(Vastaggal szedett szöveg zárójelben = név változtatása vagy utólagos megjegyzés. Bizonyos nevek helyett csak kezdőbetűt fogok írni. A nyelvtani hibákat úgy hagyom, ahogy vannak.)
december 30, csütörtök
Éjjel van. Holnap Szilveszter, de addig még kétszer alszom. Kedd este írtam utoljára. A hóesés szerencsére nem tartott sokáig. Egy jót hócsatáztunk meg hatalmas betűkkel írkáltunk a hóba, arra jó volt. Ma (tegnap) sok hó elolvadt, mert sütött a nap. Egész nap S-sel voltunk. Miután reggel egy órát beszélgettem Z-vel, átmentem Céline-hez, aztán S. jött értünk autóval és vitt minket a Cranberry Mall-ba. Vettünk sokmindent, ajándékot D-nek, én Z. anyukájának is, kaját a New York-i útra, stb. A mall-ban ebédeltünk, én 3 tacot a Taco Bell-nél, meg némi root beer-t. Aztán vettünk mozijegyeket estére, de mivel hazamenni nem akartunk, a Cranberry Mall-t meg már untuk, elautóztunk egy csomó másik áruházhoz is, és végigbóklásztuk mindet. Aztán könyvtárba mentünk, ahova mindjárt be is iratkoztam és kivettem egy könyvet. Végül elmentünk némi gyümölcsöt is beszerezni, azt is részben a New York-i útra. S-t hívtuk egyébként, de nem akar jönni, mert fél. Minket is félt. Mellesleg most, az utolsó pillanatban, mi is berezeltünk, na nem a New Yorkba utazástól, hanem attól a ténytől, hogy Céline vezet. Neki olyan aggályai vannak, hogy esetleg eltévedünk és New York helyett Mexicoban vagy Kanadában kötünk ki. Engem meg személy szerint az aggaszt, hogy Céline azt se tudja, mikor-kinek van elsőbbsége az úton. Igaz, ezt mások se látszanak tudni. Na mindegy. A B-terv az, hogy taxival elmegyünk Baltimore-ba, onnan meg vonattal New Yorkba. Holnap <- ma felkeresünk egy utazási irodát és megkérdezzük, mit javasolnak ezzel kapcsolatban. Szóval, ki tudja hogy és mint, de ha addig élünk is, a Times Square-en töltjük a Szilvesztert! Na igen, könnyen lehet, hogy csak addig élünk. De azt megbeszéltük, hogy nem bánjuk, szép halál lesz, ha valóra váltjuk vele életünk álmát. HÁT RAGASZKODJ AZ ÁLMAIDHOZ! Csak ezt tudom mondani.
1:50 a.m.
Végleges tervünk megszületett: Holnap reggel 7:15-re jön értünk a taxi. 60 dolcsiért elszállít Baltimore-ba, a pályaudvarra. Ott vonatra szállunk. New Yorkba és vissza összesen 135 dollár a jegy. Ez kb. annyiba kerül mindent egybevéve, mintha bérelt autóval mennénk. Viszont egyszerűbb és nem annyira fárasztó. Hogy hol fogunk aludni három napig, azt nem tudjuk. Dehát az nem a legfontosabb. Enni meg inni meg WC-re menni már inkább szükséges. Ámde minden zárva lesz New Yorkban, főleg a Times Square környékén. Félnek az emberek a terrorista támadásoktól, meg a világvégétől, ami holnapra van beígérve. A Times Square-en milliók fognak ünnepelni (= nyomorogni, mint a heringek) holnap, plusz nyolcezer rendőr is ott lesz, de sehol egy szemétláda, nyilvános WC, vagy nyitvatartó étkezde. Ez kissé ijesztően hangzik, tudom. Dehát hé! Csak egyszer van ezredforduló! Ma, miután Céline-nel elintéztük a holnapi utunkat, elmentünk a könyvtárba visszavinni egy filmet, aztán meg a Safewaybe. Vettem két bagel-t, egy pirinyó doboz erdei bogyós sajtkrémet, meg két chocolate chips cookie-t. A cookie-kat már megettem. A két bagel-t majd megkenem a sajtkrémmel és elviszem az útra. Viszek még egy kis flakon vizet is, négy almát, és egy doboz kukoricachipset. Ennyi lesz a túlélőkészletem. Furán érzem magam. Félek. Céline is fél. De tudjuk, hogy nincs már visszaút. Meg aztán nagyon dühösek is lennénk magunkra, ha nem vinnénk véghez, amit elterveztünk. Most megvacsorázok. A magnómból az a francia dal szól, amiről december 7-én írtam. Átvettem a saját kazettámra. Céline is otthon van. Ha ő is evett, átjön majd ide, és együtt meglátogatjuk S-t. Elbúcsúzunk tőle (talán örökre? Oké, ez nem vicces.), boldog 2000-ret kívánunk. Viszünk neki ajándékot is. Én egy üveg magyar bort, meg egy cicás üdvözlőlapot. A lapon megköszöntem neki a szép Karácsonyt és azt, hogy ilyen sokat törődött velünk. Még 30 óra van 2000-ig.
5:54 p.m.
S. ellátott minket könnygáz spray-el meg 130 dB-es mini szirénával vész esetére. És persze mikor megtudta, hogy taxival megyünk Baltimore-ba, mindjárt ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen minket odáig. Adtunk neki fejenként 10 dolcsit ezért. Most már tényleg kezd túl kedves lenni! A kedvünkért felkel kora reggel, mikor semmi dolga se lenne! Lemondtuk a taxit, ahogy korábban lemondtuk a bérelt kocsit. Most már csak arról kell lemondanom, amit a táskámba teszek. Mert azt szinte biztos, hogy el fogják lopni vagy legalábbis kísérletet tesznek az ellopására. Ezért csak kaját teszek bele. A pénzemet a zsebembe és a cipőmbe tömködöm. A hitelkártyámat szintén a talpam alatt fogom hordani. Most megyek zuhanyozni, összekészítem a kaját, és megyek Céline-hez aludni. S. oda jön értünk reggel 7:30-ra. A következő napokban se áltöltözés, se zuhanyozás, se fogmosás nem vár ránk. Csak New York vár ránk. És a VALÓSÁG!
10:39 p.m.
december 30, csütörtök
Éjjel van. Holnap Szilveszter, de addig még kétszer alszom. Kedd este írtam utoljára. A hóesés szerencsére nem tartott sokáig. Egy jót hócsatáztunk meg hatalmas betűkkel írkáltunk a hóba, arra jó volt. Ma (tegnap) sok hó elolvadt, mert sütött a nap. Egész nap S-sel voltunk. Miután reggel egy órát beszélgettem Z-vel, átmentem Céline-hez, aztán S. jött értünk autóval és vitt minket a Cranberry Mall-ba. Vettünk sokmindent, ajándékot D-nek, én Z. anyukájának is, kaját a New York-i útra, stb. A mall-ban ebédeltünk, én 3 tacot a Taco Bell-nél, meg némi root beer-t. Aztán vettünk mozijegyeket estére, de mivel hazamenni nem akartunk, a Cranberry Mall-t meg már untuk, elautóztunk egy csomó másik áruházhoz is, és végigbóklásztuk mindet. Aztán könyvtárba mentünk, ahova mindjárt be is iratkoztam és kivettem egy könyvet. Végül elmentünk némi gyümölcsöt is beszerezni, azt is részben a New York-i útra. S-t hívtuk egyébként, de nem akar jönni, mert fél. Minket is félt. Mellesleg most, az utolsó pillanatban, mi is berezeltünk, na nem a New Yorkba utazástól, hanem attól a ténytől, hogy Céline vezet. Neki olyan aggályai vannak, hogy esetleg eltévedünk és New York helyett Mexicoban vagy Kanadában kötünk ki. Engem meg személy szerint az aggaszt, hogy Céline azt se tudja, mikor-kinek van elsőbbsége az úton. Igaz, ezt mások se látszanak tudni. Na mindegy. A B-terv az, hogy taxival elmegyünk Baltimore-ba, onnan meg vonattal New Yorkba. Holnap <- ma felkeresünk egy utazási irodát és megkérdezzük, mit javasolnak ezzel kapcsolatban. Szóval, ki tudja hogy és mint, de ha addig élünk is, a Times Square-en töltjük a Szilvesztert! Na igen, könnyen lehet, hogy csak addig élünk. De azt megbeszéltük, hogy nem bánjuk, szép halál lesz, ha valóra váltjuk vele életünk álmát. HÁT RAGASZKODJ AZ ÁLMAIDHOZ! Csak ezt tudom mondani.
1:50 a.m.
Végleges tervünk megszületett: Holnap reggel 7:15-re jön értünk a taxi. 60 dolcsiért elszállít Baltimore-ba, a pályaudvarra. Ott vonatra szállunk. New Yorkba és vissza összesen 135 dollár a jegy. Ez kb. annyiba kerül mindent egybevéve, mintha bérelt autóval mennénk. Viszont egyszerűbb és nem annyira fárasztó. Hogy hol fogunk aludni három napig, azt nem tudjuk. Dehát az nem a legfontosabb. Enni meg inni meg WC-re menni már inkább szükséges. Ámde minden zárva lesz New Yorkban, főleg a Times Square környékén. Félnek az emberek a terrorista támadásoktól, meg a világvégétől, ami holnapra van beígérve. A Times Square-en milliók fognak ünnepelni (= nyomorogni, mint a heringek) holnap, plusz nyolcezer rendőr is ott lesz, de sehol egy szemétláda, nyilvános WC, vagy nyitvatartó étkezde. Ez kissé ijesztően hangzik, tudom. Dehát hé! Csak egyszer van ezredforduló! Ma, miután Céline-nel elintéztük a holnapi utunkat, elmentünk a könyvtárba visszavinni egy filmet, aztán meg a Safewaybe. Vettem két bagel-t, egy pirinyó doboz erdei bogyós sajtkrémet, meg két chocolate chips cookie-t. A cookie-kat már megettem. A két bagel-t majd megkenem a sajtkrémmel és elviszem az útra. Viszek még egy kis flakon vizet is, négy almát, és egy doboz kukoricachipset. Ennyi lesz a túlélőkészletem. Furán érzem magam. Félek. Céline is fél. De tudjuk, hogy nincs már visszaút. Meg aztán nagyon dühösek is lennénk magunkra, ha nem vinnénk véghez, amit elterveztünk. Most megvacsorázok. A magnómból az a francia dal szól, amiről december 7-én írtam. Átvettem a saját kazettámra. Céline is otthon van. Ha ő is evett, átjön majd ide, és együtt meglátogatjuk S-t. Elbúcsúzunk tőle (talán örökre? Oké, ez nem vicces.), boldog 2000-ret kívánunk. Viszünk neki ajándékot is. Én egy üveg magyar bort, meg egy cicás üdvözlőlapot. A lapon megköszöntem neki a szép Karácsonyt és azt, hogy ilyen sokat törődött velünk. Még 30 óra van 2000-ig.
5:54 p.m.
S. ellátott minket könnygáz spray-el meg 130 dB-es mini szirénával vész esetére. És persze mikor megtudta, hogy taxival megyünk Baltimore-ba, mindjárt ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen minket odáig. Adtunk neki fejenként 10 dolcsit ezért. Most már tényleg kezd túl kedves lenni! A kedvünkért felkel kora reggel, mikor semmi dolga se lenne! Lemondtuk a taxit, ahogy korábban lemondtuk a bérelt kocsit. Most már csak arról kell lemondanom, amit a táskámba teszek. Mert azt szinte biztos, hogy el fogják lopni vagy legalábbis kísérletet tesznek az ellopására. Ezért csak kaját teszek bele. A pénzemet a zsebembe és a cipőmbe tömködöm. A hitelkártyámat szintén a talpam alatt fogom hordani. Most megyek zuhanyozni, összekészítem a kaját, és megyek Céline-hez aludni. S. oda jön értünk reggel 7:30-ra. A következő napokban se áltöltözés, se zuhanyozás, se fogmosás nem vár ránk. Csak New York vár ránk. És a VALÓSÁG!
10:39 p.m.