(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
december 13, hétfő
Te jó ég! Lassan már egy hete nem írtam ide! Ma megkaptam a videokazettát Annette-tól. Már múlt pénteken itt volt a postán, csak akkor nem tudtam felszedni, mert már zárva volt. A csomagban a kazettán kívül egy levél volt, egy fotó, és egy gyerekrajz.
Ez a kép múlt nyáron készült Annette gyerekeiről. E. 3 éves, T. 7.
Ma karácsonyi lakoma volt az ebédlőben. Mikulással is találkoztam. Megkérdezte, jó voltam-e ebben az évben. Mondtam, hogy mindig jó vagyok. Erre adott egy candy cane-t. (Hiába, erre nincs magyar szó, mert Mo-on nem létezik candy cane. Az itt olyan, mint Mo-on a szaloncukor.)
Ezt az országot nem lehet nem szeretni!!!
3:49 p.m.
Ezt E. rajzolta nekem.
Ma még lesz egy "órám," jó nem óra, csak összefoglalás a holnapi vizsgára, de azért mégis! Este 9:30-kor kezdődik! Annette egyébként már a második videokazettát adta fel nekem postán ma! Mivel - ki tudja meddig - a Baltimore környékiek (ld. én) nem tudják majd fogni azt a TV adást, amin az X-akták van. Így aztán múlt vasárnap se láttam az X-aktákat. Én minden további nélkül túlélném ezt, de Annette ragaszkodott hozzá, hogy elküldi nekem ezt a részt is meg még egyet, amit szeretnék, mivelhogy két rész fél a kazettára! Hát tudod mi a vicces? Hogy nekem Mo-on mindenki azt mondta, az amerikaiak önzőek és csak magukkal törődnek, és senki sem hitt nekem, amikor azt mondtam, hogy az nem lehet igaz. De ez baromság! Jó, Annette az első amerikai barátom. De hány és hány ember állt meg mellettünk a kocsijával, és ajánlotta fel, hogy elvisz, mikor a Wal-Mart-ba vagy a Safeway-be gyalogoltam valakivel! Na és az a pasi Baltimore-ban, aki városnézésre vitt minket Céline-nel az autóján? Azért bíztunk meg benne, mert vele volt a 10 éves kislánya. Fogalma se volt róla, kik vagyunk és mégis végtelenül nagylelkű volt. Elvitt minket mindenfelé, aztán ott tett ki, ahol kértük.
Imádom ezt az országot a népével együtt, és egészen biztos vagyok abban, hogy idetartozom!
Most megyek a statisztika összefoglalásra. Az az utolsó vizsgám egyébként, és azzal vége a szemeszternek! Azután már egészen szabadon élvezhetem Amerika minden áldását!
9:18 p.m.
december 13, hétfő
Te jó ég! Lassan már egy hete nem írtam ide! Ma megkaptam a videokazettát Annette-tól. Már múlt pénteken itt volt a postán, csak akkor nem tudtam felszedni, mert már zárva volt. A csomagban a kazettán kívül egy levél volt, egy fotó, és egy gyerekrajz.
Ez a kép múlt nyáron készült Annette gyerekeiről. E. 3 éves, T. 7.
Ma karácsonyi lakoma volt az ebédlőben. Mikulással is találkoztam. Megkérdezte, jó voltam-e ebben az évben. Mondtam, hogy mindig jó vagyok. Erre adott egy candy cane-t. (Hiába, erre nincs magyar szó, mert Mo-on nem létezik candy cane. Az itt olyan, mint Mo-on a szaloncukor.)
Ezt az országot nem lehet nem szeretni!!!
3:49 p.m.
Ezt E. rajzolta nekem.
Ma még lesz egy "órám," jó nem óra, csak összefoglalás a holnapi vizsgára, de azért mégis! Este 9:30-kor kezdődik! Annette egyébként már a második videokazettát adta fel nekem postán ma! Mivel - ki tudja meddig - a Baltimore környékiek (ld. én) nem tudják majd fogni azt a TV adást, amin az X-akták van. Így aztán múlt vasárnap se láttam az X-aktákat. Én minden további nélkül túlélném ezt, de Annette ragaszkodott hozzá, hogy elküldi nekem ezt a részt is meg még egyet, amit szeretnék, mivelhogy két rész fél a kazettára! Hát tudod mi a vicces? Hogy nekem Mo-on mindenki azt mondta, az amerikaiak önzőek és csak magukkal törődnek, és senki sem hitt nekem, amikor azt mondtam, hogy az nem lehet igaz. De ez baromság! Jó, Annette az első amerikai barátom. De hány és hány ember állt meg mellettünk a kocsijával, és ajánlotta fel, hogy elvisz, mikor a Wal-Mart-ba vagy a Safeway-be gyalogoltam valakivel! Na és az a pasi Baltimore-ban, aki városnézésre vitt minket Céline-nel az autóján? Azért bíztunk meg benne, mert vele volt a 10 éves kislánya. Fogalma se volt róla, kik vagyunk és mégis végtelenül nagylelkű volt. Elvitt minket mindenfelé, aztán ott tett ki, ahol kértük.
Imádom ezt az országot a népével együtt, és egészen biztos vagyok abban, hogy idetartozom!
Most megyek a statisztika összefoglalásra. Az az utolsó vizsgám egyébként, és azzal vége a szemeszternek! Azután már egészen szabadon élvezhetem Amerika minden áldását!
9:18 p.m.