(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)

december 24, péntek

Karácsony este van. Olyan Karácsony este, amilyet eddig még nem láttam. S. lakásában vagyunk Céline-nel. A konyhaasztanál ülök. Céline mos. Miután az én házamban megvacsoráztunk, elmentünk sétálni. A házak ragyognak a karácsonyfaégők fényében. Betértünk a város szép kis templomába is. Aztán tovább sétáltunk és láttunk egy leégett házat. Borzalmas látvány volt. A legtöbb ház fából van itt, és ebből nem maradt más, mint egy hatalmas kupac szénné égett deszka. Az égett fa szaga érződött egy utcával odébb is. Mikor megláttuk a romot, nem tudtunk moccanni. Mikor észrevettem egy megégett játékmacit, majdnem elsírtam magam. Tovább sétáltunk és egyszercsak a temetőben kötöttünk ki. Ez a Karácsony este tényleg más, mint a többi! Egy töksötét temetőben sétáltam... Most visszamegyünk a saját házunkba, megzuhanyzunk, aztán visszajövünk ide és itt alszunk, mint múlt éjjel is. De előbb megnézünk egy filmet videón. Azelőtt meg még majd írok ide is.
7:57 p.m.

Itt vagyunk ismét. A karácsonyfa alatt egy nagy halom ajándék várakozik. Némelyikre az van írva, Amy (az én vagyok), némelyikre az, Céline. Amerikai szokás szerint holnap reggel nyitjuk majd ki az ajándékokat. Egyébként már kaptunk előre is egy csomó ajándékot, tegnap D-től. Hihetetlenül el vagyunk kényeztetve. Mivel érdemeltük ezt ki? Rejtély. Céline bekapcsolta a TV-t. Megyek én is azt bámulni. Délután 4-kor, amikor Magyarországon este 10 volt, gondoltam Anyáékra. Náluk akkor volt Karácsony este. Próbáltam hívni is őket, de minden vonal foglalt volt a Hungary Direct-nél. (Ha azon keresztül hívom őket, nem nekem kell fizetnem.) Mivel sose hívok senkit, nem is tudom, mi a kódom, amit a távolsági hívásokhoz kellene használom. Így hát ezen a Karácsony estén nem beszéltem a családommal. De többet láttam a világból. És azt hiszem, ennél semmi sem fontosabb.
10:14 p.m.