(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
október 24, vasárnap
Celine-nek írtam egy levelet tegnap és a kezébe nyomtam, hogy olvassa el. A birthday party után, mikor már mindenki otthon volt, éjjel 1 óra 20-kor hagyott nekem egy üzenetet a telefonon, hogy nagyon tetszett neki a levél, köszöni, merci, stb. De semmi mást nem mondott. A levélben egyébként egy mese volt, hercegnővel, udvarhölggyel, hercegekkel, és gonosz démonokkal, és leírtam velük az egész történetet, amit átéltünk. Én semmi rosszat nem tettem, még mindig úgy érzem. Ha Celine azt képzeli, hogy én valaha is ártani akartam neki (vagy bárki másnak), akkor egyáltalán nem ismer! Egyedül ő volt, aki bogarat ültetett a fülembe azzal, hogy olyanokat mondott, P-nek tetszem, itt élhetnék vele Amerikában, és ha P. tudná, hogy ő is tetszik nekem, Celine rögtön kiesne a képből. Én mondtam neki, hogy ez mind-mind hülyeség! P-nek talán tetszettem, de nem jobban, mint ő nekem. Nekem egyedül azért tetszett, mert (már amennyit tudok róla) nagyon hasonlít Z-re. De soha nem akartam járni vele! Soha, soha, soha! És én tudom, hogy jó szemem van az ilyenekhez, észreveszem, ha valaki nagyon szeret valakit. És ahogy P. viselkedett Celine-nel, abból tudom, hogy fülig bele volt szerelmesedve. Celine azt is kérdezte tőlem, akarom-e, hogy megkérdezze P-től, akar-e járni velem. Azt mondtam, hogy NE, A VILÁGÉRT SE, SOHA, MÉG CSAK MEG SE EMLÍTSE A NEVEM ELŐTTE! És erre mit csinált? Gondolom, az ellenkezőjét, de ezt még mindig nem tudom, mert még mindig nem hajlandó erről beszélni velem. Rémes ez az egész! Nem tudom, helyrejön-e valaha. Celine olyan makacs. Nem bízik senkiben. Semmi önbizalma. Ám én mindezt megértem, és nem hibáztatom érte. Ugyanis ismerem az élettörténetét, ami egyszerűen egy rémálom. Azért nem írom le ide, mert megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek. Abba viszont beleegyezett, hogy írjak egy novellát, aminek ő a főszereplője, csak más névvel, és abban leírjak mindent. Szóval úgyis mindenki ismerni fogja egy idő után. De szerintem ez nem baj. Neki semmi szégyellnivalója nincs az egészben. És ha valaki nem ismeri az életét, az soha nem fogja tudni megérteni Celine-t. Most megyek brunch-ot enni. Ott találkozom Celine-nel, P-vel, J-vel, B-vel, Y-nal, meg aki még felbukkan. P-vel sajnos nem, mert ő nem eszik az ebédlőben soha.
11:07 a.m.
Végre mindent megbeszéltem Celine-nel. Kajálás után elsétáltunk az állatmenhelyre, ahol hétvégénként szokott segíteni állatokat operálni meg sétáltatni kutyákat. Megsétáltattunk két nagy kutyust és közben mindent tisztáztunk. Kiderült, hogy P. tényleg nem volt közömbös irántam. Mikor ezt Celine megtudta, a persze hogy összetört lelkileg. És nem azért nem beszélt velem napokig, mert nem akart. Egyszerűen nem tudott volna mit mondani, ami ne lett volna szörnyű és ezért inkább hallgatott, amíg ki nem találta, mit mondjon. Nem akart olyan dolgokat mondani nekem, amit később megbánt volna. De közben folyton sírt, úgy hiányoztam neki, és megbukott egy vizsgáján, mert képtelen volt tanulni rá. Én ugyanígy éreztem, és én is folyton sírtam, ha senki se látott, és nekem is nehezemre esett a tanulásra koncentrálni, hiszen akkor is sírtam, miközben tanultam. Most akkor hát szent a béke köztünk, megbeszéltük, hogy fiúkról többet szót sem ejtünk. Ezt mondjuk nem nagyon tudom elképzelni. Hiszen P. még mindig Celine-t szereti és Celine is szereti őt. Csak Celine sose magával törődik, hanem mindig valaki más az első. És mikor megérezte, hogy én meg P. csak egy kicsit is kedveljük egymást, rögtön félre akart állni. Ez nagy butaság volt. Minden olyan szép lenne, hanem tette volna ezt. Engem nem látna gyakran, de P-vel járna és boldog lenne. Én mindig is azt akartam, hogy boldog legyen végre! Úristen, ha tudnád, miken ment keresztül életében, ha valaki, hát ő megérdemelne végre egy kis boldogságot! Nekem meg mindenem megvan. Miért törődött inkább velem, mint saját magával? Azt felelte, azért, mert ő így jobban érzi magát, és ez sose fog megváltozni. Szóval a jövő mit hoz, még nem lehet tudni. Remélem, tényleg összejön egyszer P-vel és én nem leszek akkor már érdekes egyikük számára se. Az lenne a legjobb mindenkinek. Fél 4-kor megyek ma dolgozni. Celine azt mondta, meglátogat, amíg dolgozom, vagyis megint a pultnál állva fog enni, mint a régi szép időkben. Aztán este, munka után, átmegyek hozzá, illetve P-hez a szomszédba, és P. majd levágja a hajamat. Celine haját tegnap vágta le, és tényleg nagyon szépen csinálta, ezért ajánlott be engem is hozzá. Hű, az élet bonyolult és nehéz, de olyan csodálatosan izgalmas és érdekes és tanulságos, hogy sose akarok másmilyen életet, mint amilyen nekem kijutott. Celine-nel azt is megbeszéltem, hogy Hálaadás szünetben elutazunk együtt New Yorkba és Chicago-ba is. Álomszép tervek! És azt hiszem, valóra fognak válni!
2:58 p.m.
Nemrég jöttem haza a munkából. Celine, míg megvacsorázott, háromszor jött oda hozzám beszélgetni, és mivel egyszer nem talált meg, mert épp valahol hátul akadt dolgom a raktárban, visszajött negyedszerre is. Aztán hogy hazaértem, egy üzenet várt tőle a rögzítőn. Szóval minden visszatért a rendes kerékvágásba. Az üzenet az volt, hogy P-t (igen, így kell írni a nevét, eddig folyton rosszul írtam, (...)) nem tudta elérni, lehet, hogy alszik, de majd nemsokára mindenképp nyélbe ütjük a fodrászolást. Meg azt is mondta, hogy most ő is lefekszik (8-kor hagyta az üzenetet), mert múlt éjjel fél 5-kor ment aludni. P. is, ugyanis ketten beszélgettek. Hagytam neki egy válasz üzenetet, hogy szép álmokat, see you tomorrow, jó volt látni ma a kutyusaidat, meg ilyenek. Most megyek zuhanyozni. Még mindig a munkaruhámban vagyok.
8:35 p.m.
Megzuhanyoztam és most pizsóban ülök az asztalomnál. A Halloween-tök szélesen vigyorog rám és narancssárga fényt áraszt. G. van a füriben most, de még nekem is vissza kell mennem, hogy kimossam a munkaruhámat. Két váltásom van ugyanis belőle, mindkettő piszkos, és holnap délután is dolgozom. Most le akarom írni ide a legjobb barátnőim teljes nevét meg a szülinapjukat. Tegnap kikérdeztük egymást a szülinapokról. Nem akarom elfelejteni őket, ezért akarom ide felírni. Ó, G. előjött a füriből. Akkor most mégse írom le, hanem előbb mosok.
9:40 p.m.
Na, kimostam a gönceimet és fellógattam őket a földszinten a szárítókötélre. Remélem, időben megszáradnak! Holnap délután 4-től estig dolgozom. Szóval akkor a barátnőim meg a szülinapjuk. G. nem a barátnőm, de azért róla is említést teszek, ha már egyszer tudom a teljes nevét meg a szülinapját. A becses neve G. (...) és 1978. november 3-án született. És orosz. Ja, igen, persze azt is leírom minden barátnőmről, hogy milyen ország szülötte. Tehát. Új oldalon akarom kezdeni a felsorolást, ezért ide már nem írok.
Céline (...) (Franciaország) 1973. augusztus 20.
P. (...) (Ciprus) 1978. október 23.
P. (...) (Spanyolország) 1976. május 2.
J. (...) (Németország) 1977. július 2.
(...) B. (Magyarország) 1977. október 8.
(...) Y. <-ez a keresztneve, úgy mint a magyar nevekben (Kína) 1977. április 24.
Igen, Y. szülinapja csak egy nappal tér el az enyémtől (április 23.) meg két évvel (1979). Céline nevén pedig bizony van egy ékezet, és csak puszta lustaságból hagyom le folyton. De nem kéne, hiszen az, hogy Celine, pont úgy néz ki, mint az, hogy Noemi. Szóval ezentúl Céline-t fogok írni. Nem megerőltető egyáltalán. Na, lassan megyek aludni. Holnapi terveim: Délelőtt elsétálok a Wal-Mart-ba, vennem kell ezt-azt, útközben meg a bankban felszedem a fizetésem. Aztán tanulnom is kéne még munka előtt. Asztronómia házit kell írni és a keddi újságírás tesztre készülni.
10:12 p.m.
október 24, vasárnap
Celine-nek írtam egy levelet tegnap és a kezébe nyomtam, hogy olvassa el. A birthday party után, mikor már mindenki otthon volt, éjjel 1 óra 20-kor hagyott nekem egy üzenetet a telefonon, hogy nagyon tetszett neki a levél, köszöni, merci, stb. De semmi mást nem mondott. A levélben egyébként egy mese volt, hercegnővel, udvarhölggyel, hercegekkel, és gonosz démonokkal, és leírtam velük az egész történetet, amit átéltünk. Én semmi rosszat nem tettem, még mindig úgy érzem. Ha Celine azt képzeli, hogy én valaha is ártani akartam neki (vagy bárki másnak), akkor egyáltalán nem ismer! Egyedül ő volt, aki bogarat ültetett a fülembe azzal, hogy olyanokat mondott, P-nek tetszem, itt élhetnék vele Amerikában, és ha P. tudná, hogy ő is tetszik nekem, Celine rögtön kiesne a képből. Én mondtam neki, hogy ez mind-mind hülyeség! P-nek talán tetszettem, de nem jobban, mint ő nekem. Nekem egyedül azért tetszett, mert (már amennyit tudok róla) nagyon hasonlít Z-re. De soha nem akartam járni vele! Soha, soha, soha! És én tudom, hogy jó szemem van az ilyenekhez, észreveszem, ha valaki nagyon szeret valakit. És ahogy P. viselkedett Celine-nel, abból tudom, hogy fülig bele volt szerelmesedve. Celine azt is kérdezte tőlem, akarom-e, hogy megkérdezze P-től, akar-e járni velem. Azt mondtam, hogy NE, A VILÁGÉRT SE, SOHA, MÉG CSAK MEG SE EMLÍTSE A NEVEM ELŐTTE! És erre mit csinált? Gondolom, az ellenkezőjét, de ezt még mindig nem tudom, mert még mindig nem hajlandó erről beszélni velem. Rémes ez az egész! Nem tudom, helyrejön-e valaha. Celine olyan makacs. Nem bízik senkiben. Semmi önbizalma. Ám én mindezt megértem, és nem hibáztatom érte. Ugyanis ismerem az élettörténetét, ami egyszerűen egy rémálom. Azért nem írom le ide, mert megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek. Abba viszont beleegyezett, hogy írjak egy novellát, aminek ő a főszereplője, csak más névvel, és abban leírjak mindent. Szóval úgyis mindenki ismerni fogja egy idő után. De szerintem ez nem baj. Neki semmi szégyellnivalója nincs az egészben. És ha valaki nem ismeri az életét, az soha nem fogja tudni megérteni Celine-t. Most megyek brunch-ot enni. Ott találkozom Celine-nel, P-vel, J-vel, B-vel, Y-nal, meg aki még felbukkan. P-vel sajnos nem, mert ő nem eszik az ebédlőben soha.
11:07 a.m.
Végre mindent megbeszéltem Celine-nel. Kajálás után elsétáltunk az állatmenhelyre, ahol hétvégénként szokott segíteni állatokat operálni meg sétáltatni kutyákat. Megsétáltattunk két nagy kutyust és közben mindent tisztáztunk. Kiderült, hogy P. tényleg nem volt közömbös irántam. Mikor ezt Celine megtudta, a persze hogy összetört lelkileg. És nem azért nem beszélt velem napokig, mert nem akart. Egyszerűen nem tudott volna mit mondani, ami ne lett volna szörnyű és ezért inkább hallgatott, amíg ki nem találta, mit mondjon. Nem akart olyan dolgokat mondani nekem, amit később megbánt volna. De közben folyton sírt, úgy hiányoztam neki, és megbukott egy vizsgáján, mert képtelen volt tanulni rá. Én ugyanígy éreztem, és én is folyton sírtam, ha senki se látott, és nekem is nehezemre esett a tanulásra koncentrálni, hiszen akkor is sírtam, miközben tanultam. Most akkor hát szent a béke köztünk, megbeszéltük, hogy fiúkról többet szót sem ejtünk. Ezt mondjuk nem nagyon tudom elképzelni. Hiszen P. még mindig Celine-t szereti és Celine is szereti őt. Csak Celine sose magával törődik, hanem mindig valaki más az első. És mikor megérezte, hogy én meg P. csak egy kicsit is kedveljük egymást, rögtön félre akart állni. Ez nagy butaság volt. Minden olyan szép lenne, hanem tette volna ezt. Engem nem látna gyakran, de P-vel járna és boldog lenne. Én mindig is azt akartam, hogy boldog legyen végre! Úristen, ha tudnád, miken ment keresztül életében, ha valaki, hát ő megérdemelne végre egy kis boldogságot! Nekem meg mindenem megvan. Miért törődött inkább velem, mint saját magával? Azt felelte, azért, mert ő így jobban érzi magát, és ez sose fog megváltozni. Szóval a jövő mit hoz, még nem lehet tudni. Remélem, tényleg összejön egyszer P-vel és én nem leszek akkor már érdekes egyikük számára se. Az lenne a legjobb mindenkinek. Fél 4-kor megyek ma dolgozni. Celine azt mondta, meglátogat, amíg dolgozom, vagyis megint a pultnál állva fog enni, mint a régi szép időkben. Aztán este, munka után, átmegyek hozzá, illetve P-hez a szomszédba, és P. majd levágja a hajamat. Celine haját tegnap vágta le, és tényleg nagyon szépen csinálta, ezért ajánlott be engem is hozzá. Hű, az élet bonyolult és nehéz, de olyan csodálatosan izgalmas és érdekes és tanulságos, hogy sose akarok másmilyen életet, mint amilyen nekem kijutott. Celine-nel azt is megbeszéltem, hogy Hálaadás szünetben elutazunk együtt New Yorkba és Chicago-ba is. Álomszép tervek! És azt hiszem, valóra fognak válni!
2:58 p.m.
Nemrég jöttem haza a munkából. Celine, míg megvacsorázott, háromszor jött oda hozzám beszélgetni, és mivel egyszer nem talált meg, mert épp valahol hátul akadt dolgom a raktárban, visszajött negyedszerre is. Aztán hogy hazaértem, egy üzenet várt tőle a rögzítőn. Szóval minden visszatért a rendes kerékvágásba. Az üzenet az volt, hogy P-t (igen, így kell írni a nevét, eddig folyton rosszul írtam, (...)) nem tudta elérni, lehet, hogy alszik, de majd nemsokára mindenképp nyélbe ütjük a fodrászolást. Meg azt is mondta, hogy most ő is lefekszik (8-kor hagyta az üzenetet), mert múlt éjjel fél 5-kor ment aludni. P. is, ugyanis ketten beszélgettek. Hagytam neki egy válasz üzenetet, hogy szép álmokat, see you tomorrow, jó volt látni ma a kutyusaidat, meg ilyenek. Most megyek zuhanyozni. Még mindig a munkaruhámban vagyok.
8:35 p.m.
Megzuhanyoztam és most pizsóban ülök az asztalomnál. A Halloween-tök szélesen vigyorog rám és narancssárga fényt áraszt. G. van a füriben most, de még nekem is vissza kell mennem, hogy kimossam a munkaruhámat. Két váltásom van ugyanis belőle, mindkettő piszkos, és holnap délután is dolgozom. Most le akarom írni ide a legjobb barátnőim teljes nevét meg a szülinapjukat. Tegnap kikérdeztük egymást a szülinapokról. Nem akarom elfelejteni őket, ezért akarom ide felírni. Ó, G. előjött a füriből. Akkor most mégse írom le, hanem előbb mosok.
9:40 p.m.
Na, kimostam a gönceimet és fellógattam őket a földszinten a szárítókötélre. Remélem, időben megszáradnak! Holnap délután 4-től estig dolgozom. Szóval akkor a barátnőim meg a szülinapjuk. G. nem a barátnőm, de azért róla is említést teszek, ha már egyszer tudom a teljes nevét meg a szülinapját. A becses neve G. (...) és 1978. november 3-án született. És orosz. Ja, igen, persze azt is leírom minden barátnőmről, hogy milyen ország szülötte. Tehát. Új oldalon akarom kezdeni a felsorolást, ezért ide már nem írok.
Céline (...) (Franciaország) 1973. augusztus 20.
P. (...) (Ciprus) 1978. október 23.
P. (...) (Spanyolország) 1976. május 2.
J. (...) (Németország) 1977. július 2.
(...) B. (Magyarország) 1977. október 8.
(...) Y. <-ez a keresztneve, úgy mint a magyar nevekben (Kína) 1977. április 24.
Igen, Y. szülinapja csak egy nappal tér el az enyémtől (április 23.) meg két évvel (1979). Céline nevén pedig bizony van egy ékezet, és csak puszta lustaságból hagyom le folyton. De nem kéne, hiszen az, hogy Celine, pont úgy néz ki, mint az, hogy Noemi. Szóval ezentúl Céline-t fogok írni. Nem megerőltető egyáltalán. Na, lassan megyek aludni. Holnapi terveim: Délelőtt elsétálok a Wal-Mart-ba, vennem kell ezt-azt, útközben meg a bankban felszedem a fizetésem. Aztán tanulnom is kéne még munka előtt. Asztronómia házit kell írni és a keddi újságírás tesztre készülni.
10:12 p.m.