(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
december 20, hétfő
Esős, borult reggel van. De ez sem ronthatja el a jókedvemet. Tegnap azért nem írtam, mert éjfél után értem haza és már álmos voltam. Szuperjó napunk volt tegnap: A hatalmas autóval a baltimore-i reptérre utaztunk. Odafele fura szomorúság ült mindenkin, és nem nagyon beszéltünk, csak bámultunk ki az ablakon. Én meg Céline arra gondoltunk, hogy P. hiányozni fog (ő már befejezte az iskolát ezzel a szemeszterrel), P. meg arra, hogy talán örökre itt hagyja ezt az országot. A reptéren mondtuk el mindezt egymásnak és nagy ölelkezések közepette elbúcsúztunk P-től. Nem volt időnk megvárni, míg a gépe felszáll, mert S-nek, a sofőrünknek, vissza kellett jönnie valaki másért, hogy őt is a reptérre vigye. Úgyhogy visszamásztunk az autóba és a hátsó ülésről integettünk P-nek, amíg el nem tűnt a reptér forgatagában. És akkor hirtelen tökjó kedvünk lett. Egymásra néztünk Céline-nel, és tudtuk, hogy mindketten ugyanarra gondolunk: Hogy mi milyen szerencsések vagyunk, hogy nem kell elmennünk ebből az országból. Megkértük S-t, tekerje hangosra a zenét, és egész hazafele úton őrültködtünk. Ugráltunk, sikoltoztunk, integettünk mindenkinek, aki az autópályán elhúzott mellettünk (sokan visszaintegettek és mosolyogtak - biztos azt hitték, meghibbantunk), és ettük az állatka alakú kekszeket, amiket P. vett nekünk búcsúajándékként a Wal-Mart-ban. Aztán a nap további része is csodajól alakult. A hozzánk tartozó residence life coordinator, egy nagyon aranyos nő, elvitt engem meg Céline-t egy étterembe enni, aztán meg moziba. Utána hazavitt magához, (itt lakik a campuson, a McDaniel nevű épület földszintjén van egy kis lakása), hogy megmutassa a macskáit meg a karácsonyi díszítést a lakásban. Álomszép karácsonyfája van, angyalkákkal, szikrázó kristálycsillagokkal, és ezernyi, apró, fehér lámpácskával díszítve. Meg egy kis betlehemi jelenet is fel van állítva agyagfigurákból. A Mikulásra pedig három felakasztott zokni vár: Egy nagy S-é, két kicsi pedig a cicáké. Nem ismerem S. élettörténetét, de nyilvánvalóan nem a legboldogabb. Nincs családja, csak két cicával él együtt. Mielőtt eljöttünk tőle, még adott kölcsön nekem meg Céline-nek egy-egy magnókazettát, amin karácsonyi zenék vannak. Itthon, mielőtt elaludtam volna, végighallgattam a kazettát. Gyönyörű énekek vannak rajta. Hallgattam, hevertem a meleg ágyikómban, és arra gondoltam, milyen boldog és szerencsés vagyok. Aztán reggel 8-kor Apa telefonja ébresztett. Beszéltem vele, az Évával, és Z-vel is. Már megreggeliztem, és miután felöltöztem, el fogok menni a számgép terembe internetezni. Mindenkinek tudtára adtam, hogy magyar idő szerint délután 5-kor online leszek. Remélem, ők is ott tudnak lenni, és akkor majd még tudunk beszélgetni.
9:59 a.m.
KARÁCSONYI LAP Y-TÓL ÉS B-TŐL
december 20, hétfő
Esős, borult reggel van. De ez sem ronthatja el a jókedvemet. Tegnap azért nem írtam, mert éjfél után értem haza és már álmos voltam. Szuperjó napunk volt tegnap: A hatalmas autóval a baltimore-i reptérre utaztunk. Odafele fura szomorúság ült mindenkin, és nem nagyon beszéltünk, csak bámultunk ki az ablakon. Én meg Céline arra gondoltunk, hogy P. hiányozni fog (ő már befejezte az iskolát ezzel a szemeszterrel), P. meg arra, hogy talán örökre itt hagyja ezt az országot. A reptéren mondtuk el mindezt egymásnak és nagy ölelkezések közepette elbúcsúztunk P-től. Nem volt időnk megvárni, míg a gépe felszáll, mert S-nek, a sofőrünknek, vissza kellett jönnie valaki másért, hogy őt is a reptérre vigye. Úgyhogy visszamásztunk az autóba és a hátsó ülésről integettünk P-nek, amíg el nem tűnt a reptér forgatagában. És akkor hirtelen tökjó kedvünk lett. Egymásra néztünk Céline-nel, és tudtuk, hogy mindketten ugyanarra gondolunk: Hogy mi milyen szerencsések vagyunk, hogy nem kell elmennünk ebből az országból. Megkértük S-t, tekerje hangosra a zenét, és egész hazafele úton őrültködtünk. Ugráltunk, sikoltoztunk, integettünk mindenkinek, aki az autópályán elhúzott mellettünk (sokan visszaintegettek és mosolyogtak - biztos azt hitték, meghibbantunk), és ettük az állatka alakú kekszeket, amiket P. vett nekünk búcsúajándékként a Wal-Mart-ban. Aztán a nap további része is csodajól alakult. A hozzánk tartozó residence life coordinator, egy nagyon aranyos nő, elvitt engem meg Céline-t egy étterembe enni, aztán meg moziba. Utána hazavitt magához, (itt lakik a campuson, a McDaniel nevű épület földszintjén van egy kis lakása), hogy megmutassa a macskáit meg a karácsonyi díszítést a lakásban. Álomszép karácsonyfája van, angyalkákkal, szikrázó kristálycsillagokkal, és ezernyi, apró, fehér lámpácskával díszítve. Meg egy kis betlehemi jelenet is fel van állítva agyagfigurákból. A Mikulásra pedig három felakasztott zokni vár: Egy nagy S-é, két kicsi pedig a cicáké. Nem ismerem S. élettörténetét, de nyilvánvalóan nem a legboldogabb. Nincs családja, csak két cicával él együtt. Mielőtt eljöttünk tőle, még adott kölcsön nekem meg Céline-nek egy-egy magnókazettát, amin karácsonyi zenék vannak. Itthon, mielőtt elaludtam volna, végighallgattam a kazettát. Gyönyörű énekek vannak rajta. Hallgattam, hevertem a meleg ágyikómban, és arra gondoltam, milyen boldog és szerencsés vagyok. Aztán reggel 8-kor Apa telefonja ébresztett. Beszéltem vele, az Évával, és Z-vel is. Már megreggeliztem, és miután felöltöztem, el fogok menni a számgép terembe internetezni. Mindenkinek tudtára adtam, hogy magyar idő szerint délután 5-kor online leszek. Remélem, ők is ott tudnak lenni, és akkor majd még tudunk beszélgetni.
9:59 a.m.
KARÁCSONYI LAP Y-TÓL ÉS B-TŐL
