kész lesz, kiteregetem, aztán megyek a könyvtárba internetezni. Internet-, X-akta-, és csevegés-függő lettem! Segítség! Nem baj, jó ez így. Legalább eltereli a figyelmem Céline miatti bánatomról. Ma láttam Céline-t, ő is észrevett, de egy szót sem szólt hozzám, valaki mással éppen franciául beszélt. Ja, egyébként azért néha még az iskolával is eszembe jut foglalkozni. Ma, mielőtt belekezdek a hajnalig tartó csevegésbe, megírom azt, amit holnapra újságírásra kell.
9:42 p.m.
Kr. u. 1999-ből származó falevél. Származási helye: WESTMINSTER, MARYLAND, U.S.A.
