(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
november 24, szerda
Az ebédlőasztalnál ülök a földszinten és reggelizgetek. 9-re megyek dolgozni. A szünetre mindent bezár a campuson: a számgép terem, az ebédlő, még a lakóépületek is, és ahol nincs elég elég külföldi diák, aki nem tud hazamenni, azoknak át kellett költözniük más házakba. Nekünk szerencsénk van G-vel, mert Pennsylvania Avenue házunk van, nem pedig egy többszáz szobás épületben lakunk. Ezért mi minden további nélkül itt maradhatunk. Az ebédlő ma csak azért van nyitva, mert a focicsapatnak ma még van egy meccse, és őket kell etetni. De aztán holnap már nem lesz nyitva. Tegnap vettem a Safewayben egy rakás mindent és nagy küszködések közepette cipeltem haza. Miért? Mert túl nehéz volt? Nem. Mert túl messze van a Safeway? Nem. Azért, mert túl MELEGEM volt. November végén, egy szál pulóverben és egy vékony nadrágban! Azt hiszem tetszik ez az éghajlat! Talán itt kéne élnem, itt a tornádók, hurrikánok, földrengések, és vulkánok se gyakoriak. Talán egy kis árvíz néha. Most eszegetek. Gabonapelyhet tejjel. Meg vettem tegnap gyümölcsjoghurtokat is, ebédre pizzákat, a macskáknak két zsák macskatápot, az otthoniaknak egy nagy flakon root beer-t (azt hazareptetem decemberben, nem iszom itt meg) meg még pár egyéb holmit, szóval volt mit cipelnem. De vittem hátizsákot.
7:50 a.m.
Ez a G. rémes! Mi a jó fenének alszik ennyit???? Egész nap aludt, most meg már megint alszik! Hülye ez vagy mi? Nincs jobb dolga?? (Nem, úgy látszik, nincs. Ma sehová se moccant ki!) Szóval most fel akarnám hívni Céline-t, de nem tudom, mert ez a tökkelütött ott van a szobában, és egyszer már rámmordult amiatt, hogy telefonáltam, mikor ő éppen aludni óhajtott. Céline egy kedves üzenetet hagyott nekem, és gondoltam, visszahívom, de NEM TEHETEM! Most elég ideges vagyok. Lejöttem az étkezőbe, és annál az asztalnál írok, ahol reggel is. Asszem enni fogok. Ma egész nap dolgoztam és elég fárasztó volt. Ma volt az ünnepek előtti nagytakarítás. Töménytelen asztalt, ajtót, széket, és polcot pucoltam le. Némi pihenést csak az jelentett, mikor a karácsonyi dekorációt kellett a falra aggatnom. Az kellemes munka volt. Holnap van Hálaadás. D. délelőtt 10-re jön értem, családostul. A lánya, A., 9 éves, a fia 16, nem tudom a nevét, a férje R., neki meg a korát nem tudom, de az mellékes. Elautózunk a "hegyekbe," D. így mondta, de azt nem tudta pontosan megmondani, melyik államban vannak azok a "hegyek." Lehet, hogy még itt Maryland-ben, az is lehet, hogy az már Pennsylvania. Mindegy. A lényeg, hogy egy nagyon szép hely. Van ott egy étterem, ahová már van asztalfoglalásunk, így ott fogunk ebédelni. Azután kirándulunk egyet. D. további terveiről nem tudok. De az én tervem most az, hogy egyek valamit. Eléggé éhezek.
9:12 p.m.
november 24, szerda
Az ebédlőasztalnál ülök a földszinten és reggelizgetek. 9-re megyek dolgozni. A szünetre mindent bezár a campuson: a számgép terem, az ebédlő, még a lakóépületek is, és ahol nincs elég elég külföldi diák, aki nem tud hazamenni, azoknak át kellett költözniük más házakba. Nekünk szerencsénk van G-vel, mert Pennsylvania Avenue házunk van, nem pedig egy többszáz szobás épületben lakunk. Ezért mi minden további nélkül itt maradhatunk. Az ebédlő ma csak azért van nyitva, mert a focicsapatnak ma még van egy meccse, és őket kell etetni. De aztán holnap már nem lesz nyitva. Tegnap vettem a Safewayben egy rakás mindent és nagy küszködések közepette cipeltem haza. Miért? Mert túl nehéz volt? Nem. Mert túl messze van a Safeway? Nem. Azért, mert túl MELEGEM volt. November végén, egy szál pulóverben és egy vékony nadrágban! Azt hiszem tetszik ez az éghajlat! Talán itt kéne élnem, itt a tornádók, hurrikánok, földrengések, és vulkánok se gyakoriak. Talán egy kis árvíz néha. Most eszegetek. Gabonapelyhet tejjel. Meg vettem tegnap gyümölcsjoghurtokat is, ebédre pizzákat, a macskáknak két zsák macskatápot, az otthoniaknak egy nagy flakon root beer-t (azt hazareptetem decemberben, nem iszom itt meg) meg még pár egyéb holmit, szóval volt mit cipelnem. De vittem hátizsákot.
7:50 a.m.
Ez a G. rémes! Mi a jó fenének alszik ennyit???? Egész nap aludt, most meg már megint alszik! Hülye ez vagy mi? Nincs jobb dolga?? (Nem, úgy látszik, nincs. Ma sehová se moccant ki!) Szóval most fel akarnám hívni Céline-t, de nem tudom, mert ez a tökkelütött ott van a szobában, és egyszer már rámmordult amiatt, hogy telefonáltam, mikor ő éppen aludni óhajtott. Céline egy kedves üzenetet hagyott nekem, és gondoltam, visszahívom, de NEM TEHETEM! Most elég ideges vagyok. Lejöttem az étkezőbe, és annál az asztalnál írok, ahol reggel is. Asszem enni fogok. Ma egész nap dolgoztam és elég fárasztó volt. Ma volt az ünnepek előtti nagytakarítás. Töménytelen asztalt, ajtót, széket, és polcot pucoltam le. Némi pihenést csak az jelentett, mikor a karácsonyi dekorációt kellett a falra aggatnom. Az kellemes munka volt. Holnap van Hálaadás. D. délelőtt 10-re jön értem, családostul. A lánya, A., 9 éves, a fia 16, nem tudom a nevét, a férje R., neki meg a korát nem tudom, de az mellékes. Elautózunk a "hegyekbe," D. így mondta, de azt nem tudta pontosan megmondani, melyik államban vannak azok a "hegyek." Lehet, hogy még itt Maryland-ben, az is lehet, hogy az már Pennsylvania. Mindegy. A lényeg, hogy egy nagyon szép hely. Van ott egy étterem, ahová már van asztalfoglalásunk, így ott fogunk ebédelni. Azután kirándulunk egyet. D. további terveiről nem tudok. De az én tervem most az, hogy egyek valamit. Eléggé éhezek.
9:12 p.m.